A kórházi beteglátogatás lelket kimerítő feladat. Nap mint nap súlyos élethelyzetekbe kerülő emberekkel, életsorsokkal találkozunk. A mentális egészség elengedhetetlen számunkra, mert csak feltöltődött lélekkel tudunk szolgálni. Ezért kelt életre az a kezdeményezés, mely lehetővé tette, hogy minden hónapban más-más kórházlelkész tart lelkigyakorlatot a betegágynál szolgálók számára. Jakus Ottó atya, Tóth László atya, és Linzenbold József atya bensőséges misével zárták az alkalmakat.
Bensőnkből rendeződik az életünk. Onnan lesz mindennek értelme és egysége. Aki elveszettnek érzi magát, csak bensejébe kell hogy találjon. Minden megvilágosodik számára és önmagává lehet. (Jálics Ferenc)
Milyen a kapcsolatom Jézussal?
A szeptemberi lelki napot Jakus Ottó atya tartotta. Alapgondolata a Jézussal való kapcsolatunk felülvizsgálata, átgondolása volt. Ottó Atya a Szentírás segítségül hívva (ld. 1Péter 3,15-17) három fő gondolat köré építette fel elmélkedését, és adott nekünk kérdéseket, melyek segítségével a személyes érintettségünket gondolhattuk át.
„Urunkat, Jézus Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben!”
A kérdések, amit kaptunk: Hol van Jézus helye az életemben? Mi az alapja a reményünknek? Hogyan tekintünk a szolgálatunkra?
A Jézus-központúság az életünkben abban segít, hogy a mindennapokban pozitív inspirációt kapjunk. Eljön majd a pillanat, amikor megkérdezik: Kinek tartod te Jézust? Akkor mit válaszolok?
Jézus nélkül sivár, nehéz a betegágy mellett ülni. Az ima, a Szentírás, az ápolt Isten-kapcsolat adhat erőt a beteglátogató számára.
Próbáljak Jézus szemével nézni Istenre, embertársra, saját magamra! Ne legyek személyválogató embertársaimmal, hisz mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, és higgyek abban, hogy én is Isten szeretett gyermeke vagyok!
„Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek választ adjatok, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek!”
Volt-e már ilyen helyzet az életemben?
Legyek mindig kész tanúságot tenni a hitemről, Jézusról, de mindezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyem! A beteglátogatónak nem feladata a hittérítés, de fontos, hogy jelenlétemmel, viselkedésemmel Jézust közvetítsem környezetem számára.
„Krisztusban való szép életetek miatt”
Mire lenne szükségem, hogy ez igaz legyen ?
A Krisztusban való szép élet egy folyamat. Ha Jézus jelen van az életemben, az ad egy biztonságos, otthonos érzést a világban. Ugyanakkor ez nem egy kényelmes séta, hanem egy megküzdött élet. Meg kell tanulnom hinni az Isten irántam érzett feltétlen szeretetében, kérni Istentől a megküzdött, szép élet ajándékát.
Személyesen megfogalmazott imádságunkat követően szentmisén vettünk részt.
Isten jelenlétébe érkezve
A második lelkigyakorlatos napunkat októberben Tóth László atyának köszönjük.
Általa megismertük a szemlélődő imamódot, amely egy szentírási történeten keresztül (Szent Ignác-i szemlélődés, elcsendesedést, befelé figyelést, és a képzelet erejét hívja segítségül.
A ráhangolódás célja, hogy egész lényünkkel megérkezzünk Isten jelenlétébe, így lehetőségünk van megismerni, és jobban megszeretni. Figyelmünket nem magunkra fordítjuk, hanem arra, amit közölni akar velünk. A szemlélődés során eljuthatunk a középpontunkba, ahol egyszerűség, és béke van. A Szentírási történeten keresztül megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, és felszabadító erejét. A szemlélődő gyakorlat során mindannyiunk más-más érzéseket, élményeket merítettünk. Különböző élethelyzetekben vagyunk az életkor, családi állapot, pillanatnyi lelki tükör tekintetében. Hiányzik az állandóság a hétköznapjainkban, a biztonság a jövőbe tekintve.
Ez határozhatja meg azt az Istentől átérzett „mondanivalót”, melyet megfogalmazva mindenki más módon tapasztalt: félelmet, ürességet, szeretetet, melegséget, békességet, bizalmat, vagy éppen bizalmatlanságot a szemlélődő imaalkalom alatt.
