Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. Ahogy Jézust elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult: „Jeruzsálem leányai – mondta nekik –, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” (Lk 23,24-31)
Elmélkedés
Jeruzsálemben számon tartják azt az útszakaszt, ahol Jézust – vállán a kereszttel – kivezették a Golgotára, hogy végrehajtsák az ítéletet. A Jeruzsálembe zarándokló hívek imádkozva, tisztelettel végigjárják ezt az utat, a Keresztutat. Az imádkozó keresztény számára – akár a Rózsafüzért imádkozza, akár a keresztúti ájtatosságot végzi, nemcsak néhány méteres útról van szó. Ez Jézus megváltói szolgálatának útja. Betlehemben kezdődött az életút, amikor az Isten Fia emberként megszületett. Először Mária karján, majd „saját lábán” járta közöttünk az útját, hirdette evangéliumát, gyógyította testi és lelki betegségeinket. Közöttünk járt, egészen a Golgotáig, ahol értünk keresztre feszítették.
Jézus „értünk” – „értem” járta végig keresztútját, Nekünk szerzett gyógyulást. … Nekem is Krisztus nyomában kell járnom, hogy életutam végén, bármin is visz az keresztül halálom napjáig, halljam a krisztusi ígéretet: „Még ma velem leszel Atyám országában.” Amikor a Keresztúti ájtatosságot végezzük, amikor a Rózsafüzért imádkozzuk, vagy amikor az értünk keresztjét hordozó Jézusra tekintünk, a mi életutunk egyenesedik, kap bátorítást és a Szentlélek kegyelmét.
Bármilyen kegyetlen is Jézus keresztútja, bármilyen hangos is az ellenség hangja, jelen van ott az emberi szolidaritás, a segítséget nyújtó jóság is. Jézus elfogadja Cirenei Simon segítségét, Veronika kendőt nyújtó bátorságát, édesanyja hűséges tekintetét. A mi utunkon is találkozunk jó emberekkel, akik készek segíteni. Vegyük észre, fogadjuk el, és legyünk érte hálásak. Ha pedig mi találkozunk szenvedő, keresztjét hordozó embertársunkkal, legyünk találékonyak és bátrak, ne menjünk el mellette részvét, segítő szeretet nélkül.
Imádkozzál értünk Istennek szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Bosák Nándor
Nyugalmazott püspök – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
