Mire figyeljünk?
Az olvasmányban Izajás nagy örömmel örvendezik, hogy Isten örömhírt bízott rá.
A szentleckében Péter apostol felsorolja, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy mindig derűsek tudjunk lenni.
Az evangéliumban Keresztelő János öröme, hogy Jézus megérkezett azon az úton, amelyet készített számára. „Köztetek áll az, akit nem ismertek…”
Szentírási részek
Olvasmány: Iz 61,1-2a. 10-11 – Nagy örömmel örvendezem az Úrban…
Szentlecke: 1Tessz 5,16-24 – Legyetek mindig derűsek…
Evangélium: Jn 1,6-8. 19-28 – Köztetek áll az, akit nem ismertek…
Kedves Testvérek!
Advent 3. vasárnapja örvendezésre hív. Az elhangzott szentírási részek: az olvasmány, a zsoltár, a szentlecke és az evangélium is örömre és az örömhír hirdetésére hívnak bennünket. Nem valami vicces helyzet fölötti vihorászásra, hanem szívbéli örömre, olyan örömre, amely maradandó. Teszik ezt oly módon, hogy feltárják számunkra örömünk okát, és ellenállhatatlan sürgetéssel feladatunkká teszik az öröm megosztását.
Izajás már az ószövetségben kimondta azt, amit Jézus is idéz tőle, nyilvános működésének kezdetén: „Az Úr Lelke nyugszik rajtam. Azért kent fel az Úr és küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” És ma az Egyház is ki akarja ezt mondani, és ki akarja mondatni minden tagjával, mert mindnyájunkban el van rejtve ennek az örömnek az oka: meg vagyunk keresztelve, meg vagyunk bérmálva! Az Úr Lelke nyugszik rajtunk. Azért kent föl az Úr és küldött minket, hogy örömhírt vigyünk a szegényeknek… Hogy hirdessük az Úr kegyelmének esztendejét. Figyeljük csak, hogy örül a próféta ennek a küldetésnek: „Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igazság köntösét terítette rám…” Ugyanaz az öröm, mint Máriáé a Magnifikátban. Izajás már szinte látja, hogy küldetése következtében az Úristen kisarjasztja az igazságot és a magasztalást minden nép színe előtt. Mi már tudjuk, amit a próféta akkor még nem tudott, mégis hitte. Most készülünk annak megünneplésére, hogy Jézus Krisztus nem felöltöztetett minket, hanem belénk öltözött. Itt az ideje, hogy nagy örömmel örvendezzünk az Úrban és lelkünk ujjongjon a mi Istenünkben!
Nézzük most a másik példát, Keresztelő Jánost. Róla inkább olyan képet hordozunk, hogy dörgedelmes próféta. Első hallásra talán nem is értjük, mit akar az egyház az örvendezés vasárnapján, az ő alakjának elénk idézésével. Isten küldte, azért, hogy tanúságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Szent János apostol nem evangéliumról, örömhírről beszél, hanem, a világosságról való tanúságtételről. Nála a tanúságtétel az evangélium, az örömhír. És Keresztelő János tanúságtétele (örömhír közlése) olyan jól sikerül, hogy őt magát gondolják világosságnak, prófétának, messiásnak. A kiléte felől érdeklődőkkel folytatott párbeszédből tárul elénk Keresztelő János tanúságtétele (evangéliuma). Isten azért küldte, hogy tanúságot tegyen a Világosságról, hogy a Világosság által mindenki higgyen. Nézzük most a tanúságtétel és a hit „kapcsolatát”: A hit a tanúságtételre adott válasz, de a hallgató nem a tanúságtevővel kerül közösségbe, hanem azzal, aki általa beszél, azaz Istennel. És Keresztelő János így teljesíti küldetését, ilyen tanúságtételre ad nekünk, Krisztus mai egyházának példát. Úgy kell tanúskodnunk Jézusról, a világ világosságáról, olyan közösségben kell lennünk Ővele, hogy tanúságtételünkre válaszként Őbenne higgyenek.
Végül, engedelmeskedjünk Pál apostol felhívásának: „legyetek mindig derűsek”. Szívleljük meg a felsorolást, amivel megalapozhatjuk az állandó derűs lelkületet: folyamatos kapcsolat Istennel (szüntelen ima), hálaadás mindenért, figyelem a Szentlélek indításaira, a felismert jó megtétele és a rossztól való óvakodás.
Karácsonyhoz közeledve mutassuk meg afölötti örömünket, hogy velünk az Isten. Így vezessük Jézushoz embertársainkat, hogy megismerjék Őt, megismerjék a Szeretetet, és higgyenek benne.
Fodor András
nyugalmazott püspöki helynök, plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
