Mindenszentek főünnepén, november 1-én Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök délután 4 órától temetői ájtatosságot vezet Nyíregyházán, az Északi Temető papi parcellájánál, este 6 órától pedig szentmisét mutat be a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.
A főpásztor másnap, november 2-án, halottak napján szintén este 6 órától a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutat be szentmisét.
November 1-én, Mindenszentek főünnepén a Debreceni köztemető 2. sz. ravatalozója előtt 15.30-kor kezdődik a szentmise. A szentmisét dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, plébános mutatja be.
Aki Mindenszentekkor a temetőt áhítatos lélekkel látogatja, és imádkozik a megholtakért, egész novemberben mindennap teljes búcsút nyerhet a tisztítótűzben szenvedőkért a szükséges feltételekkel: szentgyónás, szentáldozás és imádság (egy Miatyánk és Üdvözlégy) a Szentatya szándékára.
Az év többi napján részleges búcsút lehet nyerni a temető imádságos lelkületű látogatásakor.
***
November 1-jén egy napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Mindenszentek ünnepe a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való részvétel.
Mindenszentek főünnepe a legrangosabb ünnepeink közé tartozik. A mindenszentek tehát egy örömünnep.
Ennek az ünnepnek a tartalma körül teljes a félreértés az ünnep körül kialakult rossz szokások miatt. A keresztények közül is sokan ezen az ünnepen mennek a temetőbe, ekkor emlékeznek elhunyt szeretteikre. Az igazság azonban az, hogy ezen az ünnepen a szenteket ünnepeljük, örvendezünk. A szentmise fehér miseruhában történik, s a fehér mindig az örvendezés, ünneplés jele. A holtakra, a halálra másnap, november 2-án, halottak napján emlékezünk.
Mindenszentek főünnepén azokat a szenteket – minden szentet ünnepeljük, akik eljutottak életük és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök országába. Mert ezek a szentek is az Egyház tagjai.
Az Egyház ugyanis nemcsak a földön élő valóság, hanem három része van.
Az első része az úgynevezett küzdő Egyház. Ez a tulajdonképpeni földi Egyház. Küzdőnek nevezzük, mert mi itt a földi életben küzdünk az ördög cselvetései, a bűnök és az élet számtalan vihara között az örök életre eljutni. A szentmisében az átváltoztatás után az eucharisztikus imádságban így imádkozunk a küzdő Egyházért, s tulajdonképpen saját magunkért: „… szent és katolikus Egyházadért (…) tartsd meg békében, őrizd meg egységben, szolgáddal, Ferenc pápánkkal, Ferenc főpásztorunkkal, és mindazokkal, akik az egyetemes és apostoli hitet hűségesen őrzik és vallják.”
Az Egyház másik része a szenvedő Egyház. Ezt az Egyházat a tisztítótűzben szenvedők alkotják. Ők is az örök élet részesei már, hiszen a tisztítótűz után Isten Országába jutnak, csak még vezekelniük kell bűneikért. Érettük az eucharisztikus imádságban így imádkozunk: „Kérünk, Urunk, hogy nekik és minden Krisztusban elhunyt hívőnek add meg a boldogságot, a világosságot és a békét a te országodban.”
Az Egyház harmadik része a megdicsőült Egyház. Ezt a szentek alkotják, akik eljutottak már Isten örök Országába. Az ő közbenjárásukért is imádkozunk az eucharisztikus imádságban: „A szentek közösségében tisztelettel megemlékezünk mindenekelőtt a dicsőséges, mindenkor Szűz Máriáról, Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus édesanyjáról, apostolaidról, vértanúidról és minden szentedről. Az ő érdemeikért és könyörgésükre add, hogy mindenben érezzük oltalmadat.”
Az Egyháznak ez a három szintje szüntelen élő kapcsolatban van egymással. A küzdő és a megdicsőült Egyház szüntelen könyörög a szenvedő Egyházért, hogy a tisztítótűz ideig tartó büntetésétől mihamarabb megszabaduljanak. A megdicsőült Egyház pedig – a szentek – közbenjárnak értünk.
Mindenszentek ünnepén azokra az emberekre emlékezünk, akik megmutatták az utat, hogy igenis el lehet jutni az örök életre a Krisztus által meghirdetett élettel, s egyáltalán azt hirdetik, hogy a halál után van folytatás; sokkal szebb, mint amire legmerészebb álmainkban is gondolni mernénk. A mai ünnep üzenete pedig az, hogy szenteknek kell lennünk, hogy eljussunk Isten örök Országába.
Meghökkentő ez: pont én legyek szent? Úgy gondoljuk, hogy az életszentség a papoknak és a szerzeteseknek van fenntartva, akik egész életüket Istenre, Isten látványos szolgálatára szentelték. A megkereszteltek többségének, akik a világ dolgaival vannak elfoglalva, ebben nem lehet részük. Ez egy óriási tévedés. Ugyanis az életszentségre minden megkeresztelt ember meg van hívva – legyen az pap, vagy egyszerű kétkezi munkás. Nemcsak a papok, szerzetesek lehetnek tehát szentek, hanem a számunkra névtelen keresztények milliói is, akik azonban nem névtelenek Isten előtt, mert csendesen és hűségesen élték keresztény hitüket. Hiszen hallottuk az olvasmányban: az üdvözültek seregének száma megszámlálhatatlan.
Mi is lehetünk tehát szentek, sőt szenteknek kell lennünk, máskülönben nem jutunk el Isten örök országába. Ebben példaképeink és segítőink a szentek. Példaképeink azok, akiknek életét feljegyezték, s az Egyház biztos módon tartja számon őket az üdvözültek között. Segítőink, mert közbenjárásukkal segítenek minket, a küzdő Egyházat az élet rögös útján. Csak egy a fontos, hogy akarjunk szentek lenni, és kérjük az ő közbenjárásukat, mert Isten világában szabad akaratunké az első szó.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
