2025 zárásaként és 2026 kezdéseként különleges lelki élményben volt részünk: részt vehettünk a párizsi Taizéi találkozón a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye fiataljaiként. Az utazás Palánki Ferenc püspök atya támogatásával valósult meg, amiért hálás szívvel mondunk köszönetet. A zarándoklatra Dr. Németh István püspöki titkár atya kísérte el a Párizsba. Már az érkezés pillanatától érezhető volt, hogy nem csupán egy városba, hanem egy mély lelki találkozásba érkeztünk.A közös imák során, a több ezer fiatal jelenlétében is megtapasztalhattuk Isten csendes, mégis erőteljes jelenlétét. A jól ismert taizéi dallamok hamar a szívünkbe költöztek – akár több nyelven is. Ezek az egyszerű, ismétlődő énekek segítettek elcsendesedni, és igazán Istenre figyelni.
Az imaórákon központi szerepet játszik a csend, az elmélyülés. Számomra a találkozó legnagyobb ajándéka az imában és csendben megélt Szilveszter volt. Gyertyafényes imában ütött éjfélt az óra, és koccintás helyett nagy ölelésekkel köszöntöttük egymást, nemzetektől függetlenül. A vizsgaidőszak és a karácsonyi készület zajából kiszakadva így valóban Istennek tudtam ajánlani az új évet, és őszinte hálával tekinthettem vissza a tavalyi évre. A lelki töltekezés mellett Párizs kulturális kincseiből is ízelítőt kaptunk. A város monumentális épületei lenyűgöztek minket: különösen a Notre-Dame székesegyház emelkedett ki, amelyet a a leégés után, újjáépítve is óriási élmény volt làtni. Jó volt megtapasztalni, hogy a hit és a kultúra milyen szorosan összekapcsolódik ebben a városban.
A fogadócsaládok, akiknél a találkozó ideje alatt laktunk szintén hozzáadtak a találkozóhoz. Nyitottságuk, kedvességük és gondoskodásuk révén valóban megtapasztalhattuk Isten szeretetét – rajtuk keresztül, a mindennapok egyszerű gesztusaiban. Idegenként érkeztünk, mégis családtagként fogadtak bennünket.
A találkozó végén az is kiderült, hogy jövőre a Taizéi ifjúsági találkozót Łódź városában, Lengyelországban rendezik meg. Reménnyel és bizalommal tekintünk a jövőbe: ha Isten is úgy akarja, ott is újra találkozhatunk. A párizsi élmények megerősítettek bennünket hitünkben, közösségi összetartozásunkban, és abban, hogy a csendben valóban megszólít bennünket az Isten.
Berényi Rebeka
További élménybeszámolók a fiataloktól:
2025. december 28. és 2026. január 1. között lehetőségünk volt részt venni a Párizsban megrendezett Taizé ifjúsági imatalálkozón. Párizs városa mellett a befogadó családokon és az egyházközségen keresztül közelebbről is megismerhettük a franciák mindennapjait és életmódját, miközben a kiscsoportos beszélgetések során új barátokra is szert tettünk. Nyolcfős csoportunk a város legfőbb látványosságai mellett ellátogatott a Trianon-palotákhoz is, ám az élménybeszámolók során kiderült, hogy sokunk számára a legmeghatározóbb élmény a Notre-Dame-székesegyházban közösen imádkozott Taizé-imaóra volt. Hálásan köszönjük Püspök úrnak a támogatást és a biztatást, hiszen az ő segítségével egy életre szóló élményben lehetett részünk. – Béres Annamária
