Templomfelszentelési évfordulót és rendalapítót ünnepeltek Ajakon

Az ajaki Nagyboldogasszony-templom felszentelésének 204. évfordulóját és  Szent Jozefina Vannini, a Szent Kamill Leányai Szerzetesközösség  társalapítóját ünnepelték az ajaki hívek és a városban szolgáló kamilliánus nővérek október 15 –én.

„Az ajakiak nagyon megküzdöttek azért, hogy legyen templomuk. Hála a Jóistennek mindig is törődtek a templomukkal. Ezt mindig megköszönöm nekik” – kezdte elmélkedését Gáspár Mátyás plébános e jelentős ünnepnapon bemutatott szentmisén.

A plébános, miután kiemelte, hogy a „Szentlélek temploma” sokkal lényegesebb, mint a kőből épült templom, háláját fejezte ki az ajaki híveknek, akik komoly áldozatokkal járultak hozzá a templomfelújításhoz.
„Megköszönöm a kedves híveknek azt a ragaszkodást, amit elődeinknek köszönhetően belecsöpögtettek a mi szívünkbe is, és mi megőriztük azt. Kívánom, hogy őrizzék meg ezt a gondolkodást a templomról. Az Egyház megújítása nem a köveken múlik. A kegyelem rendje, hogy Isten építkezik, nem mi, hanem Isten. Ilyen a léleknek az építkezése” – hangsúlyozta Mátyás atya.

Szent Jozefina Vannini életében ez csodálatosan kirajzolódik. Ő, aki egy egyszerű óvónőként élt, együttműködvén a Szentlélekkel, nagylelkűen válaszolt arra a felkérésre, amit a Tezza Lajos atyától kapott: egy új szerzetesrend megalapítását. Szent Jozefina teljes szívvel, teljes lélekkel odaadta magát erre a feladatra.

Mit jelent az, hogy valaki szentté lesz? Hogy odaadja magát arra a kegyelemre, melyre az Isten hívja. A lényege tehát az odaadottság, és az, amit az evangéliumban hallottunk – a betegek szolgálata –, mely nemcsak a szerzetesekre vonatkozik.  
Szent Jozefina Vannini élete láthatóan világít az Egyházban. Mit csodálunk benne? Hogy ő rábízta magát egészen a Szentlélek irányítására. A mai nap nemcsak emlékezünk, ünnepelünk, hanem tanulni is akarunk tőle, hogy mi is tudjunk az életünkben a Szentlélek indításaira válaszolni,  teljes szívvel oda tudjunk állni, ahová hív az Isten.

Kérjük Szent Jozefina Vannini közbenjárását, hogy a saját életünkben ezzel a lelkülettel tudjunk élni, megerősödni, hogy hivatásunkat megtalálva, beteljesítve gazdagítsuk mi is, hozzá hasonlóan az Egyházunkat.”

Tőzsér Laura kamilliánus nővér
Fotó: Hasulyóné Rutkai Éva

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye