Országszerte is egyre népszerűbb a 90 napig tartó, és húsvét ünnepéhez érkező EXODOS 90 lelkigyakorlat, amelynek mintegy harminc debreceni résztvevője is van a Szent László Plébánia, a Szent Anna Főplébánia és a Szent Család Plébánia közösségeiből. Palánki Bálint, az egyházmegyei gazdasági iroda munkatársa és Somogyi Péter, az Egyházmegyei Könyv- és Levéltár vezetője a Szent Család Plébánia közösségéhez csatlakoztak, hogy az IMA-FÉRFIKÖZÖSSÉG-ASZKÉZIS pilléreire épülő férfipróbáló lelkigyakorlat kihívásainak eleget tegyenek.
Bálint és Péter kötéltársak útjához egy beszélgetés erejéig mi is csatlakozhatunk, és megtudhatjuk, mi a motivációjuk, honnan indultak, hol tartanak most, milyen ajándékokat, tapasztalatokat gyűjtöttek már eddig is a lelkigyakorlat során.
– 60 nap telt el az EXODUS 90-ből, amely napi egy óra imádkozást, 14 aszkézis gyakorlatot (pl. sportolást, hideg vízben zuhanyozást, tartózkodást az alkoholtól, édességtől, televíziózástól, lemondást filmről, sportközvetítésekről, internethasználatról stb.) és heti egy alkalom férfiközösségben töltött időt jelent.
Miért választja valaki ezt az utat, mik a motivációi?
Bálint: – Péterrel az elmúlt év végén gondolkodtunk valamilyen „kihíváson”, így merült fel ötletként először az alkoholmentes, „száraz 2024”. Ezt fontolgatva egy lelki nap során Krakomperger Zoltán atya javasolta a január 1-én induló és húsvétig tartó EXODUS 90 lelkigyakorlatot.
Engem három motiváció indított el: a 90 napig tartó alkoholmentesség, amely az aszkézis gyakorlataiban is megtalálható és reményeim szerint ez év végéig megmarad, továbbá a lelki megtisztulás és megújulás, valamint terveim között szerepel a családalapítás. Ez a lelkigyakorlat részemről egy felajánlás és ima a Jóisten kegyelméért, hogy megtaláljam a társam.
Péter: – Nekem nem voltak ennyire kristálytiszta motivációim, mondhatnám, hogy belesodródtam ebbe a folyamatba, de azt éreztem, hogy nagyobb veszteség lett volna, ha nem kezdem el. Az elején kizártnak tartottam, hogy a 14 aszketikus gyakorlatot nap mint nap el tudjam végezni. Mondtam is, hogy erre csak a szentek és a szerzetesek képesek. Tudtam, hogy lesznek nehézségek, bukások a vállalások teljesítésében, de azt is meg kell tapasztalni, hogy utána hogyan veszek ismét erőt magamon. Az indulást követően már megfogalmazódott bennem is a miért, amely az „internetfüggőségemtől” való szabadulásban adhat segítséget. Minden este éjszakákba nyúlóan követtem a híreket, szűkebb környezetem és a tágabb világunk eseményeit, attól félve, hogy lemaradok valamiről, és emiatt csak keveset tudtam aludni. A lelkigyakorlatban előírás a napi minimum hét óra alvás. A miért még kiegészült a türelem gyakorlásával az emberi kapcsolataimban, és a kiért kérdésre is meg van a válasz: természetesen a családomért, a feleségemért, a gyermekeimért ajánlom fel a 90 nap kihívásait.
– Egymás kötéltársai vagytok. Beszédes ez a kifejezés, mit jelent ez?
Bálint:
– Ahogyan a hegymászás során a mászó társak egy kötélen haladnak a cél, azaz a csúcs felé, úgy a lelkigyakorlat során mi is mint „kötéltársak” haladunk a szabadság és a szabad élet felé.
Ez a szabadság számunkra a lelki szabadságot jelenti, vagyis az ima és az aszketikus gyakorlatok által megszabadulunk függőségeinktől és megkötözöttségeinktől. Egymás segítése abban áll, hogy napi kapcsolatban vagyunk, átbeszéljük a nehézségeket, imával és biztatással támogatjuk egymást.
Péter: – A kötéltárs horgonyt, segítőt, támogatót, kísérőt jelent a lelkigyakorlat alatt, aki melletted áll, átéli és átérzi azokat tapasztalásokat, nehézségeket, kísértéseket, örömöket, amelyeken magam is átmegyek.
A kötéltárs talán egy kicsit az élő lelkiismeretünk, mert mindezeket meg is osztod vele. Támogatjuk egymást, meghallgatjuk a másikat, ha valamiben elgyengülünk, erőt merítünk, erőt adunk egymásnak, és persze megbocsátunk, ha valamit éppen nem sikerült teljesíteni.
– IMA-FÉRFIKÖZÖSSÉG-ASZKÉZIS pilléreire épül a lelkigyakorlat. Melyik jelent nagyobb kihívást?
