Szentírási részek
Olvasmány: Hab 1,2-3; 2,2-4 – Akinek nem igaz a lelke az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.
Szentlecke: 2Tim 1,6-8. 13-14 – Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.
Evangélium: Lk 17,5-10 – …amikor megteszitek, amit parancsolok nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak a kötelességünket teljesítettük.
Kedves Testvérek!
Miután a gazdagság és szegénység, a gátlástalanul gazdagságra törekvők és miattuk szegény sorsba kényszerültek örök sorsán elgondolkodtunk, a mai szentírási részek az élő, folytonosan növekvő hit szükségességével szembesítenek minket. Azzal a hittel, amelynek „csíráját” minden ember megkapja, hogy a Szentlélekkel közreműködve a saját szívében folyamatosan kibontakoztassa, növelje. Ezzel a „munkával” soha nem leszünk készen, hitünk növekedésén folytonosan munkálkodnunk kell. Erre kapunk ma bíztatást.
Az olvasmányban Habakuk próféta olyan kérdéseket vetett fel, amelyeket ma is sokan felvetnek: „Meddig kell még, Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: Erőszak! anélkül, hogy megszabadítanál? A gonoszság, a nyomorúság, a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik, miért hagyod ezt Uram? És az Úr válasza csak ennyi: „Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért”. A maga idejében ez beteljesedik és nem hiúsul meg, ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. A hit próbái ezek. Isten a bűnösöknek, akik a fent felsorolt fájdalmakat okozzák, időt ad a megtérésre, a hívőknek pedig kipróbálja a hitét, bizalmát, hogy ezzel is segítsék a bűnösök megtérését, és hagyatkozzanak az Isten végső igazságosságára.
Az evangéliumban Jézus is a fentihez hasonló tanítást adott. Az előző vasárnapi – a dúsgazdag és a szegény Lázárról szóló – példabeszéd után a tanítványokhoz intézett intelmek hallatán, – hogy kerüljék a botrányokozást, de álljanak készen az állandó megbocsátásra – kérik az Urat: növeld bennünk a hitet, hogy ezt meg tudjuk tenni. Jézus válaszában az Isten országáról szóló példabeszédének egyik képét használja: Mustármag, amely pici, de hatalmas fává nő. A mustármagnyi hit, folyamatosan növekvő hit. Nem az számít, hogy mekkorára növekedett, hanem hogy ott van benne a hatalmas erő, ott van benne az Isten hatalmában való részesedés, ott van benne az Isten megbocsátó szeretetére való képesség, és ha élünk ezzel a képességgel, Isten ereje olyan változást tud létrehozni az ellenünk vétőkben, mint a legerősebb gyökerű fa átültetése a tengerbe.
A másik kép, amit Jézus a válaszában használ – a mezőről hazatérő béres és gazdája –, nem az Isten és az ember viszonyát mutatja be. Jézus ezzel a példával, azzal szembesíti tanítványait, hogy ők is így viselkednének a béresükkel. Egyikük sem mondaná a mezőről hazatérő béresének, hogy üljön asztalhoz, hanem elvárná tőle, hogy kiszolgálja őt. De a tanítvány, a hívő ember nem béresként, – a béréért kényszerűségből – teljesíti Isten akaratát, hanem szeretetből, mert hiszi, hogy Istent nem lehet felülmúlni nagylelkűségben, hiszi, hogy Isten az ő „mustármagnyi” hitét, szeretetét, túláradó szeretetével előzte meg. Jézus most nem úgy tesz csodát, hogy látványosan, egy érintéssel növeli a tanítványok hitét, hanem bemutatja a hit erejét, a hit, a benne való bizalom által az ő erejében való részesedést, és erre ébreszt vágyat a tanítványokban, hogy növekedjenek a hitben.
Pál apostol is erre bíztatja Timóteust és minket is, hogy élesszük fel magunkban Isten kegyelmét, élesszük fel és növekedjünk a szívünkbe írt hitben és szeretetben. Őrizzük meg a ránk bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik. Isten és embertársaink iránti szeretetből vállalt szolgálatunkkal, és az evangéliumért vállalt szenvedéseinkkel „öntözzük” mustármagnyi hitünket, melynek növekedését az Isten adja.
2025.10.05. Fodor András
