Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a húsvét vasárnapi szentmisét a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban mutatta be. A szentmisén koncelebrált Csodás Gábor, pasztorális helynök, a társszékesegyház plébánosa és Juhos Imre atya.
A főpásztor elmélkedésének középpontjában a „kert” motívuma állt, amely különleges keretbe foglalja az üdvösségtörténetet. Mint rámutatott: az ember története az Éden kertjében kezdődött, ahol az Isten barátságban élt az emberrel. A bűn azonban eltávolította az embert Istentől, és ezzel együtt a boldogságtól is. Húsvét hajnalán azonban – immár egy másik kertben – újra megkezdődik a találkozás: a feltámadt Krisztus kilép a sírból, és megszólítja az embert.
Palánki Ferenc megyéspüspök felidézte az evangéliumi szereplők különböző reakcióit az üres sír tapasztalatára. Mária Magdolna szeretete őszinte, de még nem érti a történteket; Péter látja a jeleket, de bizonytalan; míg János „látta és hitt”. A különbség kulcsa abban rejlik, hogy János abból indul ki: ő a szeretett tanítvány. Ez a felismerés – hogy „engem szeret Jézus” – alapjaiban formálhatja át az ember gondolkodását, hitét és kapcsolatait.
Hangsúlyozta: a keresztény élet lényege, hogy felismerjük Isten szeretetét, és ezt a szeretetet továbbadjuk. Jézus példája – aki lehajol tanítványaihoz és megmossa lábukat – arra tanít, hogy minden emberben fel kell fedeznünk Isten arcát. A kérdés ma is aktuális: képesek vagyunk-e így tekinteni egymásra?
A megyéspüspök arra is figyelmeztetett, hogy a mai világ gyakran Istentől távol keresi a boldogságot, ám nélküle minden üressé válik. A feltámadás azonban nem csupán múltbeli esemény, hanem jelenvaló valóság: Krisztus ma is él, ma is megszólít, ma is reményt ad a reménytelenségben, és irgalmas szeretettel fordul minden ember felé.
A húsvéti hit központi igazságaként emelte ki: a feltámadás nem választási lehetőség, hanem minden ember sorsa. Az viszont rajtunk áll, hogy életünkkel az üdvösség vagy az elutasítás útját választjuk-e. A szeretetben megélt élet – amely felismeri Krisztust a másik emberben – az örök élet felé vezet.
Homíliája végén a főpásztor arra buzdította a híveket, hogy a feltámadás öröme ne csupán ünnepi pillanat legyen, hanem mindennapi valóság. A Krisztussal való találkozás átalakítja a szívet, tágassá teszi a belső világot, és képessé tesz arra, hogy életünk a szeretet, az öröm és a béke ünnepévé váljon.
A szentmisét követően ételszentelést végzett a főpásztor, amelyet követően boldogan vihették a hívek haza az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban Feltámadt!
