A Széchenyi István Katolikus Általános Iskolában a nagyböjti időszakban hétről hétre lelki útravalóval gazdagodhatott az intézmény közössége. Heidelsperger István püspöki helynök atya minden alkalommal olyan gondolatokat osztott meg velünk, amelyek segítették iskolánk közösségét a bűnbánat, a megtérés és a lelki megújulás útján. Az alábbiakban a március 31-én elhangzott elmélkedés főbb üzeneteit foglaljuk össze.
Atya elmélkedésében visszatekintett a nagyböjt kezdetére, Jézus megkísértésének evangéliumi szakaszára. Rámutatott arra, hogy a sátán időről időre jelen van Krisztus életében – és ugyanígy a miénkben is. Ha Jézust megkísértette, akkor minket sem kerül el.
A sátán olykor visszavonul, majd újra megjelenik. „Néha kísért, néha nem. Miért? Mert tudunk mi nagyon gonoszul viselkedni egymással” – fogalmazott atya. A kísértő akkor bukkan fel, amikor azt látja, hogy nem okozunk elég kárt – ő ugyanis mindig a rombolást keresi.
A sátán csak időszakosan jelenik meg, Isten azonban állandóan velünk van – akkor is, ha nem érezzük, nem tapasztaljuk, vagy éppen kételkedünk benne. Különösen közel van hozzánk a kísértések idején.
Atya kiemelte, Jézust akkor kísértette meg a sátán, amikor a negyvennapos böjt végén nagyon megéhezett. „Ahol rés támad, oda beteszi a lábát.” Isten azonban éppen akkor siet megerősíteni bennünket, amikor gyengének lát. Érdekes módon a sátán sokszor akkor kísért igazán, amikor túlzottan magabiztosak vagyunk. Az elbizakodottság ugyanis könnyen megnyitja az ajtót a bukás előtt.
A lelki és fizikai sebeket – hangsúlyozta atya – gondozni és gyógyítani kell. Sokszor saját magunk rontjuk el az életünket, rossz szokásokkal, széthúzással, meggondolatlan döntésekkel. A sátán pedig különösen akkor jelenik meg, amikor az ember elkezd közeledni Istenhez.
Atya személyes tanúságot is tett, a böjt idején maga is megtapasztalta, mennyire erősen tud kísérteni a gonosz.
A kísértést fel kell ismerni – és ha felismertük, nem szabad belemenni. A világ zajában meg kell tanulnunk különbséget tenni saját gondolataink és a kísértő sugallatai között. „Van egy fantasztikus ötletem…” – ha ilyen hang szólal meg bennünk, érdemes gyanakodni.
Szent Pál szavaira utalva atya emlékeztetett arra, hogy a sátán a világosság angyalának mutatja magát. Célja, hogy összevissza, következetlen életre csábítson. A lényeges döntéseket ezért mindig meg kell vizsgálni, hová vezetnek, mi lesz a következményük.
Jézus példát mutat ebben is, kategorikusan elutasítja a kísértőt. „Az ördöggel nem beszélgetünk, azzal nem cimborálunk. Vele nincs miről beszélni.” A beszédbe elegyedés már önmagában hordozza a bukás veszélyét.
Atya arra buzdított, hogy kérjük Isten segítségét a rossz legyőzéséhez, hiszen óhatatlanul találkozunk vele életünk során. A közelgő keresztútra utalva megjegyezte, a kísértő ott is meg fog jelenni, hiszen Jézus és a feltámadás felé tartunk. De ha elérkezünk Krisztushoz, véget ér az út – és vele együtt a kísértések is eltűnnek.
Gerecs Andrea
Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde
