Most is javaslom, a bevezető titkok alapján készített ima reggelenkénti elmondását. Pl. „Uram, Szent Lelkeddel világosítsd meg értelmemet, hogy szenvedésed fényében felismerjem a magam és szeretteim szenvedésének értelmét. Erősítsd emlékezetemet, hogy a te szenvedésed és főleg kereszthalálod emléke soha ne halványuljon el számomra. Végül tökéletesítsd akaratomat, hogy az egyre inkább összhangban legyen a te akaratoddal. Ámen.”
Ebben a hónapban – Urunk megostorozását szemlélve – imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért.
Amikor Zebedeus fiai protekciót kértek Jézustól, ő azt mondta nekik Jézus: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem?” (Mk 10,38).
Az Olajfák hegyén pedig így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd” (Lk 22,42).
Jézus elfogadta az Atya akaratát, elfogadta a kelyhet, és elkezd inni belőle.
Bár ő maga beszélt arról egyik példabeszédében, hogy hogyan bánnak a gonosz szőlőmunkások a gazda fiával, most mégis fájdalmas megtapasztalnia azt, hogy az értünk magára öltött emberi testet, az ő emberi méltóságát meggyalázzák. A megváltásunkért jött Fiú a megváltásra szoruló ember „játékszerévé” lett.
Pilátus ugyan menekülési utat látott az ostoroztatásban, abban reménykedve, hogy ezzel kielégíti a felbujtott tömeg vérszomját, és szabadon bocsáthatja Jézust, de nem így történt. Az ostorcsapások nyomán kiserkent vért magára vállalja, a fanatizált tömeg nem elégszik meg ennyivel, az áldozat halálát akarja.
Hogyan érint engem a megostorozott Jézus képe? Tőlem is kérdezi:
kész vagy inni abból a kehelyből, amelyből én iszom?
Mennyi meggyalázott, kigúnyolt Krisztus van ma is körülöttünk? Talán néha még engem is képes fanatizálni az érzelmek fölötti hatalmával visszaélő média, hogy elítéljek, megostorozzak egy-egy ártatlan embert, ahelyett, hogy mellé állnék, ahelyett, hogy egy kehelyből innék vele. Az a csoda Uram, hogy még ilyen körülmények között is akad egy-egy fiatal, aki kész elfogadni a meghívást: jöjj és kövess engem!
Ostortól szaggatott hátadra tekintve olyan papokért könyörgünk, és olyan hívő közösségek építésén fáradozunk, akik – ha bennük Téged ostoroznak, Téged gyaláznak –, veled kiáltanak: „Atyám! Bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!”
Uram, ebben az erőszaktól szenvedő világban tedd Egyházadat, tedd papjaidat, tedd imaszövetségünk tagjait és minden keresztény embert a béke eszközévé! Add nekünk Szentlelkedet, hogy a szeretet találékonyságával le tudjunk szerelni minden erőszakos indulatot, és irgalmas szamaritánusa legyünk minden erőszakot szenvedő testvérünknek.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye