Az egyeki Szent József plébánián a helyi karitász csoport szerevezésében idén is megrendezésre került a nyári hittantábor. Helyi és Egyeken nyaraló gyermekek közössége gyűlt össze a tábor 4 napjára.
A résztvevő gyerekek és a táboroztató felnőttek mindvégig megtapasztalhatták Jézus jelenlétét. Közvetlen és közvetett részesei lehettünk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek egyaránt. Kölcsönösen: adok és kapok, kapok és továbbadom módon. A szeretet útja minden irányba nyitva állt, és járható volt a tábor ideje alatt.
Számos tervezett programok és spontán kialakult tevékenységek kapcsolódtak egymásba a négy nap folyamán. A bemutatkozást követően igyekeztünk minél jobban megismerni és segíteni egymást. Tettük ezt például a mindennapunkat átható Őrangyalos játékunkkal, ahogy a többi cselekedetünk is erre irányult. A mindennapos testmozgásunkat a reggeli tornával indítottuk, folytattuk a számháborúval, fordított bújócskával, fogócskával, zenére történő játékos mozdulatokkal. Nagy öröm volt a felnőttek számára is felidézni a gyermekkor játékait, ami nagy sikert aratott a szabadfoglakozás ideje alatt az az „Antakaténó” körjáték.
Arattunk levendulát is, ami a plébánia udvarán termett. A levágott levendulából kötöttünk szép csokrokat, és a megszáradt levendulával megtöltöttük az illatzsákocskákat. „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére…” (2Kor 2,15)
Kézműves foglakozásunk keretében színes halacskákat és csipeszelemekből készült kereszt jelképeket készítettünk. Voltak logikai számjátékok, papírhajtogatás, csoportos körjátékok, ügyeségi és csapatépítők játékok, amik még színesebbé tették a tevékenységeinket. Gyönyörű hajfonat költemények születtek. Jópofa arcfestéssel és vidám tetoválásokkal díszítették egymást a gyerekek. A tevékenységeink lehetővé tették az egymásra való odafigyelés fontosságának kidomborítását. A légy szíves, a kérem, a tessék, a köszönöm, a bocsánat stb. kifejezések gyakorlásával is.
Naponta felfedeztük a templom rejtekeit. Játékosan kerestük a kincset érő kirakóelemeket, majd összerakva, az Úr imáját olvashattuk rajta. Latin és egyházi elnevezések értelmezését ismerhettük meg a templomban fellelhető tárgyak megtalálásával, bemutatásával. Az Élő Kenyér című kiadvány is segítségünkre volt pl. a szentmisében való tájékozódásban.
Egész héten készültünk az idősek meglepetésére. A karzaton orgonaszóval, majd klarinéttal is gyakorolhattuk az énekeket. A megtanult dalcsokrot klarinét kíséretében adtuk elő az idősek otthonának udvarán, a teraszon pihenő idősek megörvendeztetésére. Könnybe lábadt szemmel énekeltünk és imádkoztunk az Otthonban lakó idős testvérekkel, s a gondozókkal együtt. Megható, különleges érzés volt a gyermekeket és az időseket látva egy közösségben. Az idősek melegének enyhítésére saját készítésű legyezőkkel érkeztünk, melyeket a levendula mellé ajándékoztunk nekik. Örömmel telt szívvel, töltekezve, valamit adva, és valamit kapva távozhattunk. Néhány gyermek pedig visszavágyik az idősek örömének láttán.
Természetesen a gyónási lehetőséggel is éltek a táborozók, majd a templomtorony megmászása is különleges élményt biztosított, kis bátorsággal megkongathattuk a harangokat.
Pénteken 15 órakor a templomban énekelve imádkoztuk az Irgalmasság rózsafüzérét. Mindennapi kéréseinket vittük magunkkal az Úr elé. Az imaszándékaink közt szerepelt -többek között- a család, a szülők, a testvérek, az egészség, a levegő, a víz, a jó idő, a betegség elkerülése, a gyógyulás, hogy jól érezzük magunkat. Imáinkat felajánlottuk a betegekért, a balesetmentes táborért, a közösségért, az idősekért, azért, hogy Isten szeretetében maradhassunk. A tábor zárásául többen adtak hálát a közös együttlétért, a közös játékért, a közös imákért.
Néhány pillanat, ami a legemlékezetesebbnek bizonyul:
- A közös, -néha nevetésbe fordult- jókedvű tornák…
- A „Ki mit tud” műsorunk megható előadásai mindenki szívét megérintették. Verseket mondtak; felcsendültek az énekek; megszólaltak a furulyák; forgott a cigánykerék; bemutatták a szabályos spárgát, a hajfonatokat; megtekinthettük a kézműves kiállításunkat; és elhangzott latinul a „Mi Atyánk”.
- A gyalogos zarándokutunkon történt- két kereszt közti úton- egy idős kertészkedő néninek, néhány perc alatt közös gyomlálással, gereblyézéssel széppé varázsoltuk az árokpartját, egy hirtelen, spontán fentről jövő ötletből indíttatva.
- Az idősotthon lakóinak az örömtől könnyes szeme, mosolya, a fiatal kezek érintésének jóleső tapasztalata. A fekvőbetegek szobájában történő örömszerzés énekünkkel, beszélgetésünkkel.
A jelenlévő lelkület, az égő tűz megérinthette a gyermekek szívét, mely szívek szintén lángra gyulladhattak. A gyerekek megtapasztalhatták az evangéliumi élet szépségét. Mi pedig bennük láthatjuk a folytatást, egészen különleges módon, az érzékeny szívük szeretetével.
A tábort egy felszabadult medencézés követte, amely napra -az előirányzott eső helyett- kiimádkoztuk a jó időt, és ezen nem is csodálkoztunk, hiszen hittantábor részesei voltunk! Ugye?
„A tábor 4 napja véget ért. Az „5. nap” egy egész év hosszáig tart – a következő táborig.” – így indított minket útra Gyetkó László atya. Addig bőven van lehetőségünk találkozni egymással, Jézussal. Ragadjunk meg minden pillanatot a találkozásra, hogy az első, belső, felső hangra figyelve tudjunk mindenkor cselekedni, imádkozni, élni!
Pappné Fekete Mónika
Szent Ferenc karitászcsoport vezető- táborszervező
Fotó: Kovács Mária, Pappné Fekete Mónika, Blaskó Keserű Andrea
