Minden év végén öt napra összegyűlik több ezer fiatal különböző országokból és felekezetekből egy európai nagyvárosban, hogy imádkozzanak és osztozzanak a helyi emberek és egyházi közösségek életében. Madrid, Wroclaw, Torino és Rostock után a taizéi közösség által szervezett 46. Európai Találkozóra 2023. december 28. és 2024. január 1. között Szlovénia fővárosában, Ljubljanában került sor, amelyen egyházmegyénket is képviselték fiatalok.
Az alábbiakban Kocsis Márk beszámolóját olvashatjuk.
Az előző év végén egy ifjúsági találkozón volt lehetőségünk részt venni, ami a taizéi közösség által került megrendezésre Szlovénia fővárosában, Ljubljanában. Hálás köszönet ezért Palánki Ferenc püspök atyának, mert segítsége nélkül sokan nem tudtunk volna részt venni ezen a testi és lelki értelemben is távoli utazáson.
A ljubljanai taizéi találkozó idén december 28. és január 1. között zajlott. Nagy várakozással telt szívvel indultunk el otthonunkból, hogy számos, hozzánk hasonló értéket valló európai fiatalokkal találkozhassunk. Céljaink között szerepelt, hogy megismerkedjünk a szlovén kultúrával, és természetesen a szlovén testvérekkel is. Szlovénia országként nem túl idős, 1991 óta önálló. Története sem túlságosan eltérő hazánkétól, mivel szintén évszázadokat töltöttek a Habsburg Birodalom uralma alatt, bár jóval kevesebb szabadsággal, mint Magyarország. Egyező történelme miatt nagyon sok hasonlóság található a két nemzet kultúrája között is, de azért markáns különbözőségek is akadnak. Délnyugati szomszédunk határos még Horvátországgal, Ausztriával és Olaszországgal is. Lakossága mintegy két millió, legnépesebb városa a fővárosa, ami közel 280 ezer embernek ad otthont. Megközelítőleg akkora város, mint Debrecen, azonban területi kiterjedése sokkal nagyobb. A földrajzi fekvését tekintve négy nagy európai földrajzi régió találkozik az országban: az Alpok, a Dinári-hegység, a Kárpát-medence és a Mediterráneum. Ezért amerre a szem ellát, az ember mesébe illő hegyvonulatokat lát hófödte hegycsúcsokkal, de az idő ettől függetlenül kellemesnek mondható. Ott tartózkodásunk alatt 9 és 12 fok körül volt a hőmérséklet így a téli napokban.
December 28-án, csütörtökön érkeztünk meg a Ljubljana külvárosának számító Šentvid városrészbe Németh István atya vezetésével. Itt egy rövid eligazítás után megkaptuk a szállásfogadó parókiánk helyét, elérhetőségét és az oda vezető tömegközlekedési lehetőségek pontos indulási időpontjait. A nehézséget az okozta, hogy az ünnepi időszak miatt nem volt túlságosan sűrű a közlekedés. A közösségekbe érkezve pedig találkozhattunk a szállást adó családokkal, és meg is ismerkedhettünk velük. Nagyon sok energiát és figyelmet fordítottak a fogadásunkra, és valóban egy élő és szerető közösségbe érkeztünk. Mi személy szerint egy fiatal házaspár vendégségébe kerültünk, akik minden reggel hasznos tanácsokkal láttak el, hogy mit érdemes megtekinteni a szabad időnkben, illetve hogyan is érdemes közlekedni a városban. A megismerkedés után pedig tájékoztattak a következő programokról, amit egyébként a találkozó hivatalos applikációján is nyomon tudtunk követni.