Péter: – Az elején azt gondoltam, hogy az aszkézis egyes feladataival lesznek majd komolyabb nehézségeim, de kiderült, hogy a napi egy óra ima egyben megtartása ezt felülírja. Ennek a szentórának a reggel történő végzése ajánlatosabb, mert az elmélkedések akár egész napos gondolatokat is eredményezhetnek. Azt gondolom, ez a napi ima valamilyen formában meg fog maradni az életemben, de tartok tőle, hogy az egy órát még nem fogom tudni vállalni.
Bálint: – Mindegyik részében van nehézség, leszámítva a férfi közösséget, mert az számomra a kikapcsolódást jelenti, a nyugalom szigetét a hétköznapokban. Kicsit olyan, mintha hazamennék a családomhoz a szülőfalumba feltöltődni. Az imában és az aszkézisben is megtapasztalom a nehézségeket. Van olyan aszketikus gyakorlat, ami nehezebben megy, például a közösségi média és az internet mellőzése, vagy az édesség nélkülözése, de van, ami könnyebben megy, mint a televízió és sportközvetítés mellőzése. Adott gyakorlaton belül pl. a hideg zuhany, olykor könnyű, más napokon a legnehezebb. Az imaélet abból a szempontból volt nehezebb az elején, hogy – bár vallásos családból származom – az imádság nem volt rendszeres és rutinszerű az életemben. Az EXODUS-ban előírt imák: a reggeli felajánlás, a Szentóra, az Examen, az ima a kötéltársamért, csoporttagokért, az EXODUST végzőkért, családomért, kollégákért, barátokért, rendszeressé tették azt. Ennek eredményeként az istenkapcsolatom kiegyensúlyozottabb lett.
– Az aszkézis a legkevésbé jellemző a mai kor emberére.
Péter: – Nem könnyű eleget tenni ezeknek a kihívásoknak, nem ehhez szoktam az Exodus előtti mindennapokban. Nehéz ellenállni a kísértéseknek, főként akkor, amikor pl. egy hosszú nap után este 8 óra körül hazaérsz, és még előtted van 8 km futás. Ez a tapasztalat arra is jó, hogy ha mégsem sikerül elvégezni a feladatot, akkor szembe kell néznem azzal, hogy elbuktam, és felvállalni ezt nem csak az Isten, hanem a kötéltársam és férfi közösségünk előtt is.
Bálint: – Ma valóban nem vagyunk hozzászokva a lemondásokhoz és önmegtagadásokhoz. Ezek kimozdítanak a megszokott hétköznapokból, és a komfortzónánkon kívülre juttatnak. Nehézséget okoz, ha valamelyik gyakorlatot nem sikerül elvégeznem, mert rávilágít a gyengeségeimre. Ugyanakkor
segít megismerni önmagamat, és megtanít arra, hogy ne kudarcként éljem meg azt, hanem vegyek erőt magamon és folytassam.
– A kihívások tükröt tartanak elénk, általuk jobban megismerjük önmagunkat.
Bálint: – Néha keserédes a felfedezés, de nagyon jó az önismerethez. Érdekes úgy megtapasztalni a kísértést, hogy figyelek, látom az utat, ami odavezet és azokat a pontokat, ahol időben ellent lehet mondani. Megdöbbentő látni, hogy milyen aprónak tűnő dolgokon bukom el azért, mert gyenge voltam, vagy mert Isten nélkül éltem. A bukások azonban még inkább megerősítenek abban, hogy bár gyenge vagyok, de szükségem van a Jóistenre és a segítségére!
Péter: – Kezdek tudatosabbá válni. Most látom, hogy mennyire rutinszerűvé, hétköznapivá vált az életemben az imaélet, és a szentmise sem azt jelentette, amit kellett volna, hogy jelentsen. Ez egy felismerés számomra. Tudatosan szeretnék részt venni ebben, megélni a szentmisét, az imát. Az aszkézis gyakorlatai is segítenek. Korábban el nem tudtam képzelni azt, hogy mi fog történni velem, ha lemaradok valamilyen hírről. Most vált világossá előttem, hogy hír-függőségem van. Annak a felismerése, hogy nem maradok le semmiről, nagy ajándékot jelent az életemben. Az első napon töröltem a telefonomról a Facebook, Instagram applikációkat, meghagytam a Messenger, Viber felületet, de ott is takarítást végeztem, csoportokból kiléptem, értesítéseket letiltottam, és nem dőlt össze a világ.
– A 90 nap rendszeressége jó szokások kialakulásához is vezethet. Tapasztaltok ilyen irányú változást?
Péter: – Engem a hideg zuhany emlékeztet nap mint nap az EXODUS 90-re, kitartok benne, végigcsinálom Isten segítségével, de nem veszem fel a jó szokások közé. A legtöbb aszkézis gyakorlatnak nem látom ugyan a konkrét értelmét, de bízom benne, hogy ezeknek a gyümölcsét Isten oda teszi, ahol erre valóban szükség van. Azt gondolom, hogy
az én vállalásom, az erőm, a kitartásom nemcsak az én életemre van hatással, hanem arra az egészre, amelynek a részese vagyok.