Ezúton szeretnénk kifejezni hálás köszönetünket az Egyházmegyének a Taizé ifjúsági találkozón való részvételünkhöz nyújtott támogatásért. Számunkra ez az út nem csupán egy utazás volt, hanem mély lelki élmény és megerősítő közösségi tapasztalat. A találkozó során nemcsak világi látványosságokkal gazdagodhattunk, hanem felekezeti és nemzetiségi határokon átívelő, közös imádságokban vehettünk részt, amelyek különösen sokat jelentettek számunkra. Kiemelkedő élményként őrizzük a szívünkben a Notre-Dame-ban való közös imádságot, valamint az éjféli virrasztást. Külön ajándékként éltük meg azt is, hogy a befogadó családnál lehetőségünk nyílt közös imára és beszélgetésekre. Ez a személyes, bensőséges közeg tovább erősítette lelki megélésünket és közösségi kapcsolatainkat. Lelkileg feltöltődve, megerősödve térünk haza, és hálás szívvel köszönjük mindazt a támogatást és bizalmat, amely lehetővé tette számunkra ezt az utat. Isten áldását kérjük az Egyházmegye szolgálatára! Tisztelettel és köszönettel: Birkés László és a Szent László Katolikus Szakkollégium kollégistái
Nagyon hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk a Párizsban szervezett Taizé találkozón, ahol sok új barátságra tettünk szert, és emellett megnézhettük Párizs fő látványosságait. A találkozó során egy nagyon érdekes workshopra is elmentünk. Számos gyönyörű templomban vettünk részt imákon, amelyek közül számunkra a legmeghatározóbb élmény a Notre Dame-i közös imádság volt. – Bódis Mira (Debrecen, Szent József)
A debreceni Boldog Terézia szakkollégiumot négyen képviseltük (Hatala Ágnes, Lukács Klára, Réthy-Fercsik Olna, Varsi Krisztina) a 2025-26-os taizéi ifjúsági találkozón, amit Párizsban és környékén tartottak. Hat fős kis magyar csoportunkkal meglátogattuk Párizs főbb látványosságait. Az Eiffel-toronynál háromszor is jártunk, mivel a Mars-mezőn történt az ételosztás. A déli imák Párizs különböző nagy templomaiban zajlottak. Nagyon hálásak vagyunk, hogy mi az első nap a nemrégiben újjáépített Notre-Dame-székesegyházban imádkozhattunk. Ami viszont a legnagyobb áldás, hogy ilyen nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadtak minket a befogadó plébániánkban, Palaiseau-ban. Mindannyian családokhoz kerültünk, akikkel sokat beszélgethettünk, és akiknél finom francia fogásokat is megkóstolhattunk. Végül, az új évet gyertyafényes imával vártuk a St Martin templomban, majd átmentünk az iskolába, a nemzetek ünnepére. – Réthy-Fercsik Olna
Párizsba utaztunk, a Taizé által szervezett rendezvényen, ahol lelki és közösségi élményekben volt részünk. Részt vettünk közös imádságokon, amelyek segítettek az elcsendesedésben és a hitünk elmélyítésében. A programok mellett szabadidőnk is volt, amelyet tartalmasan töltöttünk el. Számos híres párizsi látványosságot megnéztünk, és rengeteg új élménnyel gazdagodtunk. Az egész utazás alatt nagyon jól éreztük magunkat. Kedves és vendégszerető családnál kaptunk szállást, ami még személyesebbé tette az élményt. A kisvárdai Szent László Katolikus Iskolát hárman képviseltük: Fanni, Dani és Bence.
A találkozó számomra nem csak alkalom volt a lelki feltöltődésre, hanem egy megerősítés a tevékeny szeretet fontosságáról. Nem csak értünk tettek, de mi is többször szolgáltunk a fogadó plébániánkon, a Szent Vince templomban, mind olvasással, énekléssel, és kiscsoport vezetésével. A plébánián remek közösségbe kerültünk, rengeteg értékes barátsággal gazdagodtunk. A közösség, a határokat átívelő barátságok, a fogadócsaládok közvetlensége, jósága és a gyönyörű város egy olyan emlékké formálódott, amire évekkel később is hálás szívvel fogok visszaemlékezni. – Fekete Bernadett Debrecen, Svetits és Szent Anna-székesegyház
