Szentírási részek
Olvasmány: ApCsel 13,14. 43-52 – Sokan Pál és Barnabás nyomába szegődtek…
Szentlecke: Jel 7,9. 14b-17 – Ezek a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében…
Evangélium: Jn 10,27-30 – Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem…
Kedves Testvérek!
Húsvét 4. vasárnapja a papi és szerzetesi hivatások vasárnapja. Ezen a vasárnapon ki szoktak ürülni a szemináriumok, mert a kispapok misszióba indulnak, hogy hivatásukról tanúságot téve, hivatást ébresszenek fiatal társaikban. Ma sajnos nem emiatt üresek a szemináriumok! A legtöbb magyarországi szemináriumban alig van kispap, akit misszióba lehetne küldeni. Ezért még sürgetőbb, hogy kitartóan imádkozzunk és fáradozzunk azon, hogy ma is legyenek, akik hallgatnak Jézus szavára, és követik őt.
Evangélium: A Remény Évében a ma elhangzott szentírási részek fel akarják ébreszteni és meg akarják erősíteni reményünket, hogy Krisztus Egyháza ma is hallgat az ő szavára, és ő örök életre vezeti azokat, akiket neki adott az Atya. Nem vesznek el soha, és senki, a mai világ ideológiai és politikai ármánykodása sem tudja kiragadni Jézus kezéből azokat, akiket neki adott az Atya. Fontos tudatosítanunk, hogy Jézus nem evilági elismerések által „megdicsőülő” és anyagi javakban dőzsölő Egyházat ígért, hanem örök életet! Ez az, amit senki nem vehet el azoktól, akik hallgatnak az ő szavára.
Az olvasmány az Egyház első évtizedeiből vetített elénk egy képet. Pál és Barnabás a pizidiai Antiochiába érkeztek az Úrnak azzal a parancsával, hogy a pogányok világosságává legyenek, és az üdvösséget, az örök életet hirdessék. Csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. A zsidók jelentős része lázadást szított Pál és Barnabás ellen, de az Úr szava elterjedt az egész környéken. Pált és Barnabást elűzték a vidékről, de a tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek. Magasztalták az Isten szavát és hittek az örök élet ígéretében.
Hogy áll most az Egyház missziója 2025-ben? Jézus azért alapította az Egyházat, hogy a Nemzetek Világossága legyen, hogy elvigye az üdvösség jó hírét a föld végső határáig. Az üdvösség jó híre pedig nem más, minthogy Jézus örök életet ad, és akik követik őt, nem vesznek el soha. Debrecen minden keresztény templomában megünnepeltük a Húsvétot, Jézus föltámadását, elhangzottak az igehirdetések, sokan hallhatták az Isten szavát, eltöltött-e bennünket az öröm és a Szentlélek? Azt hallottuk az olvasmányban, hogy amikor szétoszlott a gyülekezet, akkor sokan Pál és Barnabás nyomába szegődtek. Vannak-e, akiknek a mai istenkeresők a nyomukba szegődhetnek? Vannak-e hús-vér, élő keresztények, és mi ilyenek vagyunk-e, akik hallgatunk Jézus szavára, akiken látszik, hogy örök életünk van?
Hogy ne veszítsük reményünket, a szentleckéből most is megerősítést kaphattunk. A Jelenések könyve felvillantotta előttünk az ígért örök élet panorámáját. „Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt.” És honnan jöttek? Innen a küzdő Egyházból, a nagy szorongattatásból, ahol megtisztultak a Bárány vérében. János látomásában mi is ott vagyunk a Bárány trónjánál! Ennek az üdvösségnek, örök életnek a várományosai vagyunk Testvérek! A Bárány, aki a királyi trónon ül, legeltet és az élő vizek forrásához terel minket. Isten pedig letöröl szemünkről minden könnyet.
2025.05.11. Fodor András
