2025. szeptember 15-én közösségünk csendes, imádságos keresztútra gyűlt össze a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe és a Fájdalmas Szűzanya emléknapját összekötve. Az alkalom középpontjában a kereszt állt – Jézus szenvedésének jele, amely ugyanakkor a győzelem és a megváltás szimbóluma is.
Fény a sötétségben
Az imaest a gyertyák meggyújtásával kezdődött: a középen álló kereszt körül felragyogó lángok jelezték, hogy „a világ világossága” (Jn 8,12) nem hagyja, hogy a sötétség győzzön. Az összegyűlt diákok és nevelők közösen énekeltek, majd meghallgatták az evangélium szavait János könyvéből: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16).
A stációknál megállva
A keresztút állomásai végig vezették a résztvevőket Jézus szenvedésének útján: a kereszthordozás nehézségeitől egészen a kereszthalálig, át a megváltás titkáig. Minden állomásnál rövid elmélkedés hangzott el, amely segített felismerni: Jézus keresztje ma is erőt ad, és életünk nehézségeiben velünk jár. „Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen” (Mt 16,24).
Mi az én keresztem
Az este egyik meghitt pillanata az elmélkedés volt. Mindenki kapott egy kis kereszt alakú papírt, amelyre felírhatta, mi az a nehézség, amit most hordoznia kell. A papírokat sokan a nagy kereszt lábához helyezték, kifejezve, hogy terheiket Krisztusra bízzák.
A közösségi alkalom a Miatyánk elimádkozásával és egy záró énekkel fejeződött be.
A sötétített térben fel-fellobbanó gyertyák fénye, a csendes imádság és a közös tanúságtételek mind a kereszt titkát hirdették: a fájdalomból győzelem született, „mert Krisztus megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte áll minden névnek” (Fil 2,8–9).
Kozma-Pankotay Erika
Fotók: Kozma-Pankotay Erika
