2025. szeptember 26-án és 27-én az első magyar szent család példáját követve a Bodajki Szűzanya közbenjárását kérték a tiszaberceli, balsai, gávai és vencsellői hívek, hogy megújuljon és megerősödjön reményük, melyet hazatérve családjuk és közösségeik számára is tovább adhatnak. A zarándoklat az elnyert pályázati támogatással valósult meg.
Nagy Csaba gávavencsellői plébános atya vezetésével pénteken reggel közös imádsággal indultunk el a vencsellői Nagyboldogasszony-templomból, hogy a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt megtekintve Bodajkra, nemzeti kegyhelyünkre érkezzünk. Igazi zarándoklat volt ez: az út során Rózsafüzért imádkoztunk és énekeltünk, így készülve mindarra a szépre és jóra, amit Bodajkon a Szűzanyától kaptunk.
„A remény új távlatokat nyit, képessé tesz arról álmodni, amit még elképzelni sem lehet. A remény segít belépni a bizonytalan jövő sötétjébe, hogy a világosságban járjunk. Gyönyörű erény a remény, rengeteg erőt ad nekünk, hogy előre tudjunk haladni az életben!” „Mária a remény Anyja pontosan azért, mert ő volt az az asszony, aki figyelt: hitt az ígéretekben, a szívében őrizte azokat, amikor minden sötétnek tűnt, megtestesítette azokat a mindennapi életében. Tehát a keresztény remény nem hiú optimizmusból születik, hanem abból, hogy hallgatunk egy olyan Istenre, aki szól, betartja ígéretét, és akkor is vezeti a történelmet, amikor nem látjuk az utat. Amikor a halál megrémít, amikor egy megpróbáltatás összetör minket, amikor a búcsú összetöri a szívünket, elmondhatjuk magunknak: még nincs vége. Van egy anya a mennyben, aki már éli az ígért örömöt, és megmutatja nekünk, hogy egyetlen könny sem vész el, hogy az igazi szeretetből semmi sem haszontalan, hogy az életé mindig az utolsó szó. Arra kaptunk meghívást, hogy a remény zarándokai legyünk: ma itt, holnap a mindennapi élet ösvényein, elkötelezettségek, törékenységek és vágyak közepette. A remény zarándokainak lenni azt jelenti, hogy tudjuk: nem vagyunk egyedül, hogy Isten megtartja szavát, hogy semmi sem választhat el minket szeretetétől. Azt jelenti, hogy felállunk, amikor megbotlunk, újrakezdjük, amikor elfáradunk, túltekintünk, amikor a jelen lezártnak tűnik. Mária erre a konkrét és kitartó reményre tanít minket: és ha a keresztre gondolunk, ott látjuk őt, állva, miközben minden inog: Ő az az asszony, aki nem kiált, nem fut el, nem vádol; egyszerűen csak áll!” – részletek Csaba atya elmélkedéséből és szentbeszédéből.
A zarándokok visszajelzéseiből idézünk:
„Csodálatos volt korán reggel felmenni a Kálváriára, és onnan a dombról látni a felkelő Napot, vagyis a 15. állomást. Megható és megerősítő volt ott a közös imádság és szemlélődés.”
„Teljes feltöltődés mindkét nap. Az összes program a kedvencem volt.”
„Nem tudtam korábban, hogy Szent István király és családja is elzarándokolt ide. Így különös jelentőséggel bírt számomra, hogy a szentmisénk végén a házaspárok áldásban részesültek. A zarándokcsoportunkhoz csatlakoztak a Rákóczi Szövetség zarándokai is, és a velük érkezett házaspárokat is megáldotta Csaba atya. Nagyon szép volt a közös szentmise, megtelt a kegytemplom, és tényleg új reményt kaptunk.”
„Lelkileg megerősödve és feltöltődve tértünk haza. Családtagjainkért is imádkozva kértük a Segítő Szűz Máriát, hogy le tudjuk küzdeni a mindennapi nehézségeket, és hogy erősítsen bennünket hitünkben. A zarándoklat megerősített abban, hogy egymást támogatva, összefogva tudjuk csak a közös célunkat elérni. Felemelő érzés volt olyan helyen lenni, ahová államalapító királyunk is ellátogatott családjával.”
„Megértettem a családra szánt idő fontosságát, és hogy a feleslegesen nem velük töltött időt bepótolni nem lehet.”
„Nagyon jó, szép élményekkel tértem haza. Felemelő érzés volt együtt imádkozni és énekelni, csodálatos helyeken járni. Az ilyen zarándoklatokra mindenképpen szükség van: az ember leteszi a hétköznapi gondjait, kiáll a mókuskerékből és magába szívja a gondtalan élményeket. Közösségkovácsoló ereje van a közös utazásnak, imának, éneklésnek és étkezésnek. Ilyenkor van idő elmélkedni, és beszélgetni egymással ebben a rohanó világban!”
„A mindennapi dolgokon gondolkodtam el és azokon, mi az, amit másképpen fogok csinálni.”
„A tárlatvezetések tartalmasak voltak. Csaba atya gondolatai lelkileg erősítettek. A remény és a szeretet a két pillér az életünkben, ebben még fejlődnöm kell, erre jöttem rá. Szerettem volna még egy kicsit több időt elmélkedni. Igazán szép zarándoklaton vettem részt. Nagy élmény volt számomra ez az út!”
„Semmit sem hagytam volna ki. Nagyon érdekes volt Fehérvárcsurgón a kastély megtekintése, bepillantást kaptunk a grófi család történetébe a mindenre kiterjedő idegenvezetés által. Csodálkozva hallgattam az előadást Majkon a kamalduli remeték életéről. Eddig nem is tudtam, hogy országunkban működött ilyen szerzetesrend.”
„Minden előre meg volt szervezve. Érezhető volt a szervező pontos munkája. Jól éreztem magam a szálláson, ami barátságos volt. Az étkezesek is kiadósak, bőségesek voltak… Kedves emberek fogadtak minket mindenhol! Isten áldja meg őket!”
Hálásak vagyunk a sok szép élményért, a lelki tartalomért és megerősödésért, és szeretettel köszöntjük egyházmegyénk papjait és híveit.
Nagy Csaba plébános és a bodajki zarándokok
