Szentírási részek:
Olvasmány: Jón 3,1-5. 10 – Isten, böjtje láttán, megkímélte Ninivét
Szentlecke: 1 Kor 7,29-31 – A mulandók helyes értékelése
Evangélium: Mk 1,14-20 – Térjetek meg és higgyetek
Kedves Testvérek!
Isten igéjének vasárnapján tisztázzuk, hogy mit értünk ezen a kifejezésen: Isten igéje? A szentmisében a szentírási részek elolvasása után halljuk: „ez az Isten igéje.” A Szentlélek által sugalmazott írások szövegét tartjuk Isten igéjének, de tudjuk, hogy ezekben az írott szövegekben azok a hosszú ideig élő, emberi szóban elhangzó szavak lettek írásba foglalva, amelyekben az Istenre figyelő emberek által az Isten mondta ki önmagát (Ószövetség). Istennek ez az önkimondása Jézus Krisztusban lett teljessé. Az Ő tettei, szavai, egész élete Isten élő szava hozzánk. Később az evangélisták ezeket is írásba foglalták, „ezek az evangélium igéi”. Jézus tanítványai, apostolai az Ő mennybemenetele után, még évtizedekig élő szóval és cselekedeteikkel tették jelenvalóvá Őt, amit később ugyancsak írásba foglaltak (ApCsel). Majd az élő szó mellett, levelekkel és látomás leírásával is hirdették az igét (apostoli levelek és Jelenések könyve). Az ezekből elhangzó részletek után is azt mondjuk: „ez az Isten igéje”.
Mit üzennek nekünk a ma elhangzott igék? Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Isten megtérésre hív. Arra hív, hogy forduljunk el a rossztól és az ő szavára, igéjére hallgassunk. Ő, aki egyedül jó, ha hiszünk benne, képessé tesz arra, hogy vele maradjunk és az ő életté váltott igéjével másokat is hozzá hívjunk.
Az olvasmányban, Jónás próféta történetében valójában az Isten mutatkozott be a választott népnek és nekünk is. Isten Jónást különleges feladatra hívja. Nem választott népéhez akar szólni általa, hanem a pogányokhoz, akiknek gonoszsága már az égbe kiált. Jónás nem érti ezt a küldetést, menekülni akar előle, de menekülése közben olyan helyzetbe kerül, hogy ott is a pogányoknak kell Istenről beszélnie, és bűnének megvallásával a pogányok megtérését szolgálja. Végül a második szólításra mégiscsak elmegy Ninivébe. Zsidó hite szerint úgy gondolja, Istennek el kell pusztítania a bűnös várost, de baljós szavaira Ninive bűnbánatot tart. Jónás így is Isten irgalmas szeretetének „tolmácsa” lesz.
Mit mond nekünk Isten az elhangzott olvasmány által? Minket is, mint Jónást, misszióba küld. A világ sok városának gonoszága ma is égbe kiált, de mi már másként ismerjük Istent, mint Jónás. Nekünk nem a bűnösre lesújtó Istennel kell fenyegetnünk, hanem a bűnöst irgalmas szeretettel magához hívó Istent kell képviselnünk. Isten már a niniveieknek is ilyennek mutatkozott, de Jónás ezt még nem értette. Mi már érthetjük az elhangzott evangéliumnak köszönhetően.
Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus – Isten élő Szava, Igéje – Izrael bűnös (pogányok lakta) földjére, Galileába ment, és ott hirdette Isten evangéliumát: „Isten országa közel van. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” Erről a bűnös földről hívja el első tanítványait: „jöjjetek velem”, és azok mindent otthagyva, követik őt. Elindulnak Jézussal, hogy megismerjék őt, és higgyenek benne. A vele való életük folyamatos megtérés. Jézus munkatársai lesznek Isten országának építésében, a megváltás művének szolgálatában. Megtapasztalják Isten irgalmas szeretetét, és annak hiteles hirdetőivé lesznek.
Erre hív minket is Jézus: jöjjetek velem! Ismerjetek meg engem, ismerjétek meg az Atya irgalmas szeretetét. Legyetek a barátaim, akik által ma is kimondhatom Atyám akaratát, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Vegyétek a Szentlelket! Ő majd megtanít benneteket imádkozni, megtanít Istenhez és egymáshoz szólni. Megtanít a szívbeli megtérésre, a szabadságra a mulandó dolgok használatában (szentlecke), és ha mindezt megtanultátok tőle – korotok Ninivéjében és Galileájában –, ajkatokra adja a szót, az én szavamat. Ti pedig nem duzzogva, mint Jónás, hanem örömmel látjátok őket a Bárány lakomáján.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/ Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
