2025. május 18-án tartottuk Pusztadoboson templomunk védőszentjének, Nepumuki Szent János ünnepét és Fülöp Sándor gyémántmiséjét. E jeles napon a hívek betöltötték a templomot. Jelen volt a kerület papsága, Beregi István, Pindzsu István és Aranyics Arnold görögkatolikus parókusok, valamint Babják Tibor akolitus.
A szentmisét bemutatta Fülöp Sándor, a szentbeszédet Bereczkei Miklós atya mondta. A továbbiakban az ő beszéde olvasható.
Főtisztelendő paptestvérek! Krisztusban kedves testvérek!
Valamennyien ünnepi örömmel jöttünk ma Pusztadobos plébánia templomába. Örvendezünk és hálát adunk ma. XIV. Leo pápa péteri szolgálatának kezdetén, imáinkba foglalva őt.
Örvend a szívünk, hiszen ünnepeljük e templom és az itt élők égi patrónusát Nepumuki Szent János áldozópap, vértanút. Hívő őseink és a templomot építő Hám János szatmári püspök Krisztushoz minden körülmények között ragaszkodó, hős lelkű papot választottak e templomnak védőszentjének. A legtöbb róla készült ábrázoláson papi öltözékben láthatjuk, amint Krisztus keresztjét tartja a kezében. Tudjuk róla, hogy életének odaadásáért minden körülmények között rendületlenül ragaszkodott az Úrhoz. Számunkra is üzeni, hogy ma a harmadik évezred elején is Jézus Krisztus az Út, az igazság, és az élet. Biztosak lehetünk benne, hogy Krisztusban soha senkinek nem kellett és a jövőben sem kell csalatkoznia. Szent János itt a mi oltár képünkön ujját a szája elé helyezi, emlékezésünkbe idézi, hogy megvan az ideje a szólásnak és megvan az ideje a hallgatásnak is. Kérjük közbenjárását a falu papjára, híveire, társadalmi élet felelős vezetőire.
Kedves testvérek! Mindezek nyomában további szent hálaadással telik meg a szívünk: F.t. Fülöp Sándor nyugalmazott plébános, érdemes esperes, címzetes apátot, gyémántmiséjének az ünnepén. No persze ezek közül egyiket se igen használtuk. Mindenki itt a faluban, és más településeken is, Tisztelendő Úrnak szólította őt. Azt hiszem, olyan rá illő ez a megszólítás: Tisztelendő, mert a papszenteléskor Brezanóczy Pál érsek úr imádsága és kézföltétele által Krisztus másává lett. A Szentlélek pecsétje került a szívére. Végérvényesen Krisztus helyezkedett élete középpontjába. Az Úr Jézus tőle is megkérdezte, mint annak idején Pétertől: hogy jobban szeretsz-e engem, mint bárki mást, mint bárki mást? Aki a papszentelésen kimondott igenjét hatvan esztendeje őrzi. Hála legyen minden kegyelem Istennek, aki bőkezűen adta kegyelmi ajándékait neki, és mindazoknak akik befogadják őt. Mindnyájunkat szüntelen lelkiismeret vizsgálatra indít mindemellett, hogy mit kezdtünk Istentől kapott talentumainkkal. Amit nem Isten szándékai szerint vittünk végbe, azért ma is kérjük az ő irgalmasságát.
Kedves testvérek! Ma szeretett paptestvérünkkel, tisztelendő úrral együtt, túláradó hálával léptünk az úr oltárához. Szent Pál I. Korintusi levelében olvashatjuk az ő vallomását, amelyet ő maga is elmondhatna ezen az áldott ünnepen. „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Az ismert alázatosságából tovább imádkozhatja Pál apostol szavait: Isten rám árasztott kegyelme nem marad bennem hatástalan.
Kedves testvéreim! Ismerjük Őt, de néhány gondolattal hagy idézzem föl, hogy hol is kezdődött az ő élete. Aporligeten született 1940. május 22-én, áldott, Istenfélő – ahogy ő sokszor mondta, szegény szülőktől-, nővérei szeretetétől körülvéve növekedett föl. S ahogy a bevezetőben hallottuk – és tőle tudok már régóta – Isten nagyságára a teremtett világ szépségében, Isten szeretetére, az őket hordozó gondviselő jóság lévén talált rá. Azt hiszem már akkor elbűvölte őt az Isten. A vele való együttléteink alkalmával újra és újra ez erősödött bennem, hogy tisztelendő egy olyan ember, akit elbűvölt az Isten. S ő hagyta, hogy az Úr megérintse, magával ragadja.
