„Szükség van egy kézre, egy segítségre, aki kihúz a bajból bennünket, aki szeret, aki átölel, aki vezet, az Ő anyai gondoskodásával, az Ő anyai szeretetével.”-indította elmélkedésünket Papp Tamás atya a Fatimai Engesztelő Imaestünkön.
Valamennyien „rászorulunk a szeretetre, a gondoskodásra, a gyöngédségre”, mert sebezhetőek vagyunk.
Úgy kell járjuk utunkat, hogy minden nap a „zaj kultúrájában” ,Robert Sarah bíboros, özönlik ránk a temérdek információ, hazugság, s nekünk el kell menekülnünk az „Isteni Csendbe”. „Annyi zaj zúdul ránk, hogy néhány „csöppnyi” csöndre nagyobb szükségünk van, mint valaha.”-olvasható A csönd ereje nemrég megjelent könyvében.
Kalkuttai Teréz anya „Légy az én csendem” imájában a csendet, mint Isten szavának meghallásának, megértésének egyetlen forrását jelöli meg.
„Légy az én csendem” imája:
Légy az én csendem, Uram.
Add, hogy csendben tudjak lenni,
és a csendben meghallani Téged.
Add, hogy a csendben meg tudjak pihenni,
és a pihenésben erőt meríthessek.
Add, hogy a csendben meg tudjak hallgatni másokat,
és a meghallgatásban meg tudjam érteni őket.
Add, hogy a cdlben meg tudjak bocsátani,
és a megbocsátásban szabaddá váljak.
Add, hogy a csendben meg tudjak szeretni,
és a szeretetben teljessé váljak.
A bíboros is megfogalmazza: „A nagy dolgok csöndben teljesednek be. Isten a csöndben cselekszik.” „Isten a Szív csendjében szól az emberhez.”
Azonban lehet e , tudunk-e csöndben lenni, csöndben maradni, amikor „összesúgnak a hátunk mögött”-mint Jézus háta mögött is- folytatjuk az elmélkedést.
„Senki nem tudja megérteni, megjavítani kapcsolatát házastársával, barátjával, gyermekével, kollégájával, ha nem tud csendben csak önmagammal maradni.” Amíg csak magamról, az én gondjaimról, az én igazamról beszélek, addig az egó örvényében forgolódok senkit, semmit, nem hallok, hallgatok meg, csak saját magamat hallom. Forgatókönyvet írok az én szám, gondolataim íze szerint, s valójában a másik esélyt sem kap, hogy kérdezhessen, együtt gondolkodva megérthessük mi is történt, s együtt megoldásra juthassunk. Ilyen „kapcsolatokba tud belépni a gonosz, ahol saját és a világ által kreált ideológiák hangzavara elnémítja a Szív Csendes szavát.
„ A tapasztalat, a tudás kerül előtérbe a HIT előtt.”„A megismerésnél fontosabb a FELismerés.”-emeli ki Tamás atya.
„El kell csendesülni.”
Mária sem tett egyebet, mint csendben követte, segítette, átölelte, bátorította-Szerette Jézust, az Ő „csecsemő” gyermekét.
„Le kell csendesülnünk…”
Csendben, de legyünk ott…tudja, hogy bármit tett, vagy én bármit tettem, Jelen vagyok. Nem menekülök, nem fogom rá, hogy Ő a bűnös, „nem súgok össze a háta mögött”, nem hagyom cserben. Mellé állok vagy mellé ülök, lehet egy szót sem szólok, de „értelek”, megértelek-beszélj bátran, vagy csak hallgassunk-Együtt. Csendesüljünk le…
„Az egész életünket végig kíséri a Bizalom és a bizalmatlanság.”-összegzi az est útrabocsátásaként István atya. „Mennyire tudom rábízni magamat a Jó Istenre. Aki tud bízni, az tud hinni.”
Higgyünk az „Isteni CSENDben”, a Szív csendes sóhajában.
Forrás: Koleszár Mária
