Az advent csendes időszaka különös varázst hordoz. Amikor a napok rövidülnek, a fények pedig sorra kigyúlnak az ablakokban és az utcákon, mindannyian egy kicsit lassabban lélegzünk, és talán könnyebben vesszük észre egymás mosolyát. Így történt ez azon az adventi teadélutánon is, amelyre az alsó tagozatos gyermekek szülei gyűltek össze, hogy együtt készülődjenek az ünnepre.
A rendezvény célja az volt, hogy a családok közösen hangolódhassanak az ünnepre, és egy kis időre megálljanak a mindennapi rohanásban, lelki erővel is készüljenek a karácsonyra.
A helyszín is ünnepi díszbe öltözött; gyertyafény, illatozó tea, friss sütemény illata lengte be és adta meg az advent varázslatos hangulatát. A vendégeket a 3.b osztály kedves verses, énekes jelenete köszöntötte. A szülők büszkén és meghatottan figyelték gyermekeiket.
Juhos Imre atya Goethét idézve indította elmélkedését: „Ha az embereket olyannak látjuk amilyenek, rosszabbá tesszük őket, de ha olyannak látjuk, amilyenek szeretnénk, hogy legyenek, jobbá tesszük őket.” Ezzel a biztatással megláthatjuk a másikban a jót és a fejlődés lehetőségét. Adventkor különösen fontos, hogy ne csak a jelen pillanatait nézzük – hanem azt is, amivé válhatunk egymás szeretete, biztatása, odafigyelése által. Ha a gyerekeket annak látjuk, akik lenni képesek: kíváncsi, érzékeny, alkotó, szeretetre éhes és szeretetre képes kis embereknek, akkor segítjük őket abban, hogy kibontakozzanak. Ugyanez igaz ránk, felnőttekre is: ebben az időszakban talán könnyebb meglátni egymásban a jót, a törekvést, a reményt.
Iránymutatást adott a szülőknek, hogy célok és pozitív válaszok erősítik a gyerekeket. Tagadásból élni lelkileg nem szabad. A hitünk szeretetközpontú. A gyerek talentumait a szüleik, édesanyjuk ismerik.
Ez a délután segített közelebb kerülni az ünnep lényegéhez: a közösséghez, a szeretethez és a békességhez.
Hubainé Orosz Szilvia
munkaközösség-vezető
