Az augusztus 24-i „Lajos búcsú” ünnepi szónoka Nagy Csaba plébános meghívására Máté Péter atya, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Plébánia káplánja, és a Szent Imre Katolikus Gimnázium iskolalelkésze volt, akit elkísért a Szent Imre Családkórus, és végzett gimnáziumi növendékei. „Gyönyörű napon ünnepelhettünk, és nagy örömünkre megtelt szeretett kis templomunk a vencsellői, gávai, balsai, nyíregyházi és tiszaberceli hívekkel” – írják visszajelzésükben a tiszaberceli közösség tagjai.
Szent Lajos király nem volt nagy hadvezér vagy politikus, de a tizenegy gyermekes családapa-király olyan példás családi életet élt, olyan igényességgel tett országa kulturális fejlődéséért, úgy szolgálta a szegényeket és olyan külpolitikát folytatott, hogy keresztény királyi eszményképpé lett: egy nagyon viharos korban szentté avatott király. (https://archiv.katolikus.hu/szentek/0825.html)
„A szentek nem úgy kelnek fel, és nem azzal a gondolattal indulnak el reggel, hogy csinálok most valami szentet. Éppen ellenkezőleg: egyszerűen, kitartóan, lelkiismeretesen járják a maguk göröngyös útját és végzik a napi teendőiket, törekedve arra, hogy Krisztushoz hűek maradjanak és neki tetszően éljenek. A szeretet gyakran csak annyit jelent, hogy nem beszélem ki a másikat a háta mögött, vagy hogy odafigyelek rá, meghallgatom” – monda Péter atya szentbeszédében.
„A gyönyörű énekek, a feldíszített templom és az egész mise mind-mind egy csoda volt! A számunkra ismeretlen előadásmód a szentlecke éneklésekor elgondolkodtatott, hogy mennyi szép dolog van, amiről még nem tudunk, hogy mennyivel szebbé lehet tenni ezzel is ezt az ünnepet!” „A berceli templom búcsú egy felejthetetlen élmény marad számomra. Ami legelőször megérintett, a szentlecke. Annyira gyönyörűen énekelték a fiatalok, végig libabőrös voltam.” https://www.youtube.com/watch?v=Ypx-2aAKS8g
„Bennem az fogalmazódott meg, hogy milyen hanggal énekeltek a hívek: az a kis templom csak úgy zengett az énekhangtól. Igazán ünnepélyes, és szívmelengető volt. Az atya beszéde rávilágított minket arra, hogy valójában lehetséges most is szentté válni: csak a krisztusi úton kell haladni, szeretettel. Hiszen egy ország királya is szentté vált, életével, tetteivel. Nem késő sosem megtérni Istenhez.” https://www.youtube.com/watch?v=Ye-Cdml5N-8
Ezt az eseményt egy „olvasztó tégely”-nek éltem meg. Ahogy a gyönyörű fényekben, a zöld lombok és a végtele bárányfelhős kék ég alatt hazafelé autóztam, elgondolkodtam, hogy hányan, hány irányból, és milyen indítattásal érkeztünk erre a közösségi ünnepre. Volt, aki elszármazottként a szülőfalujába tért vissza. Volt, aki a papját kísérte, voltak frissen végzett öregdiákok, akik az első hívó szóra szívesen vállaták a szolgálatot. Voltak nagycsaládosok a Szent Imréből. Gyönyörködtem az édesanyja vállán alvó, a templomtérben játszadózó, a kórusban éneklő anyukája mellett kocsit tologató kicsinyekben, a huncut mosolyú gimnazista énekesekben, a nyáron jól megnőtt 14 évesben, aki komoly fiatalemberként olvasott fel és szolgált az oltár körül. Láttam a szomszéd egyházközségek híveit, akik a támogatást és az összetartozást testesítették meg. Figyeltem a Családkórus összeszokott csapatát, akik biztos gépezetként készítették elő a terepet és a technikai eszközöket az Ünnephez. A Szent Lajos kórus tagjait, akikkel egy emberként izgultunk. A körmeneten felidéződtek gyermekkori emlékeim: a falum idősei, felnőttjei, a hagyományaink, az ünnepeink tisztelete és méltósága. Öröm volt a találkozás egy régi ismerőssel az agapén. Jó volt látni mások találkozasáinak örömét. Eltöltött a hála és a remény, hogy fiataljaink nem dobják el, hanem megélik és tovább éltetik egyházi örökségünket.”
„A szentmisei szolgálat mellett a kedvencem az agapé, a szeretetvendégség, ami általában minden templombúcsút követ. Nem csak azért, mert finom süteményekkel, pogácsákkal, némi frissítő innivalóval várnak minket, hanem a közösség miatt. Milyen szép hagyománya ez az Egyháznak, amely régen minden szentmise, szentliturgia után jelen volt: az Úr Jézussal való találkozás után az egymással való találkozás, hisz így válik a közösség valóban közösséggé és élővé. A beszélgetések, az együttlét miatt fontos ez, főleg ebben a felgyorsult, gyakran közömbössé való világban. Bárcsak minden szertartás után jelen volna ez a szép hagyomány. Beszélgessünk, ismerjük meg a másikat, fedezzük fel a másikban az Úr Jézust, aki mindannyiunkban ott lakozik.”
„A berceliek nagy szeretettel fogadtak minket, figyeltek ránk. Úgy jöttem haza, hogy igen, ez egy igazi szeretetvendégség volt. A templomot méltóan feldíszítették a búcsúra, látszott, hogy szívük minden szeretetével készültek erre a vasárnapra.” „A kórus teljesen meghatott, nagyon szépek voltak az énekek, együtt dobbantak a szívek, a sok apró lélegzetvétel eggyé kovácsolódott. Különösen boldog voltam, hogy végre több szólamban énekelhettük a Benned bízom, Jézus szép reményem-et. Felemelő érzés volt, hogy két kórus mennyire együtt tud énekelni, jó lenne, ha többször is lenne lehetőségünk a közös programokra.” https://www.youtube.com/watch?v=FAbFViKtuQM
„Boldog voltam látni a Jóisten rendezői kezének munkáját: a fiatal atyát, akit szeretettel és büszkeséggel fogadnak a kis közösség hívei, hiszen ministráns fiúcskaként közöttük nőtt fel; plébánost és utódját előző szolgálati helyéről és az őt elkísérő közösség tagjait; több település híveit, akiket látva tényleg megtapasztalhattuk, micsoda ismertetőjel a krisztusi szeretet, ami egybegyűjtött mindannyiunkat. Csodálatos és reményt adó ennek valósága.” https://www.youtube.com/watch?v=Gy7PfaLoL7c
Szent Lajos király, könyörögj érettünk! Szeretettel köszöntve egyházmegyénk papságát és egyházközségeit:
Nagy Csaba plébános és a Gávavencsellői Egyházközség és Fíliák hívei
