Isten meghív, hogy a „kicsinyekről” gondoskodó szeretetének tolmácsai, a Gondviselésben munkatársai legyünk – Homília az évközi 5. vasárnapra

Szentírási részek:
Olvasmány: Iz 58,7-10 Oszd meg az éhezővel kenyeredet…
Szentlecke: 1Kor 2,1-5 … hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja…
Evangélium: Mt 5,13-16 Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat.

Kedves Testvérek!
Az előző vasárnap arról elmélkedtünk, hogy Isten megkülönböztetett szeretettel van a kicsinyek iránt. A mai szentírási részekben folytatódik ez a tanítás. Most a hangsúly nem az Isten; szegények, éhezők iránti szeretetén van, hanem azon, hogy mi hogyan lehetünk társai ebben a gondviselő szeretetben. És ha társai leszünk, Ő hogyan viszonyul hozzánk.

Izaiás próféta az elhangzott olvasmányban, szinte a múlt vasárnap megnevezett „boldogokon” való konkrét segítés módját sorolja: Oszd meg az éhezővel kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! És meglepő, hogy mit ígér az Isten annak, aki így tesz: Felragyog világosságod, a rajtad ejtett seb gyorsan beheged, elismert lesz igazságod, tetteidet látva az Urat dicsőítik. Ha pedig az Urat szólítod, Ő így felel: íme itt vagyok!

Tökéletes szinkronban van ezzel a mai evangélium. Jézus a világosság mellett még a só szimbólumát említi: Ti vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága. Az „Istenre hangolt ember” jótettei adnak jó ízt a földi életnek, de ha ezek a tettek érdekből, számításból történnek, akkor ízét vesztett sóvá lesznek és elrejtik azt a világosságot, Isten világosságát, ami átragyogna rajtuk, ha önzetlen szeretetből (Istenre hangolt szívből) fakadnának. Jézus felszólítja tanítványait, minket, mai tanítványait is: Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!

Hogy jóízű és ragyogó világosságú legyen az általunk képviselt evangélium, ahhoz rá kell hangolnunk a szívünket Jézusra, amint Pál apostol tette ezt, aki nem akart másról tudni, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Ez a szív ráhangolása, gyakran frissítésre szorul, jó alkalom lehet erre egy-egy szentmise, szentségimádás, családi és egyéni imádság. Ezekre azért van szükségünk, hogy látva jótetteinket ne minket dicsőítsenek, hanem mennyei Atyánkat magasztalják.

Fodor András nyugalmazott plébános
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye