„Íme, megkorbácsolni vezetik az Urat, már ütik is, a szent bőrt feltépik a vad ostorcsapások hátát újra és újra felszántják a kegyetlen korbácsütések! Jaj, az emberek előtt leterülten fekszik az Isten, és bűnösnek járó fenyítést szenved ő, akihez bűnnek még árnyéka sem fér” (Szent Ágoston püspök).
12. Akit érettünk megostoroztak.
Szent Márk evangéliumában olvassuk (15,12-15): Pilátus ismét megkérdezte a tömeget: „Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?” Azok újra ezt kiáltozták: „Keresztre vele!” Pilátus folytatta: „Mi rosszat tett?” Azok annál hangosabban kiáltották: „Keresztre vele!” Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
Az evangéliumok szűkszavúan szólnak Jézus testi kínszenvedésének kezdetéről, mely a kegyetlen megostoroztatás volt. Olyan súlyos volt ez a büntetés, hogy sokan már az ostorozás alatt kínhalált szenvedtek. Az elítéltet levetkőztették, kezeit karóhoz vagy alacsony oszlophoz kötözték, és addig ostorozták, amíg vérrel borítva, mozdulatlanul nem feküdt a földön. Az ostorok bőrszíjainak végén csontdarabok vagy ólomgolyók voltak. Ezek az ütések belehatoltak a húsba és darabokat téptek ki belőle. Jézust annyira megostorozták, hogy amikor a kivégzés helyére vezették, Cirenei Simont kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
Szűz Máriával lélekben menjünk a helytartóság udvarába, ahol Jézust oszlophoz kötözték, és ruháitól megfosztva ostorozni kezdték. Szégyen és kín töltötte el. A bűnösök szégyentelensége miatt kellett szégyenkeznie, a bűn gonoszsága miatt kellett az ütéseket és gorombaságokat elszenvednie. Amíg ott szenvedett az oszlophoz kötözve, behallatszott a nép dühös kiáltozása és ordítása: „Keresztre vele!”
Mel Gibson A passió című filmje szinte horrorisztikusan mutatja be Jézus megostorozását. A forgatókönyv megírásakor az evangéliumokon kívül felhasználták Boldog Emmerich Anna Katalin 19. századi német ágostonrendi apáca látomásait is. Jézus korában nem kesztyűskézzel bántak az elítéltekkel. Jézus vállalta ezt a szenvedést is, hogy megmutassa, mire képes az ember, amikor még az Istent is kegyetlenül megkínozza. Ez a film szemléletesen ábrázolja a bűn valóságát, mélységét és következményét is. De azt is, hogy Isten még bűnében sem hagyta el az emberiséget, mert Jézusban kiengesztelődött velünk, aki „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8).
Sokan tagadják a bűn valóságát. Ez lehet a sátán munkálkodásának a következménye, de az is, hogy az ember nem tökéletes bűne miatt a szeretetben. Kereszténység történelmében Jézus mindig a viták kereszttüzében állt, a ma korban is így van. Nem sok minden változott kétezer év alatt. A krisztuskövetőket nem mindig korbácsolták meg, amikor odakötözték ahhoz az oszlophoz, amelyhez Jézust, de különféle fizikai kínzásoknak vetették alá hitük miatt, így akarták rákényszeríteni őket hitük megtagadására. Elkezdődött Szent István diakónus vértanú megkövezésével és tart a világ végéig. Ez alól a papok sem voltak kivételek. A kommunizmus idején a papok sokaságát kínozták meg: Mindszenty József hercegprímást a börtönben (+1975), Boldog Brenner Jánost halálakor (+1957), Jerzy Popiełuszko lengyel papot (+1984) és még sorolhatnánk. 2023-ban több mint 365 millió keresztényt üldöztek hitük miatt világszerte, és 4998 keresztényt öltek. Nigéria a legveszélyesebb, ahol a gyilkosságok 82 %-a történt. Észak-Koreában súlyosan büntetik, megkínozzák a keresztényeket, gyakran a Biblia birtoklásáért halálbüntetés, vagy életfogytiglani börtön jár. Körülbelül 70 ezer keresztényt tartanak börtönben, köztük egy kétéves gyereket is, mert a családjánál Szentírás volt. Hitük miatt megkínzott, megölt keresztényeket korunk vértanúi. Példát adnak, hogy tartsunk ki hitünkben, és megmutatják, hogy így is tudunk, és csak az áldozathozatalok által tudunk igazán növekedni a szeretetben, mely az ember legfőbb küldetése.
Jézus megostorozásakor a szeretetből viselt szenvedésre mutatott példát. Vállalta értünk a fájdalmat és a kiszolgáltatottságot. Mi sokszor nem akarjuk, vagy félünk beismerni gyengeségeinket, gyarlóságunkat. Tartunk attól, hogy mások mit gondolnak rólunk. Arra törekszünk, hogy hibátlannak, tökéletesnek lássanak. Ezt a hibát papok is elkövethetik. Amikor november hónapban, „akit érettünk megostoroztak” tized rózsafüzért imádkozzuk, akkor fohászkodjunk a papok talpon maradásáért. Nemcsak a testi bántalmazás miatt lehet szenvedni, hanem a kudarcokért és a sikertelenségekért. Imádkozzunk papjainkért, hogy ne féljenek a megpróbáltatásoktól, hanem tartsanak ki, amint Pál apostol buzdította szeretet tanítványát, Timóteust a hozzá írt második levelében. Így lesznek a papok hitelesek az evangélium hirdetésében a rájukbízottak előtt, mint „a remény zarándokai.”
Zubály Lajos
napkori plébános
Fotó: A passió (2004)
