Az időkép az egész ország területére kiadós, egész napos esőt jósolt.
Sokan megijedtek, meghátráltak.
Mi már napokkal előtte imádkoztunk.
Évente három alkalommal ülünk biciklire: május első szombatján – Anyák-napi tiszteletként, július utolsó vasárnapján – az Egyházmegyei Búcsú alkalmával, és október 23-án – a Rózsafüzér hónapjában.
Az első zarándoklatunkon verőfényes napsütésben haladhattunk célunk felé. A második utunkat a viharos esőzés, szél, hideg miatt sajnos le kellett mondanunk.
Elképzelhetitek, mennyire imádkoztunk, hogy legalább a harmadik felajánlásunkat megtehessük.
S a hit, az ima meghallgatásra talált Istennél: az idő megenyhült, a viharfelhők megszelídültek, néhol a nap is reánk ragyogtatta bátorító mosolyát. Utunk során végig szembeszéllel küzdöttünk, de a Rózsafüzér- imádság után mégis békésen, vidám hangulatban, bizakodva indultunk hazafelé Máriapócsról Mátészalkára.
Azért a Csekő Cukrászda csábításának most sem tudtunk ellenállni, s betértünk egy kis „kondisütire” – István atya jóvoltából.
Bár reménykedtünk abban, hogy a hazafelé úton megfordul a szél, csak az esőt tudtuk elkerülni.
A legcsodálatosabb mégis az egészben az, hogy ez volt a legelső zarándoklatunk, amikor is a 16 lélek imája olybá kiteljesedett, hogy nem volt kidurrant belső gumi, nem volt baleset.
Feledhetetlen közös Istentapasztalattal gazdagodva, hálás szívvel köszöntük meg Istennek azt, hogy – mint a tengeren- lecsillapította a vihart, elhárította az esőfelhőket. Külön köszönjük az Angyaloknak, hogy plusz erőt adtak nekünk, amikor az fogyatkozni látszott.
Forrás: Koleszár Mária
