A KÉSZ Nyíregyházi csoportja felkérésére Boldog böjt címmel tartott előadást Szabó Tamás atya, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke 2026. február 17-én a Szent Miklós Házban.
Azígéretes, ébresztgető cím és Tamás atya kiváló előadókészsége nagyszámú hallgatóságot vonzott, amely zsúfolásig megtöltötte a Nyíregyházi Egyházmegye új, Bujtos utcai igazgatási központjának előadótermét, és bizonnyal nem is távozott senki sem csalódottan.
Az előadó egy utazásra hívott meg minket, amelynek célja a böjt rossz kedvű vallási szokásként való értelmezésének a meghaladása lehet.
A továbblépés kulcsa a „Miért?”. A „Miért böjtölünk? kérdésre Tamás atya megelőlegezve a választ: „Hogy visszataláljunk önmagunkhoz, igazi identitásunkhoz”, a második teremtéstörténetet idézte, kifejtve az ember istenképűségének értelmét. Ugyan a biológiai rendszer része vagyunk, de értelmet kaptunk, ami az alkotásra, teremtésre való képességet jelenti, van szabad akaratunk, ami azt jelenti, hogy az én döntheti el, hogy mit tesz, nem pedig azt, hogy biológiájának rabságában vakon követi ösztönös vágyait. Legnagyobb ajándékként azt kaptuk, hogy tudunk szeretni, nemcsak érzelemből, hanem az értelem irányítása alatt: „Szeretni akarok, mert így döntöttem. Ezért tudunk közösséget alkotni, kapcsolatokat létesíteni.” „A mi identitásunk nem képesség, hanem eredet, Isten szeretetéből létrejött valóság.” – összegezte előadónk a korábban elhangzottakat.
Ám a bűnbeesés miatt valahol meghasadt ez az egység – hallhattuk a folytatásban -, s helyreállításához a megváltásra volt szükség. Krisztus, az istenember eljövetelével elindult a világ újjáteremtése, az Isten és ember, ember és ember, sőt test és lélek egységének helyreállítása. Ám Isten meghív minket arra, hogy részt vegyünk ebben, és a kettős főparancsban megmondja, mit kell csinálnunk. Ahhoz, hogy Istent, önmagunkat, a másik embert és a környező világot szeretni tudjuk, energiát kell belefektetnünk, a „lélek izomzatát formába kell hozni.” Ez a böjt. Úgy kezdődik, hogy megnézzük, hogyan állunk jelenleg, mit kell leépíteni, mik a zavaró tényezők, amelyektől meg kell szabadulnunk. A „hogyan” kérdésre Jézus válasza a megbocsátás. Ez a méregtelenítés. Apró lépésekkel haladhatunk ennek nehéz útján: elkezünk imádkozni azért, akire haragszunk, lassanként begyakoroljuk az érzéseink feletti uralmat. Jézus arra kér, hogy eközben ne legyünk mogorvák, ne lássák meg rajtunk, hogy böjtölünk. A gyermekeknek megvan az a képességük, hogy lelkesen elővételezik a kilátásba helyezett jövőbeli élmények boldogságát, de mi is eljuthatunk a „megéri” boldogságára, gyermeki örömmel átérezve, hogy az örök életre vagyunk meghívva.
Izgalmas utazásunk a gyógyulás hármas lehetőségének megismerésével folytatódott.
Első a bűnbánat. A bűn céltévesztés, amit leginkább a „túl sok én” okoz, amikor pl. a másik emberben nem testvért, hanem a szolgát látom. Másodsorban helyet kell adnunk Isten irgalmasságának, amit befogadva szeretetet, figyelmet adhatunk mi is másoknak. A harmadik a lemondás, felismerve, hogy „a fele is elég”.
