Az Ajaki Városnapok méltó lezárásaként a Nagyboldogasszony plébánia udvarán kialakított Máriás Lányok Parkját áldották meg Ajak díszpolgára, Takács Károlyné Poncsák Margit tiszteletére.
Az ünnepi emlékező szentmisét Zubály Lajos, napkori plébános, településünk szülötte celebrálta, melyen részt vett Gáspár Mátyás az egyházközség plébánosa, Zúró József parókus, a Szent Kamill Leányai szerzetesrend nővérei, Ajak város felekezeti képviselői, Dr. Ragány Adrienn Ajak város polgármestere, Takács Károlyné családja, a testvértelepülések: Tiszacsernyő és Farkaslaka és a velük érkező delegációk.
Lajos atya az Isteni kegyelemmel indította szentbeszédét. „Milyen alázat kell ahhoz, hogy beismerjük, még a keresztény embernek is nehéz, hogy amit elértünk a földi életben, az nem csak a mi teljesítményünk. Az Isten kegyelme mindenben ott van, amely munkálkodik mindannyiunk életében. Ha engedjük, hogy az Isten dolgozzon az életünkben, akkor sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni, mint amit elterveztünk. Mi csak eszközök vagyunk az Isten kezében, általunk akar működni és dolgozni. Merjük-e odaadni, beengedni Istent az életünkbe úgy, hogy Ő is tevékenykedjen, dolgozzon bennünk?”– tette fel a kérdést az atya.
Majd a mindent odaadó, szolgáló szeretetről folytatta szentbeszédét. „Személyesen ismertem Takács Károlynét, róla emlékezünk a mai napon. Rá igazak Jézus szavai: „ Arról tudjátok meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35 1.2.) Ő ilyen ember volt, ezt az utat járta. Az óvodában nemcsak tanította, nevelte a gyermekeket, hanem a Jóistenhez akarta elvezetni őket. Szerette ezt a települést, ezért sokat tett, hogy épüljön, szépüljön, előrébb jusson Ajak városa. A Máriás Lányokat évtizedek óta felkarolta, összefogta, irányította, számtalan helyre eljutottak. Buzduljunk fel munkásságán és mi is vállaljuk azt a szolgálatot a családban, munkahelyen, az élet különböző területein!”– ezzel zárta a szentbeszédét az atya.
A szentmise befejező részében Ragány Zsuzsanna az Ajaki Katolikus Iskola főigazgató-helyettese köszöntötte a Máriás Lányok Parkja avató ünnepségén megjelent vendégeket.
Mátyás atya ismertette a jelenlévőket a Takács Károlyné emlékére, a Nagyboldogasszony plébánia nevében alapított díjról, amely az Ajaki Tamási Áron Óvoda és Bölcsőde egy dolgozójának évenkénti jutalmazására szolgál. A díj átadásakor való megnevezése: Takács Károlyné díj, az ehhez kapcsolt jelenlegi összeg 100.000 Ft. Beszédében elmondta, hogy mennyire hiányzik Manyika személye, munkássága, szolgálata az egyházközségben. „Rá emlékeznek a Tájháznál, az óvodánál és még számos helyen, mi létrehoztuk ezt a parkot és az emlékére alapítottuk ezt a díjat a katolikus intézményben.” – mondta az atya. Majd megköszönte Takács Károlyné családjának és a park létrehozásában segítőknek a munkáját, összefogását.
A következőkben Dr. Ragány Adrienn Ajak város polgármestere osztotta meg gondolatait. „Takács Károlyné nemcsak családja, hanem az egész közösség számára példát mutatott. Hite, segítőkészsége és a Máriás Lányok közösségében vállalt szerepe örök nyomott hagyott maga után. Az alázat, a szeretet, a szolgálat, a közösségért végzett fáradhatatlan munka megtestesítője volt. Ez a hely nem csak a pihenésé és találkozásé lesz, hanem a megemlékezésé is. Kívánom, hogy ez a park váljon Ajak új szimbólumává, egy hellyé, amely összeköt múltat, jelent és jövőt.”– mondta a polgármester asszony.
