Teljes külső és belső felújítási munkálatokat végeztek a gávavencsellői Nagyboldogasszony Plébániatemplom épületén. A megújult templomot Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmise keretében áldotta meg október 21-én.
1834-ben épült templom felújítása határokon átívelő turisztikai pályázatban valósult meg, a projekt összesen hat egyházmegyei templom felújítását is támogatja. Az állami támogatásból készült el a templom külső homlokzatának és a belső falfelületének a festése, a fal vizesedésének megszüntetése, új lábazat kialakítása. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye támogatásával és az egyházközség híveinek nem kevés anyagi áldozatával, hozzájárulásával valósultak meg a további belső munkálatok: a villanyvezeték cseréje, a teljes berendezés felújítása, restaurálása, a stáció képek, szobrok felújítása, restaurálása, a burkolat cseréje a szentélyben, nyílászárók cseréje, hangosítás korszerűsítése, új kerítés, járda építése.
A templom 1979-ben volt utoljára kifestve, az erős, karakteres, domináns színeket most egy letisztult, egységesen világos mogyoróbarna szín váltotta fel. A falfreskókat még a mezőkövesdi származású Takács István festőművész készítette 1979-ben.
A felújítás során a szószék restaurálásakor egy több mint százéves graffiti is előkerült. A szószéken az egyik rózsa motívum alatt olvasható a berendezés készítőjének Gregor József rozsnyói mesternek a saját kezű aláírása és az elkészítés dátuma: 1913.
A főoltár hátsó részén szintén olvasható az adományozó neve és az adományozás dátuma: „ISTEN DICSŐSÉGÉRE özv. KRAKOMPERGER JÁNOSNÉ PRILL ERZSÉBET – 1912.
A templom teljes berendezéséhez tartozik a környék legnagyobb és legszebb, 1955-ben épített orgonája is, amelynek felújítására a későbbiekben kerül sor.
Az egyházközség hívei Ferenczi Richárd plébános buzdítására Pio atya közbenjárását is kérték a templomfelújítás sikeréért. Ricsi atya bátorítja a híveket, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel személyes ügyeikben is a templomban nemrég elhelyezett Szent Pio szobor előtt is.
A templom megáldása után még egy feladat vár az egyházközségre. A képek között restaurálták a czestochowai Fekete Madonna kegykép másolatát is, amelyet Lengyelországban szeretnék megáldatni a Jasna Góra-i pálos kolostorban található eredeti Fekete Madonna kegykép előtt.
A plébános kérdésünkre az is elmondta, hogy az egyházközség minden lehetőséget megragadott, hogy ne csak várják a segítséget a templomfelújításra, hanem maguk is tegyenek e nemes célért. 2014 óta minden első vasárnapi perselyadományt a templom felújítására gyűjtötték, és ezen az alkalmakon érezhetően nagyobb összeg gyűlt össze, mint más vasárnapokon. (A tető teljes felújítása még 2015-ben megtörtént, majd időközben a fűtést is korszerűsítették.) A településen megrendezett lepcsánka-, krumpli fesztiválokon a Ricsi atya vezetésével vállalt sütés-főzésből befolyt adományok, felajánlások is ezt a célt szolgálták, de több esetben a koszorúmegváltási felajánlást is a templom megszépülésére fordították.
Szívvel-lélekkel gyűjtött az egyházközség a felújításra, sokszor erejüket, anyagi lehetőségeiket meghaladó áldozatokat is hoztak, csak hogy elkészüljön pl. a kerítés, vagy megoldódjanak az építkezés során felmerült váratlan kiadások. Az adakozásban is nagyon sokan vettek részt. A stációképeket, szobrokat egy-egy család fogadta örökbe és újíttatta fel. A plébános atya örömmel osztotta meg, hogy az örökbefogadás meghirdetése után fél nappal már mindegyik képnek, szobornak volt gazdája.
A két és fél évig tartó építkezés ideje alatt a szentmiséket az 50 fős hittanteremben tartották. A covid miatt lecsökkent a hívek létszáma, sokan megbetegedtek, a temetések száma is megsokszorozódott. A plébános bízik abban, hogy nemcsak a falak és berendezések újultak meg a templomban, hanem annak legszebb ékességei a hívek is visszatalálnak az egyházközséghez.
Ferenczi Richárd atya 11 éve szolgál ebben az egyházközségben, és mára már szinte családtagnak számít, de időre volt szükség ahhoz, hogy a helyiek a bizalmukba fogadják. Mint mondta, a hívek mindenben támogatják, ami az egyházközség ügyét szolgálja. A plébánián külön csoportok, kisközösségek nincsenek, mint nagyobb lélekszámú városokban, de zarándoklatokon szívesen részt vesznek. Szinte minden évben a Csíksomylói búcsúra és Rómába is elzarándokolnak, de Magyarország kegyhelyeivel is ismerkednek, sőt még budapesti színházlátogatásra is sort kerítenek együtt a közösség. Van rá igény. A helyiek úgy fogalmaznak, hogy a plébános kapatta el őket, és mostmár minden útjára szeretnék elkísérni, hogy világot lássanak, mert erre nem adódik más lehetőségük.
Palánki Ferenc megyéspüspök végig kísérte a templomfelújítás folyamatát, Ricsi atyával sokat egyeztettek, a plébános rendszeresen beszámolt, a felújítás alakulását még az interneten is nyomon követhettük. A főpásztor örömét fejezte ki a templom megszépüléséért, ezt fejezte ki a templommegáldási szentmisén elhangzott elmélkedésében is.
