Az idei nagyböjti időszak különleges lelki élményt kínált azoknak a fiataloknak, akik részt vettek a nagyböjti lelki hétvégén Nyíregyházán. A program célja az volt, hogy felkészüljünk az ünnepre, segítsen elcsendesedni, megérinteni a remény forrását, és közelebb hozni Jézus életének eseményeit a saját életük valóságához.
A hétvége péntek délután a „Remény útjával” kezdődött, amely során a fiatalok egy szimbolikus zarándoklatra indultak a Szentföld városain és helyszínein keresztül. Az egyes állomások nemcsak földrajzi helyek voltak, hanem lelki megállók is, amelyek az élet különböző kérdéseire és kihívásaira irányították a figyelmet.
A Genezáreti-tónál a háborgó víz képe emlékeztetett bennünket saját életünk viharaira. Felmerült a kérdés: Mi az, ami meg tud nyugtatni bennünket, amikor minden bizonytalan körülöttünk? – és ebben Jézus békéje mutatott utat.
Jákob kútjánál az elutasítottság érzése került középpontba. Sok fiatal magára ismert abban az érzésben, amikor kicsit „megvetettként” élik meg helyzetüket. Mégis, ahogyan Jézus szóba állt a samáriai asszonnyal, úgy nekünk is van remény, hogy meghallgatásra, megértésre találunk.
Kafarnaumban, ahol a százados is megtette az első lépést Jézus felé, a megbékélés fontosságáról gondolkodtunk: Nekünk is meg kell tenni az első lépést azok felé, akikkel nehéz a kapcsolatunk.
Názáret, Jézus nevelkedésének városa arra emlékeztetett, hogy a család, a biztos pontok, az otthon mennyire fontos szerepet játszanak az életünkben – különösen akkor, amikor sok minden bizonytalan.
Jeruzsálem a szenvedés, a fájdalom helyszíne, ahol Jézus is könnyekre fakadt. Itt szembesültünk saját életünk sebeivel, nehézségeivel – de nem egyedül, hanem Jézus keresztjébe kapaszkodva.
Jerikó, a világ legmélyebben fekvő városa, kiváló szimbólum volt arra, hogy mi is lelkünk mélyére tekintsünk. A bűnbánat, az őszinte szembenézés önmagunkkal, bűneinkkel sokaknak segített elindulni a lelki megújulás felé.
Az est különleges és megható mozzanata volt, amikor égő mécsessel a kézben tértünk vissza a kápolnába, a “Szent Kapun” keresztül. Ez a jelképes átlépés a lelki újjászületésre hívott mindenkit – hogy megtisztulva, új reménnyel induljunk tovább.
Szombat délelőtt a remény témája került előtérbe. Mike Ervin atya előadása segített elmélyíteni ennek a fontosságát: mit jelent valóban hinni abban, hogy van tovább, hogy a nehézségeken túl ott a világosság? Ezt követően a fiatalok kiscsoportos beszélgetésekben osztották meg saját élményeiket, tapasztalataikat.
A hétvége egyik csúcspontja a nyíregyházi városi keresztút volt, ahol a fiatalok aktív szerepet vállaltak a szolgálatban. Az állomásokon keresztül Jézus szenvedését kísérve újra és újra megfogalmazódott bennük: a kereszt nem végállomás, hanem kapu az élet felé.
Ez a nagyböjti lelki hétvége nemcsak elcsendesedést, de valódi lelki megújulást is hozott sokak számára. A remény útján járva közelebb kerültünk önmagunkhoz, egymáshoz – és legfőképp ahhoz, aki minden remény forrása: Jézus Krisztushoz.
