Szentírási részek
Olvasmány: ApCsel 1,1-11 – Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket…
Szentlecke: Zsid 9,24-28; 10,19-23 – Krisztus belépett a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk…
Evangélium: Lk 24,46-53 – Jézus kezét fölemelve megáldotta őket…, és fölemelkedett az égbe.
Kedves Testvérek!
Krisztus mennybemenetelével véget ér a Megtestesült Ige földi küldetése. Jézus 33 évig emberi testben élt a földön, hogy megmutassa nekünk az Atyát. A Szűzanya méhében a Szentlélek által magára öltött testében, úgy tette láthatóvá az Istent, hogy irántunk való szeretetből Megváltó áldozatunkká tette magát. A kereszthalálig a Szentlélek által az emberi testben elrejtve volt velünk az Isten. A föltámadása után az Istenben elrejtett megdicsőült emberi testének láthatóvá tételével nyitotta meg szemünket a Szentlélek által, hogy lássuk, felismerjük, és élő hittel valljuk, velünk az Istent.
Szent Lukács evangéliumának utolsó mondatait hallottuk az imént. Amikor föltámadása után Jézus utoljára jelent meg tanítványainak, még egyszer a szívükbe véste, hogy szenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával az írások teljesedtek be, ez volt az Atya terve. Most pedig rajtuk a sor: Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát, és küldetésetekhez erő tölt el benneteket a magasság ból. Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe.
Ahogyan a megdicsőült testének láthatóvá tétele, úgy most a mennybemenetelének látása is a Mester tapintatos ajándéka a tanítványok részére. Ez lehetett örömük forrása, hogy látták Mesterük mennybemenetelét, ahogyan Elizeus számára Illés lelkének öröklését jelezte mestere elragadtatásának látása, most a tanítványok számára ez az élmény, a Mestertől kapott küldetésben való megerősítést jelentette.
Az olvasmány, az Apostolok Cselekedeteinek bevezető része. Szent Lukácsnak ez a második könyve az evangéliumának folytatása. Amivel az evangéliumát befejezte, azzal kezdi az Apostolok Cselekedeteit. Újra elmondja az apostolok megbízását és a szemük láttára való mennybeemelkedést. Innen folytatódik az Egyház történelme. A Szentlélek kiáradásával erő tölti el a tanítványokat, és kezdetét veszi a föld végső határáig szóló küldetés teljesítése, melynek stafétája ma a mi kezünkben van, Krisztus mai tanítványainak, ma élő Egyházának.
A szentlecke, a zsidókhoz írt levélrészlet már abból ad ízelítőt, hogy az első évtizedekben hogyan teljesítették küldetésüket a korabeli krisztuskövetők. Egyértelműen vallják, hogy Krisztus magába a mennybe lépett be, egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye. Másodszor már nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak. A levél írója egy gyönyörű képpel érzékelteti a reményünk alapját, hogy mi is beléphetünk a szentélybe, abba a mennybe, ahová Jézus előttünk ment. „Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis a saját testén keresztül nyitotta meg nekünk.”
Nekünk, mai keresztényeknek is erre kell bíztatnunk egymást: „tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette.”
2025.06.01. Fodor András
