Több plébániáról (nyíregyházi Szent Imre, debreceni Szent István, Szent László, Jézus Szíve, Megtestesülés) érkeztek a 2025. szeptember 20-i Egyházmegyei Család Expo résztvevői Bákonyi János és Krakomperger Zoltán plébános atyák, és Nagy Csaba egyházmegyei családreferens atya kíséretében, hogy együtt elmélkedjenek, beszélgessenek a házaspárok és családok küldetéséről, megosszák saját tapasztalataikat, örömeiket és nehézségeiket, és hogy együtt imádkozzanak családjainkért, egyházközségeinkért és egyházmegyénkért.
„A házastársak számára minden hely alkalmas arra, hogy megmutassanak valamit Istenből. A házastársak Isten országának prófétái, mert mindennapi életükön keresztül láthatóvá teszik, hogyan szeret Isten: ők Isten sátrai, Jézus kézzelfogható jelenléte, gyengeségük, vitáik és minden hiányosságuk és tökéletlenségük ellenére, amit magukkal hoznak. Nem szabad azt gondolnunk, hogy vannak bizonyos szintű kimagasló házaspárok, ahol minden tökéletes, és akiknek nincsenek nehézségeik, hullámvölgyeik, és megoldandó problémáik: ez a valóságon kívüli látásmód, és nem felel meg emberi létállapotunknak. […] Az esküvő annak a házasságnak a jele, amelyet Jézus minden egyes személlyel és az egész közösséggel kötni akar: ezért a házastársak próféták és Isten országának építői, amely már most, ezen a földön, elkezd növekedni, és amelyet egy napon a mennyben fogunk látni beteljesedni. Nyilvánvaló, hogy a házastársak tökéletlen jelek, de ez nem csökkenti a jelentőségüket. Nem tudom nem megemlíteni azokat az elvált embereket, akik az emberi kudarcok ellenére is hűségesek maradnak a házasság szentségéhez: a prófécia ebben az esetben egy örömteli, de egyben sebzett tanúságtételen keresztül érkezik: Jézus hűséges marad árulásaink, elhagyatottságaink és minden elkövethető ostobaságunk ellenére. A hűségükben kitartó elváltak a magára hagyott, szeretet nélküli Vőlegény arcát mutatják meg. Hangsúlyozzák, hogy a Szentség nem bélyeg, hanem szeretetből fakadó pecsét.” – részlet Nagy Csaba atya előadásából, melynek teljes szövegét is elérhetővé tesszük hamarosan.
„Ferenc pápa 2020-ban mondta: Bizonyos, hogy a papok mellett szükségünk van Priszcillákra és Akvilákra, akik látják azt, amit a pap nem lát, elérik, ahová a pap nem érhet el, odamennek, akik elkerülik őt, evangelizálnak, jótékony kapcsolattal, mindenkire áradó kedvességgel, mindig adni kész szeretettel, jó példával, amely vonzza azokat, akik hátat fordítanak a papnak és ellenségesek vele. […] Pál, Priszcilla és Aquila sátorkészítők voltak. Pál letelepedett a házukban és dolgozott: mindhárman a munkájukból élnek. A sátor egy bizonytalan lakhatási helyzet: Priszcilla és Aquila egy ideiglenes projektben élnek, azzal a kilátással, hogy elköltöznek, amikor az élet azt mutatja. A sátornak nincsenek falai, egy olyan lakhely, amely egy jó adag bizalmat feltételez, amely lehetőséget ad arra, hogy helyet adjunk a belépőknek: egy vendégszerető otthon az imádságnak és az igehirdetésnek, nyitott ajtóval, amely készen áll arra, hogy befogadja a kopogtatókat, vagy meghívja azokat, akikkel találkoznak, hogy a gondoskodás és a kapcsolatok helye a sátor legyen. Priszcilla és Aquila megpróbálják megtestesíteni az evangéliumot azáltal, az élet hétköznapi világában élnek. Elkísérik Pált egy útszakaszon: vele maradnak, együtt növekednek a hitben, miközben elfogadják, hogy ez egy átmeneti élmény. Később egy közösséget bíznak rájuk, ahol Pál már nincs jelen: ők válnak viszonyítási ponttá, ahol az apostol már nincs jelen. Lehetővé teszik az emberek számára, hogy érezzék a köteléket az egyházzal, és életben és egységben tartják a közösséget. Egy család, amely készen áll arra, hogy elhagyja otthonát, a korai egyház szolgálatába állva. Nem munkatársak, hanem férfiak és nők, akik hivatásból válaszoltak az evangélium hívására, akik vágynak arra, hogy teljes életet éljenek, akik közös felelősségtudattal élik meg szerepüket az Egyházban. Úton vannak: küldetésük van, hogy hirdessék az Evangéliumot.” – részlet Nagy Csaba atya elmélkedéséből.
Visszajelzéseikben így írnak a résztvevő családok arról:
„A nehézségek is gazdagítanak bennünket… Én az utóbbi hónapokban komoly nehézségeket éltem meg, melyekre eddig sosem tekintettem úgy, mint engem gazdagító dolgokra. Sőt! Az ellenkezőjét gondoltam. Viszont amióta ezt a gondolatot meghallottam, sorra tudom szedni mi mindenben gazdagodtam a nehézségek által: gazdagodtam türelemben, kitartásban, és a sort folytathatnám.”
„Nem vagyunk tökéletesek. Egy tökéletes család senkinek sem lehetne példakép, mert az túl elérhetetlen. Nem egy filmben vagyunk. Emberek vagyunk a tökéletlenségünkkel, hibáinkkal. Megmutathatjuk az igazi, fáradt arcunk. A pápa is jobban szereti a fáradt arcú családot, mint az együttérzés nélküli arcokat. Még a sok elkötelezettség és a mindennapok fáradalmai közepette is képesek vagyunk megőrizni a gyengédséget és az együttérzést.”
„Ha egy kedvenc pillanatot kellene kiemelnem, akkor az a szentségimádás volt. Nagyon megható és lélekemelő pillanat volt. Az énekekre és a közöttük elhangzó csendes elmélkedésekre nagy szeretettel gondolok vissza.” https://www.youtube.com/watch?v=y6QiqWgCiDg
„A gyerekeink nagyon jól érezték magukat a tegnapi napon is, akárcsak a korábbi rendezvényeken. Számomra élmény volt látni, ahogy ők is egyre inkább összekovácsolódnak. Nagyok segítik a kisebbeket, a legnagyobb szeretettel teszik fel adott esetben egy mászókára akisebbet, vagy a “nagy 4 éves” örömmel újságolja hogy vigyázott a “kicsikre” (2 évesekre). Szuperek voltak a láthatatlanul serénykedő tinédzser nagylányok és nagyfiúk, akik odavarázsoltak nekünk egy tiszta, megterített ebédlőt a filagóriába! Minden a helyén volt! Egytől egyig mindegyikük egy Kincs, akikre mindannyian büszkék lehetünk! Hála értük!”
„A gyermekfelügyelet megoldása nagyon profi módon történt, a két óvónéni nagyon kedvesen és odaadóan felügyelte a gyerekeket. Altatáskor meséltek nekik és olyan mély álomba szenderültek a picik, hogy alig lehetett őket felébreszteni. Az óvodai zárható udvaron teljes biztonságban tudhattuk a kicsiket is.”
„Megerősítés volt számunkra az őszinte beszélgetés mind a délutáni fórumon, mind az ebéd során és a kávészünetekben. Jó volt megismerni más családokat, felvenni a kapcsolatot és jó most közösen várni a folytatást.”
Szeretnénk köszönetet mondani Palánki Ferenc Püspök Atyának és Egyházmegyénknek a családpasztorációs programok támogatásáért. Nagyon köszönjük Bákonyi János atyának és munkatársainak, hogy igazán otthon érezhettük magunkat a Megtestesülés Plébánián, ahol szívből jövő, figyelmes szeretettel fogadtak mindannyiunkat. Köszönjük Kitti óvónéni és Emese óvónéni szolgálatkészségét és szeretetét, és hogy mindezt lehetővé tette az óvoda vezetője. Köszönjük a Fandango Étterem profizmusát, rugalmasságát és a nagyon finom ebédet. Köszönjük a plébános atyáknak, akik bátorították híveiket a részvételre és köszönjük mindenkinek, aki akár imádságával, akár bármilyen segítségével hozzájárult ahhoz, hogy ez a csodás, tartalmas nap megvalósulhasson.
Szeretettel várjuk a családok jelentkezését a következő programokra (jelentkezési felület és részletek hamarosan):
Október 23. csütörtök délutántól október 25. szombat délutánig: Egyházmegyei Családok Lelkigyakorlata Nyírbátorban,
November 15. szombat: Egyházmegyei Családok Disznóvágása Napkoron a Támba-tanyán.
Szeretettel hirdetjük a szabadságok lefoglalása miatt a nyári Egyházmegyei Család Tábor időpontját: 2026. augusztus 2. vasárnap estétől augusztus 7. péntek délutánig, a Smaragdvölgy Pihenőparkban.
Szintén szeretettel ajánljuk kisfilmünket az elmúlt egy év tapasztalatairól és terveinkről: https://www.youtube.com/watch?v=MLfNHUsl4vw
Az Egyház a Családban kezdődik. Imádkozzunk Családjainkért!
Szeretettel gondolva minden családra és egész egyházmegyénkre:
Nagy Csaba családreferens és a családok 😊