Az egri szemináriumi évek után 1965. június 20-án szentelték pappá. A szülőhelyéhez közeli Mérkre helyezték káplánnak Zsólyom Sándor atyához. Mindössze 27 éves volt tisztelendő úr, amikor plébános lett Pátyodon, hogy 13 év múltával Pusztadobosra isponálta Seregély István érsek úr, 1980-at írunk. Az idős Várhelyi László esperes nyomába érkezett. Mi hamar megsejtettük, Isten embere, Isten ügyét viszi tovább. A lelkek megszenteléséért és megmentéséért mindenre kész tüzes lélekkel. Számomra, aki 45 esztendeje ismerem őt, szavával, de mindenekelőtt életével üzent és üzen ma is. Egy Krisztuscentrikus papja az élő Istennek. Tekintete, gondolata, egész emberségét betölti az élő Krisztus. Mai áldott találkozásra készülve, a költővel mondhatom, hogy számtalan szebbnél-szebb gondolat jutott az eszembe, ebből mindössze négy köré szeretném csoportosítani további közös elmélyülésünket. Mégpedig afelől, hogy:
- hűség Isten jelenléte által,
- hűség az imádságban
- hűség a szentségek kiszolgáltatásában
- hűség a szolgáló szeretetben.
Hűség a jelenlét által
Ahová tettél, ott szolgállak. Megtapasztalhatta, amiről Krisztus szólt, hamar talált itt a faluban és a környező filiális településeken is testvéreket, nővéreket, az idősekben Isten papját szerető és tisztelő, segítő anyákat és atyákat. Ő is hamarosan testvérré lett. Nemcsak a templomban voltak együtt, de a mindennapi élet örvendezéseinek és annak mélységeinek is részese volt. Szüntelenül láthattuk a trabantot, majd a skodát amint járja itt a falunak az útjait. Aztán indult más települések felé. A családi ünnepeken – keresztelések, esküvők, más alkalmakkor is – mindig szívesen hívták és látták őt. Örült az örvendezőkkel. Ma is buzgón imádkozzunk kedves testvéreim, hogy – mint annak idején – legyenek áldott Isten akarata szerint élő családok. Ahonnan kinőhetnek gyönyörű hivatások – hitvesi, papi és szerzetesi hivatások egyaránt. Buzgón imádkozzunk és áldozzunk azért, hogy templomainkban ki ne aludjanak a fények. Isten mentsen meg bennünket attól, hogy Isten Fiának áldott jelenlétére utaló örökmécses fénye valaha is kialudjon templomunkban.
Hűség az imádságban
Nem kell sokat szólnom afelől, hogy imádságban élenjáró papot kapott Pusztadobos. Sokszor imádkoztuk együtt a zsolozsmát. S egy- egy imaóra az nem 10 percig tartott, hanem megállt egy-egy zsoltárnál és szentírási szakasznál, hogy igyekezett az ő benső világát föltárni, hogy mit is jelent az ő számára. Aztán időnként német nyelven is zsolozmáztunk. Akkor még inkább előjött, hogy a kifejezések, azok az üzenetek milyen mélységeket mozdítanak meg az ő szíve mélyében. A rózsafűzér, a litániák, közös szentségimádás, a zarándoklatok, amelyekre együtt indultunk indultatok az elmúlt évtizedek folyamán.
Kedves testvérek! Mindnyájan tudjuk, hogy az imádságban eltöltött idő olyan a pap, de a hitében kiteljesedni vágyó hívő életében is, mint egy csatorna. Át árad rajta az Isten kegyelme, hogy aztán majd túlcsordulva elérkezhessen a hívek felé. Hála legyen minden közös imádságért.
