Szeptember 21-én különleges alkalom adott okot a hálaadásra Mátészalkán: a hívek és az egyházközség közösen adtak hálát Heidelsperger István atyáért, aki immár 25 esztendeje szolgálja a várost és közösségét.
A szentmise során István atya prédikációjában mély gondolatokkal fordult a hívekhez. A vasárnapi evangéliumhoz kapcsolódva tette fel a kérdést: „Kinek tartozom?” Mint fogalmazott: „Habár kapálni tudok néha napján, koldulni kell… soha nem magamnak.” Hangsúlyozta, hogy mindannyian tartozunk, de valójában mindennel a Mennyei Gazdának tartozunk, „Aki odafönt van”.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a tartozásaink lehetnek anyagi természetűek, ám ezek előbb-utóbb rendezhetők. Sokkal nehezebb azonban a személyes tartozásokat felismerni és rendezni: a családban, a házastársak, szülők és gyermekek között. Ezek beismerése és rendezése gyakran a legnagyobb kihívás, mégis elengedhetetlen ahhoz, hogy kapcsolataink ne vezessenek válsághoz. „Nem tehetem meg, hogy azt nézem, nekem mivel tartozik a másik, ahelyett, hogy én keresném meg őt először, hogy rendezzem a tartozásaimat” – figyelmeztetett az atya.
Prédikációjában arra is emlékeztette a híveket, hogy lelki tartozásaink is vannak: az imádság, a szentmise, a hittanórák, a jócselekedetek és a tanúságtétel mások előtt mind-mind olyan kötelesség, amelyeket nem hanyagolhatunk el. Ha a könnyebb utat választjuk, és nem Istenhez tartozunk, akkor könnyen letérünk a helyes útról. „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak… csak egy irányba lehet húzni” – emelte ki.
István atya személyes szolgálatáról is szót ejtett: amikor Dezső atyától átvette Mátészalka nyájának vezetését, egyetlen feladatot tűzött maga elé: továbbvinni azt, ami már megvolt. „Amikor egy épületet, legyen az bölcsőde, óvoda, iskola vagy most az Idősek Otthona megépítünk, nem pusztán falakat húzunk fel, hanem Isten országát építjük mindazokért, akik lakni, használni fogják, Isten dicsőségére, országának egy pici bekezdéseként itt, Mátészalkán” – fogalmazott.
A mise záróáldását követően az egyházközség, a városi hívek, valamint az óvoda és iskola vezetősége is köszönetét fejezte ki. Megható szavakkal méltatták István atya fáradhatatlan munkáját és szolgálatát, további életére és hivatására pedig erőt, jó egészséget és Isten áldását kívántak.
A szentmisét követően a Közösségi Házban agapé várta az ünneplőket, ahol jó hangulatban, kötetlen beszélgetésekkel folytatódott az együttlét. A közös ünneplés nemcsak a múlt 25 évért való hálaadásról szólt, hanem a jövőbe vetett remény és bizalom jele is volt: a mátészalkai közösség szeretettel és hittel kíséri továbbra is István atya szolgálatát.
Forrás: Koleszár Mária