„Ma üdvösség köszöntött erre a házra” (Lk 19,9) – Püspök atya a homíliájában Zakeus történetén (Lk 19,1-10) keresztül arról elmélkedett, hogy a templom a megtisztulás, a megvilágosodás és a Jézus Krisztussal való egyesülés helye, és beszélt a templomnak az ember életében betöltött kiemelt jelentőségéről is.
Püspök atya kifejtette:
nem egy épületet újítottunk föl, hanem egy templomot, Isten házát, a mennyország kapuját, azért, hogy akik ide bejönnek, találkozhassanak Istennel, megerősödhessenek a hitükben, bátorítást, vigasztalást nyerhessenek.
A templom az egész emberi életnek is a jelképe, az Isten felé haladásunk és az Istennel való egyesülésünknek a helye. Itt léphetünk be az örök életbe. Aki templomot épít, az az örök életet építi, amely a mennyei Jeruzsálem előképe.
A templom a lelki élet útját képezi le. Amikor belépünk az Isten elé, az első dolog, hogy megtisztulunk. Ezt a célt szolgálja a templom kapujánál elhelyezett szenteltvíz. Magunkra hintve kérjük: „Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó” (Zsolt 51,9).
Amikor belépünk a templom hajójába, belépünk az Egyház közösségébe, a megvilágosodás helyére, hiszen itt kapunk tanítást, eligazítást, meghallgatjuk Isten üzenetét. Elhangzik Isten igéje, ígéretei, az evangélium, az örömhír szavai, hogy: „Ma üdvösség költözött ebbe a házba.”
Amikor összejön a közösség, az Egyház, akkor tulajdonképpen a Szentlélek templomai gyűlnek össze egy közösségbe, hiszen minden megkeresztelt ember a Szentlélek temploma, magunkban hordozzuk Jézus Krisztust. Barsi Balázs atya egyik alkalommal így fogalmazott: a bűnbeesés előtt templom volt az egész világ.
Nem volt olyan helye a Földnek, ami ne az Istent dicsőítette volna. A létezés, az imádság maga volt a templom,
de az ember a bűne által elszakadt Istentől, rettegő félelemmel kezdett félni tőle és ezért szükség volt a megváltásra, hogy az Isten megkeresse az embert: „Ádám hol vagy?” – szólt már a bűnbeesés után közvetlenül, míg végül, az idők teljességében Jézusban kereste és találta meg az elveszettet. Ezért szól így a fügefára felmászott Zakeushoz: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom”, „Ma üdvösség köszöntött erre a házra”. Jézus kimondja, az Emberfia nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Az első bűn miatt elveszett az ember az Isten számára, és az Isten is elveszett az ember számára. De Isten annyira szeret bennünket, hogy nem azt tette, mint a gyermekek – akik, ha nem sikerül a gyurmából készült játékuk, akkor összegyúrják és készítenek másikat –, hanem megkeresi és megtalálja az embert. Erre a szeretetre döbbenhetünk rá minden templomban, minden találkozásban Istennel.
A templom ennek a megrendülésnek a helye, amit átélhetett a bűnös, hazaáruló Zakeus is, aki a népét sarcolta. Zakeus megrendült, amikor Jézus megszólítja őt, amikor rádöbbent arra, hogy bűnös volta ellenére Isten szereti őt. Ott volt a szívében a szándék, hogy legalább lássa Jézust, és mivel alacsony termetű ember volt, fölmászott a fára.
Ez a találkozás megrendítő volt számára, mert Jézus nem a fejére olvasta a bűneit, hanem megszólította őt, hogy nála fog megszállni – a nyilvánosan megvetett bűnösnél –, mert Jézusnál mindenki számít, mindenki végtelen értékű, ezért jött el erre a világra.
A templom tehát a megrendülés helye. Mi mindannyian zakeusok vagyunk, látni szeretnénk egy kicsit Jézust, kimondjuk: „nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”, nem vagyok méltó a szeretetedre, hogy megérintselek. És Jézus mégis eljön, kínálja magát és azt mondja: „érted jöttem”.
És itt jön a templom harmadik része a megtisztulás, megvilágosodás az értelmi és érzelmi ráhatás után a találkozás legteljesebb mélysége az egyesülés. Amikor megáldozunk, magunkhoz vesszük Urunk, Jézus Krisztus testét, aki nekünk akarja ajándékozni magát, és arra akar fölhasználni, hogy szolgáljam embertársaimat, segítsek neki újra felszentelni a világot, hogy megszűnjön a háború, a gonoszság, a bűn legalább az én életemben, ott, ahol élek: a családomban, a közösségemben, az országomban.
Jézus azt kéri: Légy a munkatársam, fáradozz értem, az evangéliumért, hogy a te szeretetedet látva megismerjék az én szeretetemet és megrendüljenek az emberek, hogy Isten mennyire szereti őket! Ezért nagy dolog a templom felújítása.
Elmélkedése végén Palánki Ferenc püspök atya megköszönte mindenkinek a támogatását, a templomfelújításban nyújtott segítségét, mert így szól az Úr: „akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe” (Sir 24,30) – fogalmazott.
Az ünnepi eseményen továbbá jelen voltak Németh István püspöki titkár, Ferenczi Richárd, az egyházközség plébánosa, Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő, Berecz János Gávavencsellő polgármestere, valamint az egyházközséghez tartozó települések: Tiszabercel és Balsa polgármesterei, a település keresztény felekezetinek képviselői, hívei és az egyházközség hívei.
Fotó: Szabó Dávid
Kovács Ágnes
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
