Az Oltáriszentség alapításáról emlékeztek meg nagycsütörtökön a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelynek szentmiséjét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be, és amin részt vett Dr. Németh István püspöki titkár, az egyházközségben szolgáló papok, egyházmegyénk papnövendékei, valamint az egyházközség akolitusai, hívei.
A főpásztor köszöntő szavait követően a liturgiában újra felhangzott a „Glória”, amelynek éneklésekor megszólaltak a templom harangjai, csengői és az orgona. Ezután elnémulnak nagyszombat estig, addig a hagyomány szerint a világ harangjai „Rómába mennek”, közösen gyászolni Jézust.
A szentmise az utolsó vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását, a szenvedéstörténet kezdetét tárja elénk. Az utolsó vacsora egyben az első szentmise és az Eucharistia alapításának az ünnepe.
Palánki Ferenc püspök homíliájában, a krisztusi szeretet mélységére irányította a figyelmet.
Krisztus tisztában volt küldetésével, tudta, hogy „eljött az óra”, hogy visszatérjen az Atyához, és azt is tudta, hogy elárulják. Mindezek ellenére „mindvégig szerette övéit”. Ez a szeretet nem a körülményektől függ, hanem minden helyzetben teljes és odaadó. A megyéspüspök hangsúlyozta: a tökéletes szeretet képes szeretni a tökéletlent is.
A lábmosás jelenetére utalva kiemelte, hogy Jézus még árulójának, Júdásnak is megmosta a lábát. Ez a gesztus az ellenségszeretet és a feltétel nélküli odaadás radikális példája. Krisztus nem mérlegel, nem méri, ki érdemli meg a szeretetet – szeretete határtalan, és erre hív meg minden embert.
Homíliájában a megyéspüspök rámutatott: Jézus nemcsak általában ismeri az embert, hanem személyesen ismer mindannyiunkat – örömeinket, küzdelmeinket, keresztjeinket. Ebben a személyes ismeretben hív bennünket arra, hogy mi is tanuljuk meg a szolgáló szeretetet egy sokszor megosztott világban. A megújulás nem az igazunk érvényesítésében, hanem az egymás felé fordulásban, az egymásért való életben valósul meg.
Hangsúlyozta: „a szeretet egyetlen mértékegysége a mértéknélküliség”. Ez az isteni szeretet azonban nem könnyű feladat, kegyelmet és irgalmat igényel. Csak Isten segítségével válhatunk képessé a megbocsátásra és a másik ember elfogadására.
A mai kor kihívásaira utalva figyelmeztetett: a világ gyakran az önmagunkkal való törődésre buzdít, miközben megfeledkezünk arról, hogy egymásért vagyunk felelősek. A krisztusi út ezzel szemben a közösség, a szolgálat és az egymás iránti felelősség útja. Ahogyan Ferenc pápa tanította: egyedül senki sem üdvözülhet.
A homíliát követően a liturgiában felidézték és megjelenítették Jézus példáját, aki megmosta tizenkét tanítványának lábát.
A szentmise befejezésében, az utolsó vacsora végén az oltárfosztás következett. A főpásztor minden díszítést eltávolított az oltárról. Az Oltáriszentséget pedig egy külön kápolnába vitték, amelyek annak jelképei, hogy Jézust elfogták és elhurcolták. Az Oltáriszentséget ebben a kápolnában őrzik a nagyszombat esti szentmiséig.
A mai liturgia csendben, elbocsátás nélkül fejeződött be. Elkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás az értünk vérrel verítékező Jézussal.