A meghitt szertartást követően a plébánia udvarán Bókáné Takács Margit óvodapedagógus méltatta Takács Károlyné hagyományőrző munkásságát. ”Poncsi az ajaki emberekért, gyermekekért, az ajaki hagyományokért élt és dolgozott egész életében. Egyik jelmondata volt: Ki a múltat nem becsüli, az a jövőt nem érdemli. Egy életen át gyűjtötte a régi bútorokat, szerszámokat, ruhákat, amelyekkel berendezhette az Ajaki Tájházat. Eleinte szeretett óvodásai szívébe ültette el a hagyományok kis csíráját az ajaki dalokon keresztül, fonóházat, lakodalmat játszott velük. Ezekhez 30 évvel ezelőtt varratta meg az első óvodás népi öltözetet. Az 1990-es években megalapította a Rozmaring Népdalkört és színjátszó csoportot, melynek 18 óvónő volt a tagja. Később Balla Ferencné és Kerekes Illésné szakmai vezetésével életre hívta a Pántlikás Népdalkört. Poncsi karizmatikus egyénisége, elhivatottsága, hite által teljesülhetett legfőbb vágya, hogy a keze alatt nevelkedett, volt óvodásaiból megalakíthassa, újraélessze a Máriás Lányok közösségét. A legszebb ajaki viseletet varratta meg számukra. Fehér selyem menyasszonyi ruhát, tornyos , tükrös fejdísszel. Megszámlálhatatlan egyházi ünnepen csodálta ország, világ az ajaki népviseletet, a vallásos lelkületet. Ezt az örökséget méltó utódra hagyta, lányára, Dr. Rozimné Takács Anitára, Istennek legyen érte hála. „
Az óvodai Maci csoport műsorával folytatódott az ünnepség. A gyermekek ajaki népviseletbe öltözve verset mondtak, énekeltek Laura nővér gitárjátéka kíséretében, volt óvónénijük emlékére. Majd Csorba Hanna 3. osztályos tanuló hangjában gyönyörködhettek a hívek, aki a Béke fejedelme című éneket adta elő.
A Máriás Lányok így emlékeztek vezetőjükről: „ Hitvallása volt, hogy a szobrokat a Máriás Lányok minden búcsúban népviseletbe öltözve a vállukon hordozzák, ezzel is kifejezte a Szűzanya iráni tiszteletét. Mindig tiszta lelkű, vallását gyakorló fiatal lányt választott Máriás Lánynak. Nagy kiváltság volt bekerülni ebbe a csoportba, melyet Poncsi gondos odafigyeléssel irányított. Mi lányok addig vihettük a szobrot, míg férjhez nem mentünk. Mindig 8-12 lány vitte, a mai napig viszi a vállán a két Szűz Mária szobrot, Úrnapján, a Nagyboldogasszony-napi templom búcsún és a görögkatolikusok templom búcsúján. A Rózsafűzér társulat tagjai a szentolvasót mindig a Szűzanya előtt viszik. Ennek az élő imaláncnak aktív tagja volt Manyi is. Más városokban is részt vettünk a körmeneteken, Budapesten, Szentkúton, Mezőkövesden, Máriabesnyőn, Máriapócson, Anarcson, Nyírtasson és a Máriás Lányok találkozóján Gyöngyösön. Manyinak tervei között szerepelt, hogy Ajakon is megrendezze a Máriás Lányok találkozóját. A búcsú napján Mariska néni a hajnali óráktól kezdve fonta a hajunkat, majd öltöztünk a több rétegű ruhákba. Mi Máriás Lányként őrizzük és tovább visszük őseink szokásait, hagyományait, bátran felvállaljuk hitünket és a Szűz Mária iránt érzett tiszteletünket, amelyet képviselünk. Mindig hálásak leszünk neki, hogy irányt mutatott és bevezetett ebbe a csodálatos hagyományőrzésbe bennünket.”
Majd Kovácsné Hasulyó Ildikó közös emlékeket idézett fel amikor 2021-ben Ferenc pápa Magyarországi látogatása során Ajak város képviselhette magát népviseletben, Poncsi közbenjárására. „Mekkora ajándék volt a Jóistentől, hogy családom és a többi adományvivők átadhatják a Szentatyának az adományt „– mondta. Manyi rengeteget tett a pápa látogatás és számtalan búcsú alkalmával azért, hogy az ajaki zarándokoknak felejthetetlen, felemelő kegyelemben legyen részük. Soha nem fogjuk elfelejteni, emléke szívünkben örökké élni fog.
Végül az Ajaki Pántlikás Népdalkör zárta az emlékezést Manyika két kedvelt dalával, Az ajaki római templomban és Az ajaki leányoknak nincs párja című népdalt énekelték el.
Az emlékezések után került sor a Máriás Lányok Parkjának megáldására, amelyet Zubály Lajos atya szentelt meg, tisztelegve mindaz előtt az értékes munka előtt, amit Takács Károlyné évtizedeken át végzett a Máriás lányok közösségéért.
Dr. Rozimné Takács Anita édesanyja szellemi és lelki örökségét mély tisztelettel őrizve, tovább viszi e nemes hagyományt. Szívében azonos hittel és elhivatottsággal ápolja, ahogyan édesanyja tette, sugározva annak erejét és időtálló értékeit a közösség és a jövő nemzedékei felé.
A Máriás Lányok Parkját Trella Erik fafaragó művész szobrai díszítik. Többek között Szűz Mária szobor, Máriás Lány és Szent Mihály arkangyalt ábrázoló alkotás méltó emléket állít a múltnak, és irányt mutat a jövőnek. Ez a park egyszerre helyszíne az emlékezésnek, a közösségi együttlétnek, az imának és a tanúságtételnek. Üzenete egyszerű és örökérvényű: hitből fakadó szépség, szolgálat és tisztaság – ezek a Máriás lányok öröksége, amely Ajak büszkesége, s amelyet generációról generációra tovább kell adnunk.
Fotó és szöveg: Hasulyóné Rutkai Éva
Sajtómunkatárs
akiba.hu
