Szentírási részek:
Olvasmány: 1Sám 16,1b. 6-7. 10-13a Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet…
Szentlecke: Ef 5,8-13 Éljetek hát úgy, mint a fény fiai!
Evangélium: Jn 9,1-41 Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.
Kedves Testvérek!
Az elmúlt vasárnap a megtérésnek azt a gyümölcsét szemléltük, amit Jézus örök életre szökellő vízforrásnak nevezett. Az Istenre hangolt, Isten jelenlétében élő ember befogadja Jézust, és ő napról-napra, egyre teljesebben betölti életét, örök életre szökellő vízforrás lesz benn.
A mai szentírási részek egy másik, a szemünkkel (látással) érzékelhető, éltető valósággal, a fénnyel szemléltetik ugyanazt a misztériumot. Ahogyan a színeváltozáskor Jézuson átragyogott az Isten dicsősége, úgy a megtérő, a megkeresztelt emberen is átragyog az Ő fénye, az Isten fényében, az Isten „szemével” kezdi látni a dolgokat.
Az olvasmányban Sámuelt arra küldi az Úr, hogy kenje fel Izrael új királyát. Figyelmezteti a prófétát, hogy ne a külsőt nézze. Az Isten nem azt nézi, amit az ember. Azt várja a prófétától, hogy az Ő szemével lásson.
És most nézzük az evangélium tanítását. Az evangélium olvasása után az azt felolvasó pap vagy diakónus csendben mondja: „Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára.” Azaz, szolgáljon megtérésünkre, legyen bennünk élő vízzé, nyissa meg szemünket, hogy Isten szemével lássunk. Üljünk hát be Jézus és Szent János apostol iskolájába.
Az első, ami mindenkinek feltűnhetett, hogy nem a vakon született megy Jézushoz kéréssel, hanem Jézus látja meg őt. Továbbá nem a farizeusok tesznek fel kötekedő kérdést, hanem a tanítványok vetik fel, a számukra megoldhatatlan dilemmát, amelyre Jézus nem elméleti választ ad, hanem teszi azt, amire az Atya küldte, világossága lesz a születése óta sötétségben élőnek. Cselekvése a korabeliek számára kifejező volt, számunkra magyarázatra szorul.
Jézus saját magából (nyálából) és a föld anyagából sarat csinál. A Teremtő Isten a föld anyagából alkotta meg az embert, most Jézus, mintegy újjá teremti a vakon született embert, annak tetteit cselekszi, aki Őt küldte. És elküldi a vak embert Siloe tavához. Siloe pedig annyit jelent, mint Küldött. A föld anyagából kiformált ember, ha belemerül a Küldött-be (Jézusba és a Szentlélekbe – Isten belé leheli az élet leheletét), a sötétségből világosságba jut. Nem más ez, mint egy szemléletes tanítás a keresztség misztériumáról. Tömören azt is mondhatnánk, hogy Jézus megkereszteli a vakon született embert, mint Ananiás Sault.
Az evangéliumi történet további része azt tárja elénk, hogy mire számíthat a megtért, megkeresztelt ember. Azaz, mire számíthatok én, ha nem emberi szemmel nézem a dolgokat, hanem az Isten szemével, aki kegyelmével a világ világosságává tett engem. Akik szívbeli megtérésem előtt ismertek, összenéznek és kétségbe vonják, hogy én vagyok-e az, aki azelőtt voltam? Talán még a szüleim is, akik örülnek annak, hogy „látóvá” lettem, túlzásnak tartják, hogy mindenem az Isten. Sőt az (az egyházközség) a hívő közösség is, amelyhez tartozom, mint Jézust a názáretiek, kiközösíthet, mondván, hogy eszemet vesztettem. Az evangéliumi vakon született ember jól „vizsgázott”, példát adott arra, hogy hogyan kell megvallani azt, aki a sötétségből világosságra hívta őt. A szívből megtért ember, azzal a látással, amit megtérésében Istentől kapott, látja Jézust. Látja Őt azokban is, akik még sötétségben vannak, látja Őt a kitaszítottakban, a nélkülözőkben, és látja az Egyházban, az Eucharisztiában. Alig várja, hogy újra és újra találkozzon vele, leborulhasson előtte és megvallhassa hitét.
Pál apostol szavaival fejezem be, amelyeket a szentleckében hallottunk: „Testvéreim! Ti, akik egykor sötétség voltatok, most világosság vagytok az Úrban. Éljetek hát úgy, mint a fény fiai! A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.” Aki pedig még sötétben botorkál, annak ugyancsak Pál szavaival mondom: „Ébredj, ki alszol, támadj fel holtoból, és Krisztus rád ragyog!” Ámen.
Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
