2025 szeptember 20-21. között megrendezésre került az Országos Egyetemista Zarándoklat, amit minden év harmadik hétvégéjén tartanak Pio atya ünnepéhez kapcsolódva. Utazásunk Salgótarján-Zagyvapátfalva-Mátraverebély-Szentkút útvonalat járta be. A 20 km-es túra alatt volt lehetőségünk megismerni hasonló értékrendű fiatalokat, hiszen több, mint hatvanan jelentünk meg az egri, a debreceni, a budapesti, a veszprémi, a pécsi, a miskolci, és a nyíregyházi egyetemi lelkészségekről. Többségében római katolikus egyetemista fiatalok vettek részt, valamint a nyíregyházi görögkatolikus testvéreink is csatlakoztak hozzánk, mindezek mellett az út alatt saját magunkat is jobban megismerhettük. Olyan kérdéseket pedzegettünk, mint pl. Miért vagyok itt, milyen a kapcsolatom Istennel? Mire hív az Úr, mi az én hivatásom keresztény egyetemistaként a mai világban?
Szeptember 20-án reggel 9.00 órakor találkoztunk a zagyvapátfalvai Jézus Szíve templomnál, ahol frissítőkkel, teával, szendvicsekkel és süteményekkel fogadtak minden zarándokot a helyi közösség tagjai. A templomban egy gyors „népszámlálás” után Muhari Máté atya főszervező, aki országos egyetemi lelkész és az egri egyetemi lelkészség lelkésze, röviden ismertette a hétvége programját és rögtön az elején egy ismerkedős játékra hívott meg minden résztvevőt, aminek az volt a lényege, hogy mindenki húzott egy nevet és a hétvége folyamán legalább egy alkalommal beszélgetést kellett vele kezdeményeznie. A hálaadó imák és énekek után pedig nekivágtunk a zarándoklatnak.
Gyönyörű időnk volt, már-már megártott a jóból. Az aszfalt utat gyorsan felváltotta az erdei ösvény, a bérházakat pedig a távoli viskók, vadászházak és vadász lesek, valamint a tájba szépen beillő tehéncsordák. Lassan-lassan mindenki megtalálta a párját, vagy éppen őt találták meg, így még a félénkek is kénytelenek voltak diskurzusba keveredni. Ezen felül a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium lakójaként ez tökéletes alkalom volt arra, hogy jobban megismerjem Márta László igazgatónkat Bákonyi János lelkivezetőnket és kollégiumi lakótársaimat. Az idő előrehaladtával egy óra körül megálltunk ebédelni és csoportképeket csinálni egy napos domboldalon.
Utána felszedelődzködtünk és elmondtuk közösen elimádkoztuk a rózsafüzért. Fontos megjegyezzem, hogy annak ezért van egy varázsa, ha túrázik az ember és közben csoportosan a Szűzanyához imádkozunk. Az ima egyszerűsége, ritmikus ismétlődése sokunknak segít, hogy jobban elmélyüljünk az Egyedülivel. Az imádság után csendesebb vizekre eveztünk. Máté atya megkért minket egy gyors pihenő után, hogy egy fél órára csak azokon a kérdéseken gondolkozzunk, amik a zarándoklat elején kapott füzetben vannak az önreflexiós résznél. Bevallom nehéz volt válaszolnom olyan kérdésekre, mint pl. Fiatal keresztényként milyen hitem van? Miben remélek itt a földi életben? Milyen új terepre hív Isten?
Délután fél öt körül izzadtan, kifáradva, de megérkeztünk Szentkútra és elfoglaltuk a szállásainkat. A csomagok lepakolása után részt vettünk a szombat esti szentmisén a bazilikában. Majd egy ízletes vacsora után nyílt lehetőségünk kicsit rendbe szedni magunkat az esti dicsőítésre. 20.15-kor kezdődött, a ferences szegénygondozó nővérek által szervezett hagyományos dicsőítés és szentségimádás, ami számomra egy nagyon pozitív élmény volt. Isten magasztalása énekekkel mindig egy lélekemelő esemény, és ezen felül még külön-külön is imádkoztak értünk a nővérek, ha hajlandóak voltunk az Úr elé járulni. Egyfajta megnyugvást éreztem miközben az egyik nővér értem imádkozott. Majd igazgató úr és Bákonyi János atya meginvitált minket Szent Lászlósokat egy esti „kötetlen találkozásra”, amiből óriási „életbölcsességeket” szűrtem le és még sokáig fogok rá emlékezni.
A vasárnapi reggeli után volt lehetőségünk a szentgyónásra, bűneink lerakására az Úr előtt. A vasárnapi szentmise tizenegy órakor kezdődött a szabadtéri oltárnál és azért is volt különleges mert azon a napon avatták fel azt a domborművet, amely Szent Pio bilokációját ábrázolja, miközben megjelen Mindszenty bíborosnak cellájában és segít neki az eucharisztia bemutatásában. Végül egy ízvilágban kiemelkedő, mennyiségben elhanyagolható ebéd után Debrecen felé vettük az utunkat.
Zarándoklatoknak mindig is van kézzel nem megfogható hatása, hiszen a fizikai megterhelés és a lelki elmélyülés ráébreszt arra, hogy mennyire halandóak vagyunk, viszont azt is megmutatja, hogy mennyire jó az Úrral lenni.
Mártonffy Benedek, debreceni egyetemista beszámolója,