Az imát viszont szeretném beépíteni nemcsak a saját, hanem a családi életünkbe is. A feleségem már többször tett erre jelzést. Ezt mindenképpen szeretném, ha a jó szokásaink közé tartozna. Az alvás is jólesik, és meg fogom tartani. A sport nem jelent gondot, mert rendszeresen futok.
Bálint: – Az imaéletemen mindenképpen szeretnék változtatni, egyrészt megtartani a rendszerességet, másrészt jobban benne lenni az imában, hálát adni. Ismét elkezdtem végezni a rózsafüzért, amely a családomban ma is jó gyakorlat. Az elmélkedős ima hozzám közelebb áll. Ezt szeretném megtartani. Továbbá érzem, hogy sokkal összeszedettebb vagyok a jobban átgondolt napirendnek is köszönhetően, amibe beletartozik az időbeni vacsora és a megfelelő mennyiségű alvás is. Kipihentebb vagyok, jobban tudok koncentrálni, jobb a közérzetem, a hangulatom, és jó lenne továbbra is egy, a mostanihoz hasonló férfi közösséghez tartozni. Amit még beépítenék a jó szokások közé, az a kevesebb internet és telefonhasználat.
Az eltelt idő rádöbbentett arra, hogy
tulajdonképpen sok szabadidőm van. Van mindenre idő. Ez nagyon különleges. Ma mindenki csak rohan, és azt gondolják sokan, hogy nincs idejük semmire. Nos, ezt érdemes átgondolni.
Tulajdonképpen az internet az, ami elrabolja tőlünk az időt.
– A lelkigyakorlat férfiaknak van meghirdetve. Miért fontos kiemelten a férfi imaélete, kitartása, ereje, összeszedettsége, határozottsága, stabilitása a családban?
Bálint: – Istennek hála, a nyolc dédszülőmből hetet személyesen is ismerhettem. A családom férfi tagjait láttam dolgozni és imádkozni is. Nálunk evidens az, hogy a férfi dolgozik, viszi a hátán a családot, a feleség pedig társ és a család lelke. Ezt tapasztaltam, és láttam, hogy így volt stabil a család. A férfi a határozottságot, iránymutatást, biztonságot, a munkát tette hozzá a családhoz, és természetesen a gyermeknevelésben is részt vett. Ilyen környezetben nőttek fel a szüleim is. A nyarakat nagyszüleimnél, dédszüleimmel töltöttem, láthattam őket, és az ezen értékrenddel működő családi életet.
Vasárnaponként ünnepi ruhát öltöttek, és templomba ment együtt a család. Ez alap kell hogy legyen az ember életében, amiben benne van a hálaadás is a hét kegyelmeiért. Gyermekként édesapámmal, nagyapámmal a templom kórusán volt a helyünk. Emlékszem, még most is látom nagyapámat a karzaton, baloldalon a korlátnál, ahogy végig állta a szentmisét. Imakönyvét a korlátra tette, és áldozás után is odaállt vissza. Soha nem ült le. A kép, hogy ő ott áll a karzaton, baloldalon a korlátnál, a mai napig előttem van. Sajnos ma már nincs ott, de ha szentmisére megyek, mindig odapillantok arra helyre, ahol állt.
Ez a kép azt a stabilitást és férfiképet mutatta meg számomra, amely követendő példa lett az én életemben is. Dolgosan, imádsággal és becsülettel, EMBER-ként leélni egy életet.
Péter: – EXODUS kifejezésével élve, nekünk férfiaknak útjelzőként kell mutatni az irányt a családunkban, biztonságot kell nyújtanunk, jó mintát a gyermekeinknek, barátainknak, munkatársainknak. Nagy felelősség ez.
De ugyanúgy a női vonal is erős kell hogy legyen az ő attitűdjeikkel, és úgy lesz harmonikus a családi élet, ha mindkettő a helyén van. Az Exodus 90-nek van női változata is, a FIAT40. Ez nem érdem, hanem ajándék elfogadása, amit a Jóistentől kapunk.
Istennek szándéka van ezzel a lelkigyakorlattal, amire most meghívott bennünket. Ezért is hálát adunk. Nemegyszer számunkra érthetetlen, hogy pl. miért vagyunk most itt. Mi nem látjuk, nem értjük, de Istennek ott van a terve, így rábízzuk magunkat.
***
Az Exodus 90 programot egy horvát szerzetes pap dolgozta ki, és azért nevezte el Exodus 90-nek, mert egyrészt a hétköznapi megszokások köréből való kivonulásra (exodus) hív, másrészt egy kilencven napig tartó strukturált ívre épül. A kilencvenes szám azért is fontos, mert pszichológiai kutatások szerint legalább ennyi időre van szükség, hogy egy új szokás meggyökeresedjen az életünkben.
A program három pillérre épül: imádság, aszkézis és testvéri férfiközösség. További információért javasoljuk a program magyar honlapját, az www.exodus90.hu oldalt.
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
