Szentírási részek
Barka szentlés evangéliuma: Lk 19,28-40 – Áldott a király, aki jön…
Olvasmány: Iz 50,4-7 – Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek…
Szentlecke: Fil 2,6-11 – Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig…
Evangélium: Lk 22,14-23,56 – Lukács passió
Kedves Testvérek!
Ebben az évben a virágvasárnapi igeliturgia Jézus alázatát emeli ki. Rövid elmélkedésünkben most csak arra figyelünk, ami a Lukácsféle passió sajátja, ami a többi passióban nem szerepel.
Az irgalmasság evangéliumában az utolsó vacsora végén, Jézus olyan tanítást ad, ami nemcsak az akkor vele lévő tanítványoknak és Péternek szól, hanem minden idők Egyházának, elöljáróinak és minden tagjának. Ez a tanítás valójában Jézus végrendelete, amint önmagát átadta az Eucharisztiában, most elrendeli, hogy az ő alázatos lelkületével legyen jelen ebben a világban az ő Egyháza. Azt mondja: „a legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. Mert ki a nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék.” Jézus ma is így van köztünk, és általunk így akar jelen lenni az emberek között.
A sátán ma is kikérte az Egyház vezetőit és minden tagját, hogy megrostálja, mint a búzát. Jézus pedig ma is imádkozik értünk, nehogy megfogyatkozzunk hitünkben, miután őszinte szívvel megtértünk, meg tudjuk erősíteni testvéreinket.
Ha pedig olykor megtérésre van szükségünk, tudjuk azt, hogy Jézus ilyenkor különösen is felénk fordul, ránk tekint, mint Péterre, amikor megszólalt a kakas. Vagy amikor siránkozunk és botránkozunk azon, hogyan bánik a világ ma Jézussal, gondoljunk a siránkozó asszonyoknak mondott szavaira: „ha így bánnak a zöldellő fával, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Ha így bánnak azzal, aki mindhalálig engedelmes volt, mi lesz a sorsa azoknak, akik leváltak a Szőlőtőről, és nem sietnek vissza, mint a tékozló fiú, vagy a jobb lator, hogy Atyjuk asztalánál egyenek és igyanak az ő Országában.
2025.04.13.
Fodor András
