„Apukám, apukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te,
Ültess hát gyorsan az öledbe!”
Apák-napját tartottak a debreceni Szent József köznevelési intézmény Megtestesülés-tagóvodájában Szent József, az édesapák védőszentjének ünnepéhez közel eső napon, március 23-án, amelyre Szűcs Mónika tagintézményvezető meghívta a gyermekek apukáit, nagypapáit. Erre az alkalomra Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a fenntartó képviseletében volt jelen, és három gondolattal erősítette az édesapák, nagyapák családban betöltött feladatát.
Püspök atya elsősorban köszönetet mondott a jelenlévő szülőknek, hogy a legdrágább kincsüknek, a gyermekeiknek az egyházmegyei óvodát választották. Majd az apaság, atyaság kiemelt jelentőségéről beszélt: Az apaság, atyaság kiindulópontja onnan való, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a mennyei Atyát, a teremtő Istent Atyjának szólította, Aki nekünk is Atyánk, mert mindannyian az Ő gyermekei vagyunk. Így a földi édesapák hivatásuk teljesítésével a mennyei Atya képviselői, az Ő szeretetét hozzák a világba, a gyermekeik életébe.
Ferenc püspök három gondolattal egészítette ki az édesapák szerepét:
„Amikor Jézus elkezdte a nyilvános működését, megkeresztelkedett a Jordán folyóban, és ekkor az Atya hangja hallatszott: »Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem« (Lk 3,22).
A földi édesapa első feladata, hogy így biztassa a gyermekét: Te vagy az én szeretett fiam! Mennyire más azzal a tudattal indulni az életbe, hogy én valakinek a kedves, szeretett fia vagyok.
Második gondolatként püspök atya egy kis történésre emlékezett. Amikor a Váci Egyházmegye szemináriumában tanított, irodája ablaka a Dóm-térre nézett. Különösen tavasszal nagy volt nyüzsgés a téren, családok beszélgettek, gyermekek játszottak. Egyik alkalommal, ahogy kinézett az ablakon, látta, hogy a téren egy kicsiny gyermek labdázott a többi hasonló korú gyermekkel, és egyszer csak egy hatalmas kutya rohant a gyermek felé, de egy pillanat alatt megjelent az édesapa és elkergette a kutyát. Ezzel a képpel az apának egy másik feladatát hangsúlyozta, amely szerint
az apa védje gyermekét, gondoskodó szeretettel vegye körül.
Harmadik gondolatként püspökszilágyi plébánosi élményéről beszélt, ahol az egyházközségben hagyomány volt a fatimai engesztelő szentmise, ennek végén gyertyás körmenetet tartottak, és az ének refrénje alatt magasra emelték a gyertyákat. Egy 2-3 éves korú gyermek is felemelte a gyertyáját, de látta, hogy az övé nem olyan magas. Majd az édesapja ölébe kapta és a kisfiú boldogan tartotta magasba a gyertyáját.
Az apák feladata, hogy a gyermekük magasra tudja emelni az élet gyertyáját, a hit fényét, Isten felé tudjon növekedni, törekedni.
„Olyan szép a magyar nyelv, amikor azt mondja, hogy édes-apa. Milyen nagy dolog, hogy az apák a mennyei Atya szeretetét képviselhetik a világban, életet adhatnak, azt szolgálhatják családjukban, gyermekeikkel való kapcsolatukban. Mindezt azzal a biztatással, hogy: Te vagy az én szeretett fiam, meg fogod tudni csinálni, képes vagy rá, lesz erőd, hogy végig éld, szeretetben töltsd az életed.” – zárta gondolatait a főpásztor.
Ezt követően a gyermekek énekkel, tánccal kedveskedtek édesapjuknak, nagyapjuknak, majd ajándékot is adtak át, és a gyermekek családtagjaik körében agapéval zárták a napot.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