Az eddig elhangzottak az előadó szándéka szerint önmagunk, eredetünkből fakadó identitásunk megismerésének a területéhez tartoztak. Élvezetes stílusú, humorral, kollektív öniróniával, sok nyelvi leleménnyel fűszerezett előadását a „mit és hogyan” gyakorlatias ismertetésével folytatta Tamás atya. Azt a hét elemből álló rendszert ismerhettük meg, amelyet a Szent András kihívás elnevezésű, csak férfiaknak meghirdetett böjt keretében végeztek el az arra vállalkozók. Az első dolog, amit tennünk kell, hogy minden reggelt egy 10-15 perces elmélkedéssel indítunk, Istennel indulunk, hogy meglegyen a „ma reggeli miért”. Második a test karbantartása egy „túletetett” társadalomban (alkohollal, hússal, édességekkel), ahol azért kell éheznem, hogy hálás legyek majd minden falatért, tudjak kevesebbel is megelégedni, tudjak együtt érezni azokkal, akik éheznek. Kötelező elem a heti 3X30 perc mozgás, amit napról napra magasabb szinten valósítunk meg, mert szeretjük a testünket. A következő, talán legfontosabb a heti egy napos digitális böjt, amely révén tudatosíthatjuk, hogy bár sok tekintetben hasznosak ezek az eszközök, sőt folyton dopamint nyerünk használatukkor, de a korábbi generációkhoz képest sokszorta több információt kapunk, amit képtelenek vagyunk feldolgozni, elveszi az időt a személyes beszélgetéstől, attól, ami többek között a szerveztünk számára oly fontos oxitocint termelné testünkben. Előírják a lélek táplálását is, a rendszeres imádságot, a Szentírásolvasást, Isten szerelmes levelének olvasását, amellyel Isten meghív minket saját életébe, mindenre megadja megoldást. Mindez folytonosan megújuló energiaforrás, a hálaadás pedig a legjobb vitamin. Különösen jó, ha mindezt közösségben tesszük.
Fontos, hogy a böjt része legyen az irgalmasság, amiről korábban ontológiai vonatkozásban hallhattunk. Ebben a gondolatkörben pedig megtudhattuk, hogy kapcsolataink jó működéséhez kulcsfontosságú az irgalmasság. Ez maga a szeretet, nem „adok-kapok”, hanem plusz energiát, valami istenit teszünk a világba, és ez a legjobb gyógyír számunkra is a tespedtség, belekeseredés, ellaposodás, kiüresedés ellen.
Fontos feladat a teremtett világgal való kapcsolatunk újjáépítése. Meg kell értenünk, hogy a természetes környezet hiánya súlyosan terheli idegrendszerünket, míg a természettel való közvetlen kapcsolat, akár egy félórás erdei séta gyógyító hatású.
Végül ne feledkezzünk meg a másikra való odafigyelésről. Heti egyszer fel kell hívni valakit a társaim közül. A világ nagy dolgai a beszélgetésekben dőlnek el.
„Összefoglalva: Mi a boldogság?” – tért rá záró gondolataira Szabó Tamás atya. Majd így folytatta: „Nem egy érzelmileg felfokozott állapot, amit néhanapján megérzünk, hanem a tudatos élet, hogy szeretek és szeretve vagyok. Egy darabka örökélet, itt a földön”, Isten szeretett fiaként vagy lányaként élhetünk, kapcsolatot tarthatunk vele. Akkor vagyunk boldogok, ha jó kapcsolatban vagyunk embertársainkkal, és bizonyított tény, hogy akit szeretni akarunk, azt szeretni is fogjuk, ha ezt tettekkel erősítjük.
Végül azt a biztató gondolatot hallhattuk, hogy ez alatt a 40 nap alatt jól begyakorolhatjuk a jót, s amit ennyi ideig teszünk, rutinná, életmóddá válhat. A böjt alatt tehát megtisztulunk, energizálódunk. A böjt nem kötelesség, hanem ajándék, visszatérés a paradicsomba, újra felfedezhetjük istenképűségünket, és ezzel a szépséggel megajándékozhatjuk egymást, magunkat és az egész világot.
Forrás: Megyesi Mária
Fotó: P. Tóth Nóra – Nyíregyházi Egyházmegye
