Tapasztó János tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott plébános 79 évesen, papságának 54. évében szentségekkel megerősítve, hosszú betegség után 2026. február 9-én hunyt el. János atyától a feltámadás hitéből fakadó reménnyel vettünk búcsút február 13-án Nagykállóban. Az engesztelő szentmisét és a búcsúszertartást Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be, a búcsúbeszédet Ferenczi Richárd atya, Nyíradony plébánosa mondta.
A szónok előzetesen felidézte János atya életútját: a 79 esztendőt élt, ebből 54 évet papi szolgálatban töltő lelkipásztor életútja Isten hűséges szolgálatának tanúságtétele volt. 1947. április 2-án született, pappá szentelésére 1972. április 3-án, húsvéthétfőn került sor. Kápláni és plébánosi szolgálata során több közösségben hirdette Krisztus örömhírét, hosszú éveken át Nyírábrány híveinek lelkipásztora volt. Nyugdíjas éveit is az Egyház szolgálatában, imádságban és csendes jelenléttel töltötte.
A gyászszertartáson elhangzott prédikációban Ferenczi Richárd atya személyes hangon idézte fel János atya lelkületét: „Nekem nem parancsol senki, oda megyek, ahova küldenek.” Ezzel a készséges engedelmességgel és fáradhatatlan odaadással járta a rábízott településeket – „cikázott, mint a villám” –, hogy betegekhez, idősekhez, rászorulókhoz vigye el Krisztus vigasztaló szeretetét.
Szolgálata nem csupán a templomok falainak építésében és megújításában mutatkozott meg, hanem mindenekelőtt az emberi szívek formálásában. Prédikációi egyszerűek és érthetőek voltak, középpontjukban mindig Krisztus állt. Hűségesen és alázattal teljesítette feladatait, nem önmagát kereste, hanem a rábízottak javát. Pap volt, de egyben barát, testvér és biztos pont is sokak életében.
Különösen szerette a gyóntatószéket: örömmel és készségesen szolgáltatta ki Isten irgalmának szentségét. Számára a szeretet sürgető és halaszthatatlan valóság volt – még betegen is útnak indult, ha szükség volt rá. Nem panaszkodott, nem ismert akadályt; csendes alázattal, derűvel és humorral végezte küldetését.
Emlékeztetett arra, hogy az élet igazi értéke abban mérhető, amit másoknak adunk. Tapasztó János atya idejét, erejét, figyelmét és szeretetét ajándékozta azokra, akik között szolgált. Lelki öröksége a figyelmesség, a meghallgatás, az alázat és a Krisztusba vetett rendíthetetlen bizalom példája.
A búcsúbeszéd elérhető itt:
A szentmise után a temetési szertartást Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök végezte.
Tapasztó János atya búcsúztatásán jelen voltak továbbá: Bosák Nándor emeritus megyéspüspök, Dr. Krakomperer Zoltán általános helynök, plébános; Heidelsperger István püspöki helynök, plébános; Dr. Németh István püspöki titkár, Csordás Gábor pasztorális helynök, plébános; családtagok, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye és más egyházmegyék papjai, osztálytársak, János atya barátai, a balkányi Szent Antal Idősek Otthonának lakói és Baboss Csilla intézményvezető, János atya korábbi szolgálati helyeiről érkező hívek.
Kérjük az Urat, aki reménysége volt földi életében, hogy adjon neki örök nyugodalmat, és az örök világosság fényeskedjék neki.
