Séta. Milyen egyszerű dolog is ez. Ugyanis ahogy általában, ebben az esetben is áll: amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Az egyik legjobb dolog, amit az ember tehet. Ha elmélkedne. Ha az egészségéért tenne. Ha zarándokolni menne. Mi mégis egyre inkább leszokunk róla, a séta kezd kikopni az életünkből. Ideje felkelni a gép elől, és elindulni.
Ezt tették 2025.10.06-án egy szép őszi napon a hetedik osztályos diákok. Reggel útra keltek, hogy Nyíregyháza négy nagy templomát gyalogosan meglátogassák. Az első úti céljuk a Szent Miklós Görögkatolikus Székesegyház volt. Sok érdekes információt hallhattak a székesegyház történetéről, az itt őrzött ereklyékről. A következő állomás a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség. Szeretettel fogadta a kis csapatot Dr. Gaál Sándorné. A Nyíregyházi Evangélikus Nagytemplom volt a következő állomás. Itt egy kis oldalbejáraton, egy szűk, eredeti falépcsőn felfelé a toronyba, az óraszerkezetet is megtekintették. Utolsó állomás a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház. Ahol a két orgona hangját próbálhatták ki a gyerekek.
10 km és 13.000 lépés után visszatérés a kiindulópontra a Szent Imrébe. A nap céljai teljes mértékben megvalósultak. Egy olyan hely meglátogatása, amely szentnek, vallási szempontból különlegesnek számít. Elszakadni a hétköznapi élettől, a megszokott környezettől. A fáradalmak és az út nehézségei háttérbe szorultak, a lelki megtapasztaláson és az Istennel való kapcsolat elmélyítésén volt a hangsúly. A „kis hősök” jól vették a zarándoklat akadályait.
Baranyiné Adamovics Zita
a zarándoklat kísérőtanára
