Szentírási részek
Olvasmány: ApCsel 5,27b-32. 40b-41 – Boldogan távoztak…, mert méltók lettek arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.
Szentlecke: Jel 5,11-14 – Minden teremtmény… az egész világmindenséggel egyetemben ezt harsogta: a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké!
Evangélium: Jn 21,1-19 – Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.
Kedves Testvérek!
Húsvét harmadik vasárnapján azzal szembesített minket az elhangzott evangélium, hogy a feltámadt, megdicsőült Krisztus keres bennünket, megvizsgálja szeretetünket, ránk bízza övéinek szolgálatát, hitüknek táplálását, és meghív az ő szenvedésében, és megdicsőülésében való részesedésre.
Péter és társai ugyanott vannak, ahol annak idején Jézus meghívta őket. Akkor az emberi testben rejtőző Isten Fia szólította el őket a halászhálótól, és ígérte nekik, hogy majd emberek halászává lesznek. Szép lassan kinyilatkoztatta magát nekik, megismertette velük az Atya szeretetét, és beavatta őket a kereszt titkába.
Most a megdicsőült testbe rejtőzött Emberfia szólítja meg őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Majd tanácsának engedelmeskedve, a csodálatos halfogással megnyitja szemüket, és felismerik az Urat. Miután együtt étkeztek, Jézus megvizsgálja, és megerősíti Péter szeretetét, majd rábízza övéinek szolgálatát, bárányainak legeltetését. Végül a feltámadott Krisztus követésére szólítja fel („kövess engem!”) Pétert.
A keresztségben mindnyájunkat meghívott Jézus az ő tanítványai közé, és elkezdte kinyilatkoztatni magát nekünk. Feltárta számunkra szenvedésének, kereszthalálának titkát, „terített asztalnál” vár bennünket, hogy vele étkezzünk. Minden szentmisén megvizsgálja és megerősíti szeretetünket. Felnőtt kereszténnyé válva, ránk bízza testvéreinknek szolgálatát, hitüknek táplálását, és meghív az ő szenvedésében, és megdicsőülésében való részesedésre.
Az olvasmány pedig bemutatta számunkra, ha engedelmeskedünk a nekünk ajándékozott Szentléleknek, akkor Vele képesek leszünk mindannak megtételére, amire meghívott, és amivel megbízott. Ahogyan Péter és társai inkább Istennek engedelmeskedtek, mint az embereknek, és a Jézusért való bántalmazás után örömmel távoztak, mert méltók lettek arra, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek, úgy minket is képessé tesz erre a Szentlélek, ha engedelmeskedünk neki.
A szentlecke figyelmünket a mennyei dicsőség felé fordította, hogy szemléljük a Bárány dicsőségét, és kapcsolódjunk be abba a kórusba, amelyet a mennyben és a földön létező összes teremtmény, az egész világmindenséggel egyetemben alkot, és velük együtt harsogjuk: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön örökké!” Felismertük-e, hogy minden szentmisében a prefáció záradéka is erre irányítja figyelmünket! A legszebben a IV. misekánon prefációja teszi ezt: „Az angyalok számtalan serege ezért áll színed előtt, éjjel-nappal szolgál néked, és arcod dicsőségét szemlélve szüntelenül dicsér téged. Velük együtt mi is, és szavunk által minden teremtmény a világon, ujjongva áldja szent neved és mondja (zengi): Szent vagy, szent vagy…” Testvérek! Itt már nincs idő! Ez az örök jelen! A liturgiával, imáinkkal ide léphetünk be, a megdicsőült Krisztus ide vonz bennünket, és az egész teremtett mindenséget. 2025.05.04. Fodor András