„A szentírás lelki kincs, és kimeríthetetlen bölcsességet tartalmaz. Általa az Isten beszél az emberiséghez, és továbbra is szól hozzánk.” (Jálics Ferenc:Tanuljunk imádkozni c. könyvéből)
Béke a vihar közepén is
Novemberben, Tours-i Szent Márton emléknapján Linzenbold József atya látott minket vendégül Kisvárdán, a közösségi házban.
Az előadásának témája a legfontosabb emberi kívánalom, a békesség érzésének megszerzése, és megtartása volt. József atya köszöntéssel kezdte előadását, úgy ahogy Jézus is köszöntötte tanítványait: „Békesség nektek!” (Lk 24,96).
Minden beteg vágyakozik a békességre a betegágyon. Szeretettel hangsúlyozta, hogy mi, beteglátogatók adhatjuk Isten békességét a kórházi ágyon fekvőknek. Ezért erősítette bennünk azt, hogy lámpásként kell léteznünk. Ha lángunk elfogyva pislákol az egyik ágynál, a másikhoz már újra lobogó fénnyel kell érkeznünk. Így tartsuk meg lángunkat egyik napról a másikra, egyik betegágytól a másikig.
A békességre minden ember vágyik, a művészek különösen kifejező módon érzékeltetik a vágyukat iránta. Reményik Sándor: Békesség Istentől című versét hallgattuk meg.
Egy fotópályázat nyertes képét elemezve fűzte gondolatát tovább. A kép címe: Békesség a vihar közepén. A fényképes valóságból első pillantásra nem a nyugalom tükröződött, mégis a kép érdekessége az, hogy a vízesés ölelésében fellelhető madárfészekben, madárcsalád nyugszik. A madárcsalád nem engedi át magát a külső viharos kellemetlen körülményeknek. A madármama így tudja a fiókáit biztonságban nevelni.
(Peace in the Midst of the Storm / Békesség a vihar közepén, Jack E. Dawson képe)
A békességre való törekvés alapvető emberi igény, amelyet a keresztények köszönésükben is kifejeznek. A zsidó közösségben Shalom! – Legyen a béke veled! – kívánják.
Föladni a Jóistennek
A következő történetben, melyet elmondott nekünk, férfiak kis csoportja beszélgetett, amely során megosztották József atyával a rájuk nehezedő gyötrődéseiket. Nem birkóztak tovább vele, s az egyik férfi ki is mondta: Föladom! Meglepetésükre József atya bíztatta őket! Megnyugtató volt számukra – és számunkra is – az a felismerés, hogy nem vagyok egyedül. Ha nem tudok megbirkózni a gondjaimmal, föladoma Jóistennek.
Mert az élet nehézségeiben, ha Istennel vagyunk, akkor segítő kezet nyújt, és megőriz minket a lelki békénkben – hívta fel figyelmünket József atya.
Decemberben közös karácsonyi összejövetelünkön felidéztük az idei év szép, de néha nehéz eseményeit, megajándékoztuk egymást, ének és imádság tette meghitté az ünnepünket. Jakus Ottó atya gitárral kísérte a rögtönzött kórust, majd Tóth László atya adventi gondolataival zártuk a találkozást.
Az adventi időszak olyan, mint a szembekötősdi, amikor bekötött szemmel kell megkeresnünk valamit, úgy, hogy valaki szavakkal irányít. Nagy bizalom kell ahhoz, hogy kövessük a szavait, elhiggyük, amit mond. Minél több időt töltünk a másikkal, annál jobban megismerjük, annál nagyobb bizalommal merünk rá hagyatkozni, míg végül engedjük, hogy kézen fogva vezessen minket. Ilyen az advent: ha hagyjuk magunkat kézen fogni, karácsonyra megérkezhetünk a betlehemi jászolhoz, és Jézust egyre mélyebben megismerve járhatunk vele tovább életünk útján.
Beteglátogatóként küldetésünk van, sokszor nekünk kell a kezünket nyújtani ahhoz, hogy a betegek jelképesen belekapaszkodhassanak, s általunk-velünk juthassanak el Jézushoz. Az adventi készület segít bennünket abban, hogy feltöltődve adni, szolgálni tudjunk a betegágyak mellett.
Köszönjük az atyáknak az erősítést!
Áldott, békés karácsonyt, örömteli megérkezést, békességes újesztendőt kívánunk minden kedves olvasónak!
Geréné Sárga Monika beteglátogató és sajtóapostol
DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat – Klinikák
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
