Már-már hagyománnyá vált, hogy a Megtestesülés Plébánia általános iskolás fiataljaival a nyár folyamán táborba indulunk egy közel egyhetes utazás idejére. Olyan alkalom ez, amikor a hittanosainkban elmélyíthetjük a közösségünkhöz tartozás ajándékát, a krisztusi öröm erejének titkát. Idén a festői szépségű Aszófőre utaztunk el, és innen jártuk be a nevezetességeket, valamint az élményeket adó Balatont.
Idén, a jubileumi szentévben, amikor az egyház a reményt helyezi fókuszba, és különösképpen szorgalmazza a zarándoklét megélését, a közösség építését, mi is fontosnak tartottuk, hogy ezt helyezzük a nyári táborunk középpontjába. Kiemelten figyeltünk mind erre, mint az együttlétünk témájára, amelyre tértől és időtől függetlenül nagy szükségünk van.
A hét első napján felfedeztük a szállásunkat, közös hálaadó imádságon és ismerkedésen vettünk részt, majd lehűtöttük magunkat a Balaton vizében. Az első közös estét énekekkel és imával zártuk.
A keddi napon a reggeli elmélkedés után, elzarándokoltunk gyalogosan Tihanyba. Tudatosítottuk magunkban, hogy úton vagyunk, és jó úton vagyunk, hiszen, befelé figyelünk, és várjuk, hogy megérkezzünk Isten házába. Tihanyban számos információt és érdekességet hallhattunk a bencés szerzetesekről, az apátságról. Ezeket meghallgatva a templomban tudtuk, hogy a szentév egyik kijelölt Szent Kapuján lépünk át. Ekkor alkalmunk nyílt arra, hogy közösen imádkozzunk bűneink bocsánatára, lelkünk újjászületésére a bűntől, valamint szeretteinkért a Szentatya által kijelölt imák kíséretében. A nap további részében a közösségre figyeltünk. János atya egy tanulságos történetet mesélt arról, hogy milyen egy közösség tagjának lenni, illetve milyen szerepeink vannak abban. Az elmélkedés után János atya a fiatalokat csoportokba osztotta, és mindenkinek jutott egy-egy személyes kérdés, miszerint át kellett gondolni, hogy milyen közösségekben, hogyan kell helyt állni. Feltettük a kérdést: hogyan érezzük magunkat, ha mellőzve vagyunk, vagy ha gondoskodnak rólunk? Amikor pedig érezzük a törődést, megköszönjük-e? A gyerekek szívhez szóló, megható, őszinte válaszokat adtak, és a megosztott gondolatokból még jobban megismertük egymást. Annak érzését, hogy egy közösség tagjai vagyunk, a gyakorlatban is megjelenítettük sorversenyeken keresztül, majd csapatverseny keretében, végül a táborozók egész közösségének játékos versenye szintjén. Hálás érzés volt megtapasztalni, hogy mindenki megtalálhatta a helyét ezekben a foglalkozásokban.
A szerdai napon Balatonfüredre vonatoztunk a Krisztus Király-templomba, amely szintén kijelölt Szent Kapu ebben az évben. Ez a templom több mint 100 éves, rengeteg híres szentnek a freskóját és üvegablakon díszített alakját megtalálhatjuk itt. A helyiek csak „piros-templomnak” nevezik, hiszen a jellegzetes Balaton-felvidéki vörös homokkőből épült. Itt folytattuk a lelki élményeinket, hiszen lehetőség volt a bűnbánat szentségének a gyakorlására, és szentmise keretében adtunk hálát, hogy együtt lehetünk, és egyre szorosabb közösséggé kovácsolódunk össze. A napunk további részét a Balaton vizében töltöttük, önfeledten úszkáltunk, játszottunk, vízi bicikliztünk, majd este hálatelt szívvel tértünk nyugovóra.
A hetünk utolsó napja is a hálaadásban elmélyülve telt, miközben szívünkben összegeztük a megélt eseményeinket a Szűz Máriához intézett közbenjáró könyörgéseinkkel.
Köszönjük Istenünk ezt a hetet, hogy mélyebben megismerhettünk Téged és egymást! Köszönjük a számos önfeledt alkalmat a nevetésre, a játékot, az őszinte szívből jövő szavakat! Hálát adunk, hogy Hozzád tartozunk, és napról napra arra hívsz meg bennünket, hogy a Te Szentlelked segítségével melletted éljünk!
Jakab Zsuzsanna hitoktató