Hűség a szentségek kiszolgáltatásában
Keresztelések, bérmálások, elsőáldozások. Buzgón készítette a gyermeket, az ifjakat a házasságkötésre. A szentmisék előtt a kivilágított gyóntatószék mindig vonzotta a templomba érkezőket. Különösen szép hagyomány volt ez. A szentmisét felajánló családtagokat hívta, hogy a bűnbánat szentsége által megtisztulva ajánlják fel önmagukért és övéikért a legszentebb áldozatot. A szentmisékben megtapasztalhattuk, hogy az oltárnál összeér az ég és a föld. Az isteni és az emberi. Nemcsak az itteni templomoknál volt ez így. Jól tudom, hogy szívén hordozta a betegeket, gyengélkedőket. Indult hozzájuk sietve. Az e világból költözködők felé, hiszen nagyon jól tudta, hogy nekik leginkább Krisztusra van szükségük.
Kedves Testvérek! Gondolatban tovább lapozom tisztelendő úr életének könyvét.
Hűség a szolgáló szeretetben
Nemcsak az imáiból, tanításából, a szentségek által közvetített megszentelő forrásából, de javaiból is jutott sokaknak. Szívén hordozta mindemellett templomunkat, plébániánkat, a környező településeknek templomait. Szerette és szereti Isten házát. Érezzük és tudjuk mi is magunkénak mindenkor. Vigyázzunk rá! Mindenek fölött legyen az otthonunk, vasárnapról vasárnapra, de a hétköznapok világában is az Isten háza. Milyen nagyszerű papok éltek itt Pusztadoboson. Talán 2-3 évvel ezelőtt volt, hogy egy mindenszentek estéjén kimentem a szülők sírjához. Kifelé jövet valaki azt mondta Szives Béla bácsi sírjánál, hogy annak idején az anyja elküldte Béla bácsihoz vele az egyházadót. S ő visszaadta neki. Azt mondta: – Mondd meg anyádnak, hogy vegyen neked belőle egy pár cipőt!
Milyen szép ez! Így járnak, formálódnak közöttünk a szentek, miközben magunknak is szentekké kell formálódnunk.
Kedves testvérek! Tisztelendő úr fájának évgyűrűi gyarapodnak addig, ameddig az Isten akarja. Május 22-én gyémántmisés paptestvérünk betölti 85. évét. Szerintem maga sem gondolta, hogy a sok-sok betegség, műtétet követően, hogy az Úr Isten még hosszú időre megőrzi. S különösképpen, hogy 60 évet is kaphat Istentől az ő áldott papjaként. Ma mindnyájan megtapasztaljuk, hogy itt a templomban az egymást szerető szíveknek a közelségében az atyai ház felé haladva összeér az ég és a föld.
Szeretnék ma köszönetet mondani a családtagok, a paptestvérek, a hívek nagy családja nevében is. Köszönet Isten rendelkezéseire bocsájtott életéért, köszönet a papságban megélt szolgálatért, a hűségéért. Jó magam is hálás vagyok, oly sok mindenért.
(Sándor atyához fordulva.) Annak idején amikor Brezanóczy érsek úr fölszentelt, megkérdezte, – kezed a kezébe fogva – hogy ígérsz-e tiszteletet és engedelmességet neked és utódaidnak? Azt felelted: Ígérek. Az érsek erre azt mondta: Isten tegye teljessé a jót, amit elkezdett benned.
Valamennyiünk nevében szívből kívánok, hogy Isten tegye teljessé azt a jót, amit megkezdett benned! Napokban beszéltünk, és kérdezted, hogy jön-e velem valaki? Egyedül jöttem, de mégsem egyedül. Meglepetésként magammal hoztam Nepumuki Szent János és Szent Erzsébet ereklyéjét. (Megjegyzés: Sándor atya legkedvesebb szentje, Szent Erzsébet.)
Végezetül kívánom a Szűz Anya végtelen szeretete és Nepumuki Szent János közbenjárása, Szent Erzsébet pártfogása segítse további életedet a papságban, hogy az legyen Istentől áldott és sokak számára a jövőben is ajándék.
A szentmise után az ünneplő gyémántmisés Fülöp Sándort köszöntötte és személyes élményeit osztotta meg Pindzsu István görögkatolikus atya. Majd az egyházközségek képviselői, a görögkatolikus egyházközség képviselői, barátok, régi „munkatársak” fejezték ki köszönetüket és adták át hálaajándékaikat. A lelki feltöltődés után a templomkertben mindenkit agapéra vártak a házigazda hívek.
Kívánjuk, hogy Isten gazdag áldása és kegyelme kísérje egész életében!
Forrás: Tóth Zsuzsanna
