Így foglalta össze legutóbb az Ifiszigeten töltött napot egy kis óvodás résztvevő. Az Ifisziget különleges kezdeményezés, amely a Szent László Domonkos Plébánián zajlik már harmadik éve. Július és augusztus folyamán szerdai napokon a gyerekek és fiatalok veszik birtokba a plébániát, és hitoktatók, valamint fiatal és felnőtt önkéntesek – sokszor szülők – vezetésével játszanak, beszélgetnek hitről és sok minden másról, ami fontos az életükben.
Minden nyár saját tematika köré épül fel. Tavaly az erények adták a találkozások témáját, az idén Jézus „Én vagyok”- mondásait dolgozták fel a gyerekek életkorok szerint kialakított csoportokban. A délelőtt 9-től délután 4-ig tartó nap során még a közös imádság, dicsőítés és szentségimádás által is gazdagodik lelki életük. Közben pedig épül a közösség, ami támogató, megtartó hátteret ad bontakozó hitüknek.
Az alábbiakban hitoktatók, szülők és fiatalok visszajelzéseiből olvashatunk.
„A sziget szó hallatán sokunknak talán az üde zöld, érintetlen természet jut az eszébe, tiszta vízzel, friss levegővel. Egy békés sziget, ahol jó lenni, megpihenni, feltöltődni és újult erővel távozni. Lelki értelemben egy hasonló kis szigetet biztosított a Szent László Domonkos Plébánia a nyár folyamán. Sok mosolygós, felszabadult és nyitott szívű gyermekkel és fiatallal találkoztam. Számomra mindig nagy örömöt jelent, amikor azt látom, hogy a fiatalok mindenféle „kütyük” nélkül is jól érzik magukat és tartalmasan töltik el együtt az idejüket. Az óvodások kedves jelenléte is külön öröm volt. A háttérben (pl. konyhában) tevékenykedő anyukák és fiatalok gondoskodása szintén említést érdemel. Sok ilyen kis áldott szigetet kívánok a fiataloknak és mindannyiunknak a tanév során is!” (Lieli Zsuzsi, hitoktató)
A szülők természetesen megemlítik, hogy mekkora segítség nekik a nyári szünetben, hogy ezeken a napokon igazán tartalmasan tölthetik idejüket a gyermekeik, ám emellett azt is, hogy ezáltal ők is jobban kötődnek a közösséghez. „Tudjuk, hogy a gyermekeink itt testileg és lelkileg is biztonságos közegben vannak, ahol vigyáznak rájuk, értékes dolgokat tanulnak, és értékes emberekkel találkoznak. És ez nekünk szülőknek is egy lehetőség, hogy reggelente vagy délután megismerkedjünk és beszélgessünk más, a plébániára járó családokkal, lássuk, hogy milyen sokszínű közösséghez tartozunk.” (Némethné Tornai Ildikó)
„Engem teljesen elvarázsolt az a meghitt, szeretetteljes közeg, amivel hétről-hétre várták a gyerekeket. Csodálatos volt látni és hallani, ahogy kisebbek és nagyobbak együtt imádkoznak, énekelnek, játszanak.
Így minden alkalommal együtt tapasztalatuk meg, hogy milyen fantasztikus kis közösségbe pottyant szemünk fénye. Én úgy éltem meg az alkalmakat, amikor otthonról elindultunk, hogy olyan helyre érkezünk, ahol egy kis szeretetburok vesz körül minket.” (Apró-Sápi Réka)
Ezek az alkalmak egy nagyon fontos igazságra is rávilágítanak, amit talán néha elfelejtünk.
„Az egyház mi magunk vagyunk! Az Ifisziget nem csak egy heti program volt a gyerekek számára, amire mint kiváló szolgáltatásra tekinthet a szülő, hanem aktív részvételre buzdították a szülőket, felnőtteket is a szervezők. Egyházközségünkből volt, aki konyhán szolgált, volt, aki ovis csoportnál segédkezett és olyan is, aki kézműveskedett délután a gyerekekkel. Jó volt látni, hogy sok anyatárs, édesapa és más felnőtt is milyen elkötelezettséggel állt a gyermekeink mellett, így ők a lehető legjobb kezekben voltak. Szívből javaslom minden ifjúsági szolgálatvezetőnek, hogy hívja be a munkába a közösségét és engedje, hogy mind megtapasztalhassák: az egyház nem egy nyári táboroztató szolgáltatás, hanem mi magunk vagyunk, akik felelősséggel tartozunk egymás gyermekeinek katolikus hitéért is! (Tóth Anita Fruzsina)
A résztvevő fiatalok közül többen már segítőkké és tanúságtevőkké nőtték ki magukat, ami azért is örömteli, mert a gyerekek mindig szívesebben fogadják el saját kortársaik vagy a náluk csak kevéssel idősebbek véleményét, mint a felnőttekét.
„Az Ifisziget célja a hit igazságainak megismertetése a fiatalokkal úgy, hogy a közösségben növekedni tudjanak. A keresztény életnek nagyon sokféle oldalát ismerhetik meg és tehetik magukévá. Ráadásul a „nagyobbak” tovább gyarapodhatnak a szervezésbe történő bekapcsolódásukkal. Jómagam az apróbb szervezési munkákban való segítség mellett készülhettem a bérmaszentem, Boldog Carlo Acutis életéből és életszentségének bemutatásából, amit egy tanúságtétel keretében adtam elő. Emellett a főszervező, Pálné Böbe segítségével egy Carlo imaösvényt is készítettünk ugyanarra az alkalomra.” (Nagy Zoltán)
Isten áldásával kísért igazi csapatmunka eredménye tehát az, hogy a gyermekek, fiatalok kinyitják a szívüket Jézus és egymás számára. Hálás köszönet a szervezőknek, segítőknek, elsősorban az esemény lelkének, Pál Lászlóné Böbe hitoktatónak. Az Úr tegye a jövőben is gyümölcsözővé a munkájukat!
Lieli Mariann
Szent László Domonkos Plébánia, Debrecen
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