A taizéi hagyományokat követve minden reggel közös imádságokban vettünk részt a fogadó plébániánkon, majd a déli dicsőítést minden nap egy másik kijelölt templomban lehetett végezni. Az esti fő imán pedig a Stožice Arenában tudtunk részt venni, ahol az esemény előtt mindig megkaptuk az aznapi vacsorát és a másnapi ebédre szánt hideg élelmet. Az esti ima során hosszabb elmélkedést tartott Matthew testvér is, aki Taizéből érkezett. A gondolatai főleg a béke és a csendes imádság fontossága mellett haladtak, valamint szorgalmazta, hogy merjünk Jézus tanítványai lenni, hiszen Jézus megengedte ezt nekünk. A másokkal történő találkozások után fontosak a tapasztalatok, hogy ott is megtaláljuk Isten szavát, ahol igazából nem is számítunk rá. Tamás apostol történetén való elmélkedés üzenete pedig az volt, hogy az igaz hit nem az érzékszerveinken keresztül fedezhető fel igazán, ahogy a béke sem a mások által ránk gyakorolt gesztusok miatt alakulhat ki.
A lelki feltöltődésen túl egyéb szellemi jellegű workshopokon is részt tudtunk venni. A lehetőségek száma nagyon sok volt, és az időpontok ütközése miatt sajnos maximum egy nap csak egy előadáson tudtunk részt venni. Az utolsó előtti napon a többi magyar csoporttal is volt lehetőségünk találkozni, és megosztani az addig szerzett élményeinket. Itt főleg Lengyel András testvér életútjának történetét hallhattuk a Taizéi közösségben, valamint a szervezés nehézségeit, és az azzal járó kérdéseket tárgyaltuk meg. Ezeken túl pedig buzdítást kaptunk, hogy mi is látogassunk el Taizébe, és vegyünk részt az ottani közösség életében kisebb vagy akár hosszabb időre.
A hét eseményeinek utolsó felvonásaként a helyi közösség éjféli virrasztását látogattuk meg, ahol a jelenlévő számos nemzetiséggel együtt fordulhattunk az Úrhoz békéért. Ezek után az ifjúsági találkozónak megfelelően közös mulatással zártuk az évet, és üdvözöltük az újat. A mulatság neve a „Festival of Nations” volt, ahol minden nemzet bemutathatta a saját kultúráját, ami nálunk a táncok bemutatásában merült ki. Megtekinthettük a házigazdáink szlovén polkáját, valamint a román, spanyol, francia, olasz, német, egyiptomi és lengyel testvérek különleges zenéit és dalszövegeiket, továbbá ki is próbálhattuk táncaikat is. Mi magyarok sem maradtunk ki a sorból, hiszen a moldvai csángóktól eredeztetett, ma már minden táncház kihagyhatatlan elemét mutattuk be barátainknak, az Ördög útja táncot. Büszkén jelenthetem ki, hogy ezzel az egyik legnagyobb sikert arattuk a jelenlévők között. Remélem a más helyeken szórakozó honfitársaim is hasonló, felejthetetlen élményekkel gazdagodtak.
Másnap részt vettünk az újévi szentmisén, és utolsó programként a vendéglátó családok vártak minket egy ebédre is, ahol megtapasztalhattunk számos különbséget. A szlovén konyha egy különös süteménye a potica, ami hasonló a bejglihez és úgy is készítik, bár itt nem csak diós és mákos töltelékkel sütik, valamit nem csak a karácsonyi időszakban, hanem minden ünnepen ezt fogyasztják. Másik különleges kulináris élményünk volt, hogy ők is ismerik és fogyasztják a gulyáslevest, annyi eltéréssel, hogy különféle húsokat helyeznek bele, nem egyfajtát, illetve tésztával – esetünkben szarvacska tésztával – keverik ízlés szerint össze.
Összességében egy élményekben gazdag és változatos, színes és mély feltöltődést segítő eseményen vehettünk részt. Számomra ez az első alkalom volt, ahol ilyen erősen érezhettem a nemzetek nagy közösségét, az egyházat. Ez a tapasztalat sok segítséget nyújt a 2024-es évre. Úgy érzem – mások nevében is mondhatom -, hogy a hitben való növekedésre nagyon nagy lehetőséget teremtett az elkövetkezendő évre.
Kocsis Márk
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
