Egy különleges színpadi utazás története egy lelkes gyermekszínész szemszögéből
Molnár Izabella az ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 5. osztályos tanulója, viszont az elmúlt időszakban sokszor feltűnik Debrecenben is, hiszen a Csokonai Teátrum műsorán szereplő Lionel Bart: Olivér! című darabjában láthatják őt az érdeklődők hétről hétre. Arról, hogy honnan jött a dráma és a színpad szeretete, valamint a darabról és a próbákkal járó elfoglaltságokról kérdeztük Izabellát.
Hogyan kerültél kapcsolatba a színjátszással, és konkrétan a Twist Olivér előadással?
Az egész úgy kezdődött, hogy az iskolában jártam drámaórákra, és egyszer csak megjelent egy castingfelhívás az Oilver! című darabra. A drámatanárom, Tormáné Szabó Ilona tanárnő nevezett be rá. Az első fordulóban meg kellett tanulni egy dalt, hogy jobban kapcsolódjunk a Twist Olivér világához. A következő nap vissza kellett menni koreográfiát tanulni. Nagyon meglepődtem, hogy továbbjutottam. Ezután következett egy egyhetes tábor, majd tavaly augusztusban elkezdődtek a próbák. Az első előadás szeptember 13-án volt, és azóta is rendszeresen szerepel a Csokonai Színház műsorán.
Mikor volt maga a casting?
Tavaly márciusban. Előtte jártam drámaórákra, mert nagyon érdekelt a színészet. Már első osztályban is szerettem az iskolába járni, sokat játszottunk, sőt korábban még óvodában is voltak kis darabjaink, amiben szerepeltem. Amikor megtudtam, hogy az iskolában van drámaóra, rögtön menni akartam. Mostanában a zongora is nagyon érdekel, de megpróbálom a lehető legjobban összeegyeztetni ezeket az elfoglatságokat a tanulással.
Mit tanultál a drámaórákon?
Megtanultuk, hogyan lehet valódi szerepet eljátszani, és hogyan kerüljünk közelebb egymáshoz. Ez volt a drámaóra lényege.
Mesélj egy kicsit a szerepedről a Twist Olivérben!
Egy zsebtolvajt játszom, aki a Fagin-tanyán él. Ott fogadjuk Olivért, az új gyereket.
Milyenek a próbák?
Általában nehezek, néha korán kell jönni, de ez nem okoz nekem gondot. Három Oliver-jelölt van, és mindegyik jelenetét háromszor próbáljuk el. Van például egy jelenet, a „Jut neked is itt egy hely”, amit nagyon sokszor átvettünk.
Mit jelent számodra, hogy a színpadon állhatsz?
Őszintén szólva, a premieren nagyon izgultam, mert még sosem álltam színpadon korábban. Úgy képzeltem el, mintha nem lenne senki a nézőtéren, mert amúgy sem látok sokat onnan. Igyekszem inkább a szereplőtársaimra figyelni, vagy azokra, akik hátul vannak.
Mennyiben változott meg az életed a színházi elfoglaltságok miatt?
Az egész nyaramat a felkészülés tette ki: hat hétre Debrecenbe költöztem. De a darabok miatt például a karácsonyi műsort is ki kellett hagynom. Szóltam a tanárnőnek, hogy ne rakjon be az énekkarba. A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye szavalóversenyét is lemondtam, mert akkor is előadás volt. Viszont mindenki teljes megértéssel viszonyul ehhez a plusz elfoglaltsághoz.
És a mindennapjaidra hogyan hat?
Nagyon szeretek zongorázni, de kevesebb időm jut rá, mert nem tudjuk mindig előre, mikor lesz előadás. Sokszor reggel próba, délután is próba, este előadás – és mivel nem vagyunk helyiek, így napközben nem is tudunk hazamenni. Ilyenkor itt vagyunk egész nap, és egy felnőtt mindig kísér minket. A nagyobb, gimnazista gyerekek már jöhetnek egyedül.
Hogyan viszonyul ehhez a környezeted, például a barátaid?
A családom maximálisan támogat mindenben, ez pedig nagy segítség. De az is nagy öröm volt, amikor a barátaim eljöttek megnézni. A tanárnő még egy iskolai kirándulást is szervezett az előadásra, így például sokan látták a darabot novemberben. Biztosan vannak olyanok, akik féltékenyek, de még többen örülnek nekem.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretnék foglalkozni a színészettel, de emellett foglalkoztat az ügyvédi pálya is. Még nem tudom biztosan, mi leszek ha nagy leszek, de példaképem Gubik Petra,- aki szintén helybeli,- és ha hazajön, néha találkozunk vele. Azt mondta, ő is így kezdte.
Milyen a kapcsolatod a színházzal általában?
Azelőtt még nem voltunk színházban, csak a Csokonai Fórumba mentünk egyszer. Viszont mostmár egyre többször megyünk, ugyanis a drámásokkal szoktunk kirándulni, voltunk például a Móricz Zsigmond Színházban, és Budapesten az Operett színházban. Mindenhol láttuk, mennyire beleadták magukat a szereplők. Akkor döntöttem el, hogy ha mi is ilyen lelkesek vagyunk, akár el is érhetjük ezt a szintet.
Köszönjük a lelkes beszámolót! További sok sikert kívánunk a színpadon és azon túl is!
Rövid ismertető a darabról
Ki ne ismerné a Charles Dickens tollából származó szegény árva kisfiú történetét? Twist Olivér felkavaró kalandjai most musical formájában elevenednek meg Lionel Bart szenzációs alkotásában, amely a 19. századi Londonba repíti vissza a nézőket. A Viktória-korabeli Anglia viszontagságos világában felnövő kis Olivér hányattatott sorsa végül jóra fordul, mi, nézők pedig Tóth Tünde rendezésében végigkövethetjük útját az árvaháztól az egy tolvajbanda tagjaként rablásban is részt vevő csibészen át a rendezett körülmények között megnyugvó kisgyerekig.
A musical az idei évadban több, mint 20 alkalommal volt látható a Csokonai Teátrum műsorán
