Megáldották a felújított vásárosnaményi Szent Kereszt felmagasztalása-templomot

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét (szeptember 14.) megelőző héten szeptember 3-án tartották a vásárosnaményi Szent Kereszt felmagasztalása-templom búcsúját és felújítás utáni megáldását.
A templomot megáldotta és ünnepi szentmisét mutatott be Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Az 1936-ban épült, egy évvel ezelőtt külsőleg is megújult templomon idén a belső falfestéssel és a képek restaurálásával jelentős mértékű értékteremtő beavatkozás történt. A falakon látható festmények alatt olvasható szentírási mondatok nemcsak a templomot díszítik, hanem a hívek lelkét is építik.
A szentmisén Marossy József, az egyházközség plébánosa mondott köszönetet püspök atyának a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye támogatásáért, a pályázatban való részvétel lehetőségéért, és hálás szívvel köszönte meg a hívek nagylelkű adományát is. A beregi katolikus szórványközösség ünneplésében osztozott Németh István püspöki titkár atya, a város keresztény felekezetinek vezetői: Erdei Tamás görögkatolikus parókus és közösségének hívei, dr. Pótor Imre református lelkész, valamint Filep Sándor, a város polgármestere, az egyházközséghez tartozó fíliák hívei: Tiszakerecsenyből, Tiszaszalkáról, Gergelyiugornyáról,  Barbásról, Lónyáról, Vámosatyáról.

Palánki Ferenc megyéspüspök atya a szentmise elején, hallva a templomról szóló adatokat megjegyezte, hogy az 1936-ban épült Szent Kereszt felmagasztalása-templom egyidős Ferenc pápával, aki 1936. december 17-én született.

„Templomot építeni, felújítani valós áldozattal jár, de jelképes cselekedet is. Annak a jelképe, hogy szívünk templomát is szeretnénk felújítani. A szívünk azért templom, mert Isten bennünk akar lakni, „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Egyedül Istennek van örök élete, és ahol Isten dicsősége van, ott van a mennyország. Ezért akar beköltözni az ember szívébe. A megkeresztelt ember a Szentléleknek a temploma, és így lehet nekünk örök életünk” – kezdte elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmisén.

Püspök atya a keresztről elmélkedve elmondta, Szent Ilona császárné nem mint kivégzőeszközt magasztalta fel Jézus Krisztus keresztjét, hanem mint a Megváltó szereteteszközét. „Ha ránézünk a keresztre, nem a szörnyű halálra gondolunk, hanem arra, hogy Isten mennyire szeretett bennünket. Szent Ilona császárné fia, Nagy Konstantin császár ezt az égi jelet, a keresztet látta ezzel a mondattal: E jelben győzni fogsz. Ez a föltekintés hasonlít az ószövetségi olvasmányban hallott jelenetre, ahol a választott nép föltekintve a rézkígyóra megmenekült a kígyómarás okozta haláltól” – utalt a főpásztor az elhangzott ószövetségi szentírási szakaszra (ld. Szám 21,4-9).
„Ez is egy jelképes esemény, hiszen ezek a kígyók az ember bűneit jelképezik. Hány és hány kígyó marja meg ma az embereket! De elfelejtenek föltekinteni a szeretet jelére, nem merülnek bele Isten végtelen szeretetébe, és így nem tudnak megtisztulni, a szívük nem lesz templom, Isten lakóhelye, és nem részesülnek az örök életben. Pedig mindenki erre kapott meghívást azáltal, hogy Isten életre hívott bennünket, örök életre szánt életet, örök üdvösségre szánt valóságot ajándékozott. Isten mindannyiunkat meghívott, feladatot adott, és megismerteti velünk az Ő szeretetét. Nem azt mondta, hogy nagyon könnyű lesz, és nem lesz szenvedése azoknak, akik hisznek benne, hanem azt, hogy: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mt 16,24). Vegye föl keresztjét minden nap.

