A katolikus egyház húsvét előtt készületi időt tart. A nagyböjt negyven napja hamvazószerdával kezdődik. Ezen a napon iskolánk lelkivezetője, Heidelsperger István püspöki helynök atya szentmisét mutatott be iskolánkban, amelyen minden tanuló és pedagógus részt vett. A szentmise végén került sor a hamvazkodásra, István atya a húsvéti szentelt barka hamujával rajzolta a kereszt jelét a jelenlévők homlokára. Ezzel hivatalosan is megkezdődött intézményünkben a húsvét előtti böjti időszak.
A hamuval való meghintés ősi jelképe a bűnbánatnak, hiszen a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel!” István atya lelki útravalóval látta el diákjainkat, pedagógusainkat és minden dolgozónkat. Gondolatait szerkesztve, de tartalmilag változatlanul adjuk közre.
⁕⁕⁕
Hamvazószerdával megkezdődik a negyvennapos nagyböjt, az az időszak, amelyben a keresztény ember elcsendesedik, önvizsgálatot tart, és lélekben készül a húsvét misztériumára. Bár a húsvétig hátralévő idő valójában negyvenhat nap, a vasárnapok Jézus feltámadásának ünnepei, ezért nem tartoznak a böjti napok közé. A nagyböjt mégis egyetlen nagy, összefüggő útként áll előttünk, lehetőségként az újrakezdésre, a javításra, arra, hogy valami tartalmilag jobb születhessen meg bennünk.
István atya gondolatai szerint a nagyböjt jelentését az Ószövetség történetei világítják meg legszebben. Mózes negyven nap és negyven éjjel volt a hegyen, miközben a nép böjttel és imádsággal várta, hogy visszatérjen. Jónás próféta negyven napot adott Ninivének a megtérésre, erre az időre bűnbánatra hívta az embereket. A választott nép pedig negyven éven át vándorolt a pusztában, ez alatt az idő alatt formálódott egységes néppé. Az ismétlődő „negyvenes” szám nem véletlen, mély, visszatérő üzenetet hordoz. Maga Jézus is negyven napos böjtöt tartott nyilvános működése előtt. Ha Ő fontosnak tartotta, akkor számunkra is jelentősnek kell hogy legyen ez az idő.
Hamvazószerda különös figyelemfelkeltő ünnep. A hamu jelképe egyszerre emlékeztet az elmúlásra és a kezdetre. István atya úgy fogalmazott, a hamu egyben a születés jelképe is. Arra emlékeztet, hogy Isten gyermekének születtünk, a Jóisten kegyelméből, szüleink örömére, egyedi életet kaptunk. Ugyanakkor egy másik kezdetre is utal, arra a pillanatra, amikor majd belépünk Isten országába, és Ő újjáteremt bennünket olyanná, amilyennek eredetileg megálmodott. A hamu tehát arra figyelmeztet, honnan jöttünk és hová tartunk. Hamvazószerdával elindulunk egy úton – nem csupán valahová, hanem Valakihez. Nem egyedül járjuk ezt az utat, a Jóistenhez tartunk, és közben észre kell vennünk azokat is, akik velünk együtt haladnak.
A nagyböjt kezdetén Isten kérdést intéz hozzánk, „Hol vagy?” Hol vagy a saját történetedben, az életed útján? Miközben végzed mindennapi feladataidat, milyen változások történnek benned? Ugyanezt kérdezte Ádámtól is, „Hol vagy?” Káintól pedig, „Hol van a te testvéred?” Ezek a kérdések ma is érvényesek, és a nagyböjt különösen alkalmas arra, hogy szembenézzünk velük.
István atya egy hittanórán a nyolcadikosoknak feltette a kérdést, szeretnek-e játszani? Minden játékban van egy közös elem, a szabályok. Szabályok nélkül nincs játék. Néha átlépjük a határokat, csalunk – és ezzel tönkretesszük a játékot. A mai kor individualizmusa azonban sokszor éppen erre csábít, „szerezd meg, amit akarsz”, „csak az a jó, amit te gondolsz”, „lépj át másokon, csak te vagy fontos”. Ezek a szabályok félelmetesek, mert egyetlen törvényt ismernek el, jó az, ami nekem jó.
A kérdés tehát így hangzik, ki az ember legnagyobb ellenfele? István atya szerint önmagunk. Amikor mindenki fölé akarjuk helyezni magunkat, amikor az egoizmus vezérel, akkor önmagunkkal kell megküzdenünk a leginkább. A nagyböjti időszak erre irányítja a figyelmünket, hogy felismerjük saját gyengeségeinket, és elinduljunk a változás útján.
Az élet a legszebb, leggyönyörűbb játék – mondja István atya –, de nincs értelme szabályok nélkül. A gyönyörű életjátékot akkor játsszuk a legszebben, ha együtt járjuk az utat, és betartjuk az Isten által adott szabályokat. Így húsvétkor majd tiszta szívvel mondhatjuk, „Jól játszottam. Köszönöm neked, Uram, az életet – a földit és az eljövendő égit is.”
Gerecs Andrea
pedagógus
Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde
