Az idei évben is megrendezésre került a Megtestesülés Plébánián a napközis tábor. A hét témája: a Remény zarándokai.
A Szentév hű megkoronázása volt ez a hét a plébániánk napközis táborozóinak. Hiszen már rengeteg ismerettel rendelkeztünk a szentév kapcsán, így ezeket elmélyítettük a hét folyamán, és felelevenítettük.
Az első nap arról elmélkedtünk, hogy ”Isten mindig beszél hozzánk, és mindig képes meglepni bennünket!” A közös imádság, ének után bemutatkoztunk egymásnak. Rácsodálkoztunk a nap folyamán arra, hogy a Teremtő ott rejtőzködik a játékokban, a találkozásokban, a rajzokban, a beszélgetésekben, mindenütt, csupán rajtunk múlik, hogy szívünkkel meghalljuk- e Őt.
Ennek felfedezésére hívja meg a hittanosainkat a tábor is, melynek napjain Rácz Jánosné Erzsike néni, Végvári Kinga, Tóthné Bakai Berta, Jakab Zsuzsanna hitoktatók vezetésével, korcsoportos foglalkozásban vehettek rész.
A második napon a reménnyel ismerkedtünk meg, amelyre a jubileumi szentév hív meg bennünket. Rátekintettünk, hogy mit is jelent számunkra a remény, miként van jelen a Szentírásban és a mindennapi életünkben. Összeszedtük miben reménykedünk, vagy kiben és hogy a legfontosabb reményünk maga az Isten.
A nap folyamán is korcsoportonként elmélkedtünk, játszottunk, beszélgettünk. Délután lehűtöttük magunkat egy kis fagylalttal, majd ellátogattunk a tűzoltóságra. Itt bepillantást nyerhettünk a tűzoltói hivatásra, a szakma érdekességeibe, a munkatársak mindennapjaiba. A járműveket szemügyrevettük, sőt „próbariasztást” is láthattunk.
A szerdai napon is számos élmény várta a táborozókat. A remény zarándokútját járva folytattuk az elmélkedést tanulságos történeteken keresztül. A délelőtt folyamán Szundi bácsi látogatott el hozzánk. Agyagoztunk, alkottunk, bekapcsolódtunk Isten teremtő tevékenységébe. Szundi bácsi rávilágította a táborozókat, hogy mi is Isten kezében agyagok vagyunk, és ha engedjük, formál bennünket. A délután folyamán csoportokban ügyességi vetélkedőn és kézműves foglalkozáson vettünk részt majd egy imával zártuk a napunkat.
A tábor negyedik napján ellátogattunk strandra. Az együtt töltött idő örömében kikapcsolódva ma is megtapasztaltuk Isten jóságát, Jézus baráti szeretetét, a közösség, a játék örömét.
A napközis táborunk utolsó napja is igazán tartalmasan telt. A reggeli órákat a plébánián töltöttük, közös tánccal, énekkel, így a n örömtelin indult a nagy vihar ellenére.
Délelőtt Bákonyi János atya mutatott be szentmisét Jézus Szentséges Szívének ünnepén. Elmélkedésében rámutatott arra, hogy Jézus szeretettel fordul felénk és ebből kell nekünk is táplálkoznunk. János atya kiemelte, hogy ezen a héten a remény zarándokaiként voltunk jelen, ezért egy érdekességet is hozott elénk: zarándoklatból hazaérkező gyakori ajándéka egy jelképes mézeskalácsszív, melynek közepén egy apró tükör áll. Mit kell, jelentsen ez számunkra? Azt, hogy a szív az, amelyben igazán meglátjuk magunkat, felfedezzük önmagunkat, ezért fontos, hogy éber figyelemmel legyünk egymás szíve iránt.
A tábor záró délutánján a Máltai szeretetszolgálat munkatársai által vezetett játékokban vehettünk részt, illetve a táborozók „nagyjai” bowlingozásban gyakorolhatták a közös játékot.
Idén is megtapasztalhattuk Isten áldását, a közösség erejét, és a remény zarándokai lehettünk ezen a héten is!
Jakab Zsuzsanna hitoktató
