A nagyböjti időszak kegyelmi alkalmaként kétnapos lelki gyakorlaton vehettek részt fiatalok Nyíregyháza-Borbánya városrészében. A program zárásaként szentmisét mutatott be Palánki Ferenc megyéspüspök, aki homíliájában a lelki napok központi témájához, Assisi Szent Ferenc életpéldájához kapcsolódva szólt a jelenlévőkhöz.

A szentmisén koncelebráltak a lelki gyakorlat vezetői, Kálmán József és Mike Ervin atyák, akik a két nap során segítették a fiatalokat elmélyülni Szent Ferenc lelkiségében.
A főpásztor homíliájában felidézte saját hivatáskeresésének időszakát, amikor Assisi Szent Ferenc életéről olvasva egy mélyen megérintő gondolattal találkozott: az Istennel való találkozás útja sokszor nem kiszámítható, hanem a teljes bizalom lépése.
„Hol találjuk meg az Istent? Úgy, ha rábízzuk az életünket” – hangsúlyozta a püspök. A döntés gyakran olyan, mint „beleugrani a szakadékba”: elengedni saját terveinket, és elfogadni, hogy Isten akarata vezesse életünket.

A homília rámutatott: nemcsak Assisi Szent Ferenc, hanem Szűz Mária és Szent József életében is jelen volt ez a radikális bizalom. Az „igen” kimondása után nem mindig a világosság következik, hanem sokszor bizonytalanság – mégis ebben válik valóra Isten terve.
A megyéspüspök kiemelte Szent Ferenc lelkiségének lényegét:
- egyszerűség, amely az „egy”-re, azaz Istenre irányuló életet jelenti,
- alázat, amely elfogadja, hogy minden Isten műve,
- szegénység, amely másokat gazdagító lelki gazdagsággá válik.
Emlékeztetett arra is, hogy Szent Ferenc még saját rendjéről is le tudott mondani, felismerve: „ez nem az én rendem, hanem az Istené”.

A főpásztor arra bátorította a fiatalokat, hogy ne féljenek Isten hívásától:
„Ha az Úr hív, bátran ugorj bele – mert Ő el fog kapni.”
Hangsúlyozta: az a valóság, amelyet Isten álmodik meg rólunk, sokkal szebb lehet, mint saját elképzeléseink. Az igazi gazdagság pedig abban áll, ha valaki Istenben gazdagodik.
A szentmise végén minden jelenlévő fiatal személyes ajándékot kapott a megyéspüspöktől, amelyet egy héttel korábban Assisiből hozott magával – mintegy kézzelfogható emlékeként annak a lelkiségnek, amely a két nap középpontjában állt.
A lelki gyakorlat nem ért véget a szentmisével: a fiatalok ezt követően bekapcsolódtak a nyíregyházi városi keresztútba is. Felolvasói szolgálatot végeztek, valamint aktívan segédkeztek a szervezésben és lebonyolításban, így tanúságot téve hitükről és közösségi elköteleződésükről.
