Homília a XVII.C. évközi vasárnapra 25 – Isten baráti kapcsolatot kínál az embernek, és ő maga hűséges barátnak bizonyul

Szentírási részek

Olvasmány: Ter 18,20-32 – Ábrahám, mint barátjával beszél az Istennel

Szentlecke: Kol 2,12-14 – A Mennyei Atya a keresztségben Krisztussal együtt életre keltett minket!

 Evangélium: Lk 11,1-13 – Jézus imádkozni tanít és imára bíztat

Kedves Testvérek!

          Az olvasmányban Isten, miután Ábrahám vendégül látta őt, beavatta Ábrahámot Szodomával és Gomorával kapcsolatos gondjába. Ábrahám nem él vissza az információval. Nem a bűn látszatát akarja elrejteni, nem a városoknak üzen, hogy más arcot mutassanak, hanem Isten igazságosságára hivatkozva, az igazakra tekintettel kér kegyelmet a bűnösöknek. Isten baráti módon megosztotta vele gondját és Ábrahám, viszonzásul belehelyezkedik Isten tervébe, az ő „fejével gondolkodva” keresi az igazakat, hogy a városoknak kegyelmet kérjen. A kellő tiszteletet megadja Istennek, de olyan bizalommal beszél vele, mint barát a barátjával.

          Jézus, miután elfogadta Márta és Mária vendéglátó szeretetét, az egyik tanítvány kérésére imádkozni tanítja övéit. Így szólítsátok Istent: Atyánk! Nem egyéni, hanem közösségi imára tanít. Miután egy imádságmintát közöl velük, egy példabeszéddel irányítja figyelmüket az imádság lényegére, ami az Istennel való élő, baráti kapcsolat. Ahogyan a barát a barátjával beszél, akitől nem szégyell kérni sem, ahogy a gyermek az apjával beszél, úgy beszéljünk Istennel. De ez nemcsak kérést jelent! A baráttól, az apától, a jó szomszédtól nemcsak kérünk, hanem adunk is, megosztjuk velük örömünket, gondunkat, élő kapcsolatban vagyunk velük, mindig számíthatunk rájuk. Így számíthatunk Istenre is. Ő nemcsak a javunkat szolgáló kéréseinket teljesíti, hanem megadja nekünk a Szentlelket is, aki megtanít minket imádkozni, aki Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat is élteti.

          A szentlecke, nagyon tömören, Istennel való barátságunk alapját mutatta meg. A keresztség által Jézus Krisztusba temetkeztünk, és benne fel is támadtunk. Akik bűneink miatt halottak voltunk, vele életre keltünk. Mindent, ami elválasztott minket Istentől „felszegezte a keresztre”. Minden akadályt eltüntetett az Istennel való barátságunk útjából. Jézus Krisztusban egészen közel jött hozzánk és magához emelt bennünket, felkínálta barátságát, elfogadja válaszunkat; baráti beszélgetéseink, imáink erőforrások szolgálatához.

     2025.07.27. Fodor András