Az Ószövetségi Szentírás legszebb része a vigasztalások könyvéből való részlet (Iz 40,25-31) hangzott el a mai olvasmányban (december 13-án). Azért nevezik ezt a részt vigasztalások könyvének, mert ezzel kezdődik: „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” (Iz 40,1). A babiloni fogságban szenvedő nép így beszél: „Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét?”
Sajnos sokszor mi is erre gondolunk, hogy nem segít rajtunk az Isten, és azt kérdezzük: Miért engedte meg, hogy ez történjen velem?
De Isten erejét azok tudják felfogni, megérezni, akik bíznak benne. Azért mondjuk, hogy ez a szakasz az Ószövetség legszebb része, mert benne ezt olvashatjuk: „Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, és bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet…” (Iz 40,28-29)
Az elhangzott evangéliumi szakaszban (Mt 11,28-30) Jézus Krisztus ugyanerről beszél: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek”. Sokszor érezzük a fáradtságot, terhek alatt görnyedünk. Ilyenkor, advent idején is tapasztaljuk, hogy nehéz hajnalban fölkelni, hogy elinduljunk Isten felé. „De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40,31)
Aki saját magában bízik, az elfárad, kudarcot vall sok törekvésében, talán még a jóindulatú tevékenységében is, mert akkor csak magára figyel. Az embernek meg kell tanulnia a másikra figyelni, embertársában észrevenni Istent. Advent ezért is kegyelmi idő. Jézus Krisztus, Isten Fia fölvette a test ruháját, hogy fölismerjék őt embertestvéreiben, és így hordozói lehessünk az ő szent Lelkének, tanúi végtelen jóságának és szeretetének.
Ne lankadjunk, ne fáradjunk el, vagy ha elfáradunk, kérjünk új lendületet Jézustól, akivel találkozhatunk a szentmisében. Ő kér, hív bennünket, hogy vegyük magunkra az ő igáját, és megtapasztalhatjuk annak édességét, mert nem a teher az, ami könnyű és édes, hanem az ő boldogító jelenléte, hogy a terhemet nem egyedül kell hordoznom. Jézus velem van, segít, és ő akar rajtam keresztül szeretni ebben a világban a földi életem során.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hajnali gondolatait a roráte szentmisén hallhattuk december 13-án, a debreceni Szent István-templomban. A főpásztor minden évben, ilyenkor advent hajnalain végiglátogatja a debreceni egyházközségeket és szentmisét mutat be.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye