A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a Cursillo mozgalom 30 éves fennállását ünnepeljük idén. 2025. szeptember 28-án Napkoron került sor a jubileumi ultreyára, találkozóra, melynek ünnepi szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök úr volt.
Felföldi László atya elsősorban nem mint püspök, hanem mint a Cursillo kezdeményezője volt jelen, hiszen ő indította el 30 évvel ezelőtt ezt a mozgalmat egyházmegyénkben, amely azóta sokak életét megváltoztatta. Az ünnepi szentmisén jelen volt több Cursillót végzett atya egyházmegyénkből és a görögkatolikus cursillós atyák.
A szentbeszéd középpontjában négy kulcsfontosságú fogalom állt: béke, küldetés, kommunikáció és remény. Felföldi László püspök atya arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a fogalmak ma különösen fontosak, és az életünk minden területén keresnünk kell azokat az utakat, amelyek révén Isten szeretete és üzenete elérheti a világot.
A BÉKE, mint a keresztény élet alapja.
„A béke azt jelenti, hogy ott, ahol vagyok, ott akarok szolgálni, szeretni, áldozatot hozni.” Kifejtette, hogy a béke nem konfliktusmentességet jelent, hanem belső rendet, amely Istenhez vezet, és képessé teszi az embert arra, hogy felvállalja a saját keresztjét és küldetését. Püspök atya a keresztény békét a Feltámadt Krisztus első szavaival is összefüggésbe hozta: „Béke legyen veletek”. Ez a béke erőforrást ad a hívőknek a mindennapi küzdelmeikhez és lehetőséget arra, hogy megéljék küldetésüket a világban.
A KÜLDETÉS, mint Istentől kapott feladat.
A homília második fő témája a küldetés volt. Felföldi László püspök atya kiemelte, hogy mindannyian kaptunk egyedi és különleges küldetést Istentől. „Minden ember kap Istentől egy egyedi gondolatot, amit senki más nem képes továbbadni és megélni.” Ez a küldetés segít abban, hogy megtaláljuk a helyünket a világban és Isten tervének részévé váljunk. A szónok példaként hozta fel Sámuel történetét, ahol az ifjú Sámuel Isten szavára válaszol: „Szólj, Uram, hallja a te szolgád.” Ezzel arra utalt, hogy a küldetés felismeréséhez a személyes válasz és nyitottság szükséges.
A KOMMUNIKÁCIÓ, mint a valódi párbeszéd.
A harmadik kulcsfontosságú témaként a kommunikációt emelte ki. Püspök atya arra figyelmeztetett, hogy a mai világban a kommunikáció gyakran zűrzavarrá válik, a médiában és az élet minden területén is. „A világban jelenleg gyilkos kommunikáció zajlik, bántó, következmények nélküli beszéd.” A Cursillo célja, hogy ezen változtassunk, és tiszta, őszinte, értékközpontú párbeszédeket folytassunk. A keresztény kommunikáció alapja a szeretet, és ennek közvetítése, amely képes lefegyverezni a világot: „Fegyverezzük le a szavakat, és ezzel segítünk lefegyverezni a világot.”
A REMÉNY, mint a megújulás forrása.
A reményt, amely a Cursillo és az egyház jövőjét is meghatározza, a beszéd utolsó elemeként tárta elénk. Felföldi László atya a mustármag példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy még a legkisebb kezdeményezés is hatalmas gyümölcsöt hozhat: „Olyan, mint a mustármag… idővel hatalmas fává növekszik.” Bár a remény nem mindig látványos, de Isten erejéből csodálatos dolgokat hozhat létre. Megújulásra van szükség az Egyházban, de ez csak akkor lehetséges, ha a hívők képesek belsőleg átalakulni és felelősséget vállalni a közösségért. „Az egyház élete mindig mustármag… ilyen nagy megújuláson, ekkora újrakezdésen még nem ment át, mint ami most történik.” A jövő Egyháza kisebb, egyszerűbb, de belülről erősebb lesz. A remény tehát nem passzív várakozás, hanem aktív, szeretetből fakadó életforma, amelyet személyes felelősségvállalással kell megélni. Nekünk kell az emberi kapcsolatokat újraépíteni. Mert az Egyház vagy befogadó lesz, vagy nincs köze Jézus Krisztushoz.
A tanítás zárásaként Püspök atya erőteljes üzenetet adott át a résztvevőknek: „A remény, az a múlt biztonságán, a jelen valóságán keresztül, a jövőbe vetett erő. Az nem tétlen várakozás, az feladat. Az Egyház jövőjét vagy mi fogjuk megvalósítani, vagy rajtunk fogják majd számonkérni.” Felföldi László püspök atya beszéde arra ösztönözte a jelenlévőket, hogy éljenek a béke, küldetés, kommunikáció és remény értékeivel, és tegyenek meg mindent azért, hogy Isten szeretete elérje a világot, az Egyház megújuljon és virágozzon a következő évtizedekben is.
A szentmise zárógondolataként Dvorszky Tamásné világi elnök arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy hálával gondoljanak mindenre, amit a személyes életükben a Cursillótól kaptak. Felidézte mennyi áldás fakadt az elmúlt 30 évben tartott cursillós hétvégékből, mennyi változást hozott a családok életében: „…szerelmesebbé vált a házastársi kapcsolatunk. Gyerekeinkkel, szüleinkkel, rokonainkkal szeretetteljesebb lett a légkör. Vannak, akiknek valamilyen hivatása (betegápolói, tanári…) a cursillós hétvégén fogalmazódott meg. Aktívabbak lettünk egyházközségeinkben, önkéntes munkákba kapcsolódtak be sokan, szenvedélybetegségből gyógyultak ki. Megerősítést kaptunk a nehézségek, keresztek hordozásához. A kiscsoportok tagjai segítették egymást ott, ahol szükség mutatkozott. Imáinkban hordoztuk egymást.”
Kérjük Isten áldását, hogy a cursillós közösség tovább növekedjen egyházmegyénkben, s egyre többen kapcsolódjanak be aktívan egyházközségeink életébe, így építve együtt Isten országát már itt a földön.
De colores!
Köszönet a szentbeszéd összefoglalásában Papp László atyának, a fotók készítésében Kerezsi Bélának és Kovácsné Török Tímeának.
A Cursillo Grémiuma nevében Oláh Kocsis Mónika
