Advent második vasárnapján találkozott a debreceni Jézus Szíve Plébánia család csoportja a Szent József közösségi teremben. A Szenteste kitüntetett alkalom a családok és az egyházközösség életében. Erre készültünk ezen alkalom kéművesfoglalkozás keretében. Hamar előkerültek a finomságok, amikkel megkínáltuk egymást. Majd következtek a szükséges kellékek. Karácsonyi díszek születtek, nagyok és kicsik szorgos ujjaik által. Ötletekből nem volt hiány és ezért színesebbnél-színesebb díszek kerültek ki az ügyes kezek által. Volt aki  adventi koszorút készített, hogy majd otthon a rajtuk levő égő gyertya fényénél imádkozzanak áldott, boldog Karácsonyért. A lélekről sem feledkeztünk el, mert volt egy elmélkedés a  háláról, ami emberségünk egyik fontos jellemzője. Köszönetet mondani, hálát adni egymásnak és Istennek.  Miután megtudtuk, hogy mit mond róla a Katolikus Egyház Katekézise, személyesebb részletekben is elmélyülhettünk. A következő háláról szóló vers is ezt mondja el.

Tavaszi játék

A természet felébred,

minden csak egyre éled.

A nap sugarát ontja a földre,

általa kap minden erőre.

Felhangzik egy tisztán éneklő kis madárka,

melynek dala a tavaszt elénk tárja.

A hegyekben téli hó olvad,

mely hömpölyög mindent sodorva.

Elviszi a régi szennyet,

a tiszta újnak utat enged.

Viszi egy friss patak árja,

melynek jöttét már a folyó várja.

Megcsillan rajta a nap fénye,

tükröződik benne az égbolt kékje.

Egy pisztráng úszkál benne,

a víz folyását követve.

Egy pillanat, itt van, elkapom,

de elcsusszan és itt hagyott.

Majd újra feltűnik, velem játszik,

talán elérem úgy látszik.

Újra és újra felbukkan, és elúszik,

közel jön, majd a kövek közé bekúszik.

Mégis erőt ad, és biztat egyre többre,

szeretném elkapni, és meghagyni örökre.

Ezek után a felidéztük, hogy kinek mi az eszményi karácsonyfa és a karácsonyi ajándék, nem csak önmagunkra hanem másokra is gondolva.  Jó volt hallgatni az idősebbek régmúlt időkről szóló beszámolóit, de meghallgattuk a fiatalabbak elképzelését is. Senki sem ment el üres szívvel, üres kézzel. Mindenki kapott egy evangéliumi szakaszt az elveszett drachmáról, ami különösen fontos a hála kapcsán. Maradandó élményekkel zártuk a napot. Hála legyen Istennek és minden résztvevő Testvérnek! Áldott Karácsonyt!

                                                        Cseh Miklós akolitus