Püspök atya teológus volt, amikor egy idős jezsuita tanító mestere azt mondta: olyan kár, hogy az az egy kicsiny szó benne van, hogy: minden nap, mert így soha nincs szabad nap, még vasárnap sem. Mert, ami fáj, az vasárnap is fáj.

„Mégis abban van az igazi szeretet, hogy minden nap kész vagyok arra, hogy másokért éljek, áldozatot hozzak, a keresztjeimet viseljem.

Teher, áldozat, fáradtság, küzdelem nap mint nap ott van az életünkben, de ezzel együtt tudunk boldogok lenni, felfogni, hogy mit is jelent az, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte.

Ezt a mondatot úgy kell értelmezni, hogy Isten kétezer évvel ezelőtt megváltotta a világot, az Ő megváltó szeretetét elhozta erre a bűnös világra, hogy felmutassa a nagy jelet, amire a bűn által megmart ember föl tud tekinteni és megmenekül. Ebbe a szeretetáramlásba kapcsolódik bele minden ember, aki ott hordozza a szívében Isten szeretetét, és akkor ezt a mondatot így értelmezhetjük:

Úgy szerette Isten az én családomat, a rám bízottakat, az én embertársaimat, hogy most engem akar küldeni értük. Így leszek hasonlóvá Krisztushoz, ahhoz, aki odaadta értem, értünk az életét, és ezzel megmutatta, hogy mi az igazi szeretet.

Amikor a kereszt jelét magunkra vesszük, keresztet vetünk, akkor nem a bitófát rajzoljuk magunkra, hanem az isteni szeretetet. Beleöltözködünk ebbe a szeretetbe, ebbe a keresztbe.

Ezt a szeretetet nem tudjuk kiérdemelni, ez Isten ajándéka, mert Ő nem tud mást tenni, csak szeretni. Bennünket is erre hív meg, hogy mi se tudjunk mást tenni, csak szeretni.

A főpásztor a bennünk élő istenképre mutatva az idős jezsuita atya következő példáját osztotta meg a jelenlévőkkel: Két édesanya szomszédok voltak. Egyszer együtt elmentek vásárolni, és a gyermekeiket otthon hagyták. A gyerekek együtt játszottak, közben megtalálták a gyufát, és kigyulladt a ház. Az édesanyák messziről látták a nagy füstöt, hogy ég a ház, rohantak haza, a gyermekek pedig már kint voltak az erkélyen. Az egyik édesanya azt kiabálta a gyermekének, hogy a ruhaszárító kötelet kösse a korlátra és azon ereszkedjen le, a másik édesanya pedig berohant az égő házba, nem törődve azzal, hogy megéghet.
„A két édesanya két istenképet mutat, azt, ahogyan gondolkodunk Istenről:

tanácsokat ad odaföntről, amikor bajban vagyunk, vagy eljön értünk az égő házba, mert mi a szeretett gyermekei vagyunk.

Erre a szeretetre hív meg bennünket Isten. Amikor rátekintünk a keresztre, ebben elmerülhetünk, és ebből a szeretetből meríthetünk erőt, hogy mi is tudjunk szeretni.

Ezen az ünnepen is gondoljunk arra, hogy Isten mennyire szeret minket, és milyen küldetést ad nekünk. Merítsük belőle az erőt, hogy hiteles tanúi legyünk ennek a szeretetnek” – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

***

A vásárosnaményi templom 1936-ban Melau Ferenc plébános idején épült, Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére. A két manuálos, 7 regiszteres orgonát Angster József és Fia pécsi gyára készítette 1939-ben. Az új liturgikus tér kialakítása 1973-ban történt Cserháti István plébános idején. A templomot 1986-ban renoválták utoljára. Az 1930-ban épült plébánia épületet 1999-2000. évben felújították Zubály Lajos plébános idején. A város területén két kőkeresztet állítottak: az egyiket a temetőben, a másikat pedig a Kossuth utcán.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